Méltán lehetnek büszkék jogi és pénzügyi (adózási) felkészültségükre azok a magyar szakemberek, akik közreműködtek annak az 1979-es adóegyezménynek a létrehozásában, amelyet a Minisztertanács az Egyesült Államokkal kötött. Mai ésszel, a "gránitszilárdságúnak" szánt, ám kérészéletű jogszabályok korában szinte felfoghatatlan, hogy a Magyar Népköztársaságban, ahol még tervgazdálkodás folyt és a kapitalizmusban alkalmazott adótörvényeket legfeljebb agyonkritizált céltáblának tekintették, ilyen tartós, működőképes megállapodás születhetett. Nálunk még nem létezett a személyi jövedelemadó, és a nyereségesség kiszámítása is fényévnyi távolságban volt a piacgazdaság követelményeitől. Le a kalappal a két akkori pénzügyminiszter, Faluvégi Lajos és W. Michael Blumenthal előtt.
A példaértékű, 43 éves megállapodás, amely a két ország közötti kettős adóztatás elkerülését szolgálta és túlélte a világgazdaság megannyi megpróbáltatását, 2022-ben elbukott az Orbán-kormány szűk látókörű, a nemzeti érdekeket túldimenzionáló cselekedetein. Az Egyesült Államok gazdasági érdekeit súlyosan sérti, hogy Magyarország megvétózta a több éves tárgyalás eredményeképpen létrejött globális társasági minimumadó tervezetét. Az amerikaiak ezért mondták fel a hazánkkal megkötött, kettős adózásról szóló megállapodást. Egy pillanatig sem tagadva, hogy ezt az erőfölényükből adódó nyomásgyakorlás eszközének tekintik.
Látszólag ezzel ők járnak rosszabbul, hiszen a tengerentúlon a társasági adókulcs 21 százalékos, ellentétben a nálunk alkalmazott, az Európai Unióban legalacsonyabb 9 százalékkal. Vagyis a most felmondott egyezményből az Egyesült Államoknak semmi haszna nem származik. Ám az amerikaiaknak a 15 százalékos globális minimumadóhoz mint világegyezményhez fűződő politikai érdekeik fontosabbak, mint a pillanatnyi profitérdekeik. (Ezzel az új adóval a magyar költségvetés is nyerne, szemben a jelenlegi bevételekkel.)
A fenyegetés 2024-ben hatályosulna. A gondolkodási időnk: másfél év. Vajon elég lesz?