Csehországban kicsit komolyabban vették a pandémiát, a fesztiválon korábban csak FFP2-es maszkkal és oltással lehetett részt venni. Ennek megfelelően a zárógálát egy elég felszabadultra sikerült, némi erotikával átitatott zenés-táncos produkcióval indították a palota színpadán, a táncosokpedig végig színpadon maradtak ünnepelni a díjazottakat.
Ami az utóbbiakat illeti, inkább a ma problémáira fókuszáltak, a huszonötezer amerikai dollárral járó fődíjat, a Kristály Glóbuszt elnyerő Sadaf Foroughi kanadai-iráni rendezőnő hangsúlyozta, hogy reméli, hogy az olyan emberi alkotások, mint az övé, segítenek jobbá tenni a világot.
A rendező második egészestés rendezése, a Summer with Hope, csakúgy, mint a 2017-es Ava az Iránban igen komplikált anya-fia kapcsolatot vizsgálja. Jelen esetben a középpontban a versenyúszó Omid (a szó reményt óperzsa nyelven jelent) áll, aki edzőtársával túl közeli kapcsolatba kerül és a homoszexuális vonzódásnak nincs helye a muszlim kultúrában. Ahogy Omid anyja fogalmaz a műben: idejöttünk nyugatra Irakból és egyszer csak minden nagyon bonyolult lesz.
A tizenötezer dollárral járó zsűridíjat a spanyol Jonás Trueba You Have to Come and See It című drámája kapta, mely kissé kevésbe feszült dráma, mint a fődíjas, lévén, hogy két fiatal pár dilemmáit taglalja, hogy hol jobb élni, Madridban vagy vidéken.
Nem mellékesen, az aktivizmusra hajlamos alkotók az idén bevezetett Proxima-szekció díjazottjai között voltak igazán, a fődíjért járó tizenötezer dollárt felajánlották az Ukrajnában rászorulóknak.
A legszínesebb személyisége az estének Eduardo Casanova spanyol színész-rendező volt, aki fekete-rózsaszínben érkezett, hogy átvegye a La Pieta című alkotásáért a Proxima zsűridíjat és felhívja a figyelmet a LMBTQ-közösségek fontosságára. Azt pedig „minden ribancnak” üzente, szex vagy dugás, csakis védekezéssel.
Karlovy Vary imádja, ha a nemzetközi szaksajtóban forog a neve, így friss filmek alkotói mellett szeretnek ismert cseh vagy éppenséggel világhírű színészeket kitüntetni. A legnagyobb tapsot a cseh hős Boleslav Polivka kapta, aki Jiri Bartoska felvezetője szerint először nem akarta elfogadni az életműdíjat, egyszerűen azért, mert barátok, de amikor azt mondta, hogy ha ezen múlott volna, akkor már huszonöt éve odaadta volna neki, megenyhült végre.
A fesztiiváligazgatói díját kapta Benicio Del Toro, aki köszönő beszédében szintén kiállt az ukránok mellett: ahogy fogalmazott, különösen örül, hogy egy olyan fesztiválon ismerték el, amely kiállt az agresszió alatt álló ország mellett. Mindemellett a köszönőbeszédében kiemelte a minap elhunyt James Caant, mint olyan színészóriást, akitől nagyon sokat tanult. A fő-fő életműdíjas Geoffrey Rush filmcsillag kapta, aki elárulta, hogy megkönnyezte a táncosok produkcióját, kicsit imitálva is a mozgásukat. Ezután elmesélte, hogy három filmet is forgatott Csehországban, miután nem győzött azon csodálkozni, hogy tulajdonképpen véletlenül lett színész, hiszen tanárnak készült.
A fesztivál számokban
Az 56. Karlovy Vary Nemzetközi filmfesztiválon 10 592 vendéget akkreditáltak: 8717 fesztiválozó (filmrajongó), 414 filmkészítő, 931 filmszakmai és 530 újságíró garantálta a fesztivál hangulatot. Mindösszesen 121 015 jegyet értékesítettek 453 vetítésre, de ennél sokkal több néző látta a bemutatott 170 filmet, mivel az üres helyet kezdés előtt mindig feltöltik a jegy nélkül sorban álló fesztiválozókkal. 158 vetítést maguk az alkotók vezettek fel.
