Miután kedden a világegyetem legtávolabbi galaxisait mutatta meg a világnak a NASA, most az Űrteleszkópok Mikulski Archívuma tette közzé azokat a képeket, amelyeket az űrteleszkóp még a beállítások idején készített. A felvételeken a naprendszer objektumai láthatók, ezek is az infravörös tartományban - amelyet az emberek szemmel nem látnak, csak hőként érzékelnek - készültek. Bizonyára mindenki hallott már a Jupiter Nagy Vörös Foltjáról, amely egy hatalmas - a Földnél nagyobb -, évszázadok óta tartó örvénylő vihar az óriás gázbolygó légkörében. A NIRCam, a teleszkóp infravörös kamerájának rövidhullámhosszon készített felvételén a folt most nem vörös, hanem fehér, és megfigyelhetők a bolygó körüli gyűrűk is. ,,Azokkal a hosszú felvételi idejű képekkel együttesen, amelyek egy nappal korábban napvilágot láttak, ezek a képek azt bizonyítják, hogy az űrteleszkóppal nemcsak a legtávolabbi, halvány galaxisok figyelhetők meg, hanem olyan objektumok is, amelyek szabad szemmel is láthatók, hiszen itt vannak a kozmikus hátsóudvarunkban” - mondta Brian Holler, a balitimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet tudósa, aki segített eltervezni a felvételeket.
Tisztán látszik az Európa, az a hold, amelynek jeges felszíni kérge alatt óceánt sejtenek a tudósok, ahol talán az élet valamilyen formája is jelen lehet. A vörös folttól balra a hold árnyéka is szépen kivehető. Vizsgálták a tudósok azt is, milyen sebességgel mozgó objektumokat lehet lefényképezni az űrteleszkóppal, ez az aszteroidák, üstökösök megfigyelésekor fontos. Tesztalanyként a 6481 Tenzing aszteroidát használták. Az alap az volt, hogy a Marsot követni tudja a kamera, kiderült, több mint kétszer olyan gyors égitestekkel is megbírkózik, értékelhető adatokat tud küldeni róluk. Ez olyan, mintha egy mozgó teknőst fényképeznénk le 1600 méter távolságból.
Szegedi és szegedi kötődésű csillagászok is kutatási időt nyertek a NASA James Webb űrteleszkópjára. Az SZTE TTIK Fizikai Intézet Asztrofizikai Kutatócsoportjának munkatársai csillagrobbanások nyomait kutatják majd. A globális kutatói közösség tavalyelőtt több mint 1170 távcsőidő-pályázatot nyújtott be a Webb-űrtávcső első, 2022 nyara és 2023 vége között megvalósuló tudományos mérési időszakára, a beadott pályázatok negyede nyert. Az első körben távcsőidőt elnyerő kutatók közé magyar csillagászok is bekerültek, köztük Szalai Tamás, az SZTE TTIK Fizikai Intézet, Asztrofizikai Kutatócsoport munkatársa, aki társ-témavezetőként egy, közreműködőként pedig további három nyertes pályázat révén használhatja majd a Webb-űrtávcső adatait. A szegedi kutató és munkatársai többek között arra a kérdésre keresik majd a választ, vajon "kozmikus porgyárak"-e a nagy tömegű csillagok életét lezáró, gigantikus energiakibocsátással járó szupernóva-robbanások. A kozmikus porszemcsék számos asztrofizikai folyamatban, többek között a molekulaképződésben és a bolygókeletkezésben is nagyon fontos tényezőnek számítanak. "A 2666 számú program társvezetőjeként a vizsgálat és a mérések során a Webb-űrtávcső infravörös tartományban való érzékenységére építünk, ami kimondottan a robbanás utáni folyamatokra adhat megfelelő vizsgálati lehetőséget" - mondta Szalai Tamás. Hozzátette, hogy a vizsgálatok egyik központi kérdése az, hogy a csillagrobbanásokat követően – vagy esetleg már előbb – mennyi idő alatt és mekkora mennyiségben jönnek létre porszemcsék, és hogy ez a por lehet-e a később, a környező, fiatal csillagrendszerekben kialakuló bolygók alapanyaga.