A múlt héten pár napig volt szerencsém a Semmelweis Egyetem Szigony utcai fül-orr-gégészeti klinikájának vendégszeretetét élvezni Pesten, s kellemesen csalódtam a fogadtatásban. Nem ilyen bánásmódhoz vagyok szokva. Pontosabban nem ilyen bánásmódhoz vagyunk szoktatva mi, kelet-európai alattvalók, akik fölött évszázadok óta folyton basáskodik valaki, mi meg évszázadok óta hagyjuk.
Amúgy a vendégszeretet szót nem ironikus értelemben használtam fentebb, hanem komolyan. Az orvosok, nővérek és tanulólányok mindannyian kedvesek és előzékenyek voltak, ők már nem úgy beszéltek velünk, mint az elődeik régen, a rendszerváltás előtt, amikor egy osztályos főorvos pallosjoggal bíró földesúr volt a maga posztján, a főnővérek pedig kiképző őrmesteri hangot ütöttek meg a betegekkel.
A másik meglepetés az volt, hogy az osztályon, ahol feküdnöm szerencséltetett, működött egy automata, amiből csokit, üdítőt és kávét lehetett venni. Utoljára Semmelweis-klinikán még a rendszerváltás előtt feküdtem, odaát Budán, a Karolina úton – s ha ott egyszer valaki azt mondja nekem, hogy egy magyar kórházi folyosón Mars csokit és Bountyt vehetek, hát azt kiröhögöm.
Erre tessék: ott volt a két automata, s mind a kettő működött.
De egyik sem adott sört. Alkoholmenteset sem.
Amin nem csodálkoztam, elvégre a fekvőbetegeknek nem az a dolguk, hogy sörözgessenek, hanem az, hogy gyógyuljanak. Viszont a kórházban fekve eszembe jutott a magyar szeszipar nevezetes terméke, az 1926-tól 1993-ig gyártott Nektár Gyógytápsör, amelyet annak idején szoptatós anyáknak ajánlottak, tekintettel arra, hogy ez a sör (állítólag) fokozta a tejtermelést. Nem vonom kétségbe, hogy a gyógytápsör fokozhatta a tejtermelést, de azért annak az orvosnak, aki kismamának vagy szoptatós anyukának manapság bármilyen alkoholos tartalmú italt ajánlana, én a saját két kezemmel tépném össze a diplomáját.
Holott! A maga korában komolyan úgy hirdették ezt a gyógytápsört, hogy az minden kismamának javára válik. Ennek bizonyságára hadd idézzek a Törzsasztal című online borászati és gasztronómiai magazinból:
„A Nektár Gyógytápsört 1926-ban Kőbányán, a Fővárosi Sörfőző Rt. Sörfőzdéjében kezdték gyártani. A korábban itt készített sörök – bár malátában gazdagok voltak és számos kedvező tulajdonsággal bírtak – magas alkoholtartalma miatt a kedvező dietétikai hatását az alkoholizmus veszélyének előidézése nélkül nem lehetett kihasználni.
A különleges, egyedi technológiával készült sört a Magyar Királyi József Műegyetem mezőgazdasági, kémiai, technikai laboratóriumának vezetője, Sigmond Elek tanár, az MTA tagja bevizsgálta, és ennek eredményeképpen a terméket gyógytápsörnek minősítették.
A sört az »Ember« Nemzetközi Embervédelmi Kiállításon elismerő díszoklevéllel és aranyéremmel tüntették ki 1926 júliusában. A díszoklevelet 78956/926 számon a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter adta ki, és a sör elindult hódító útjára.
Klinikák, kórházak, egyetemi tanárok és asszisztensek, szülészek, nőgyógyászok, az Országos Közegészségi Egyesület tagjai stb. nagy elismeréssel nyilatkoztak étvágygerjesztő, tápláló, erősítő, hizlaló és anyatejfokozó hatásáról.
A fogyasztók – a lábadozó betegek és a szoptató anyák, a vérszegények, a tüdőbetegek és az étvágytalanok – számtalan elismerő levéllel bizonyították a csekély alkoholtartalmú sör gyógyító-tápláló hatását. A sportolók is szívesen fogyasztották edzések és versenyek után az elvesztett folyadék és energia pótlására, kondíciójuk javítására. Mint írták: »a Nektár Gyógytápsör egy hézagpótló anyaggal tette gazdagabbá a sporttársadalmat« (Déván István sífutó, gyorskorcsolyázó, bobsleigh- és síbajnok, többszörös rekorder és válogatott sportoló).
A sör gyártása az 1948-as államosítás után is folytatódott a Kőbányai Sörgyárban egészen a privatizációig, 1993-ig. Ekkor a nagyarányú műszaki fejlesztés és automatizálás következtében bizonyos termékek gyártását – kis termelési volumenük miatt – megszüntették. Erre a sorsra jutott a Nektár Gyógytápsör is”.
Ugyancsak a Törzsasztal honlapján találtam meg a gyógytápsör elkészítésének receptjét: „Alapanyaga a Dél-Alföldről származó, fehérjében gazdag, kétsoros tavaszi árpából maximum 24 °C-on csíráztatott és 108 °C-on aszalt sötét maláta volt, amelyhez a testesség növelésére 1,5%-ban karamellt, a szín mélyítésére pedig 1,0%-ban festőmalátát adtak. A tápanyagtartalom és a sörlé szűrhetőségének javítására 0,5%-ban nagy enzimtartalmú, diasztatikus hatású malátát, fűszerként pedig keserűanyagban és aromában szegény komlót használtak”.
Mint a fenti évszámokból látjuk, a Nektár Gyógytápsörre csak az ötven feletti korosztály emlékezhet Magyarországon, hiszen már nincs a piacon, ami nem baj: kilenc évvel ezelőtt nem örültem volna neki, ha az akkori feleségem két szoptatás között lehúz egy üveg sört, majd dr. Spock híres könyvére hivatkozva közben még el is szív egy szál cigit. Merthogy dr. Spock állítása szerint etetések között a kismama pihenéséhez egy szál cigi jelentősen hozzájárul.
Ó, te hülye XX. század! Mennyire utáltalak!
