Határozat
Kolhász Mihály (szül: Kohlhasenbrück 1952. 09. 28. an: Kleist Henrietta) eljárás alá vont személyt a Szabálysértési Hatóság szigorított védelmi intézkedések megszegése szabálysértés elkövetése miatt 30 000 (harmincezer) forint pénzbírsággal sújtja.
Indokolás
Szabálysértési eljárás indult Kolhász Mihály ellen az l.-i rendőrőrs feljelentése alapján. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítottam, hogy nevezett személyt 2021.04.18. napján 07.57 órakor vonta intézkedés alá a rendőr, amint nevezett b.-i Dózsa György utcában a vasútállomás és a körforgalom közötti útszakaszon található járdán közlekedett a vasútállomás irányából a körforgalom irányába tartva gyalogosan.
Az intézkedésre azért került sor, mert a Kormány a 104/2021.(III.5.) számú a védelmi intézkedések szigorításáról szóló kormányrendelettel elrendelte közterületen történő kötelező maszkviselést, azonban nevezett személy nem viselt szájat és orrot eltakaró maszkot közterületen.
Nevezett közölte, hogy a rendszerrel nem ért egyet, bűnözőkkel foglalkozzanak, ne vele, majd az intézkedés során a nála lévő maszkot feltette. A szabálysértés elkövetését a szabálysértési feljelentés adatai és melléklete alapján bizonyítottnak vettem. A pénzbírság kiszabásánál figyelembe vettem Kolhász Mihály azon személyi-anyagi körülményeit, melyek az ügy irataiból kitűnnek.
Amennyiben fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, illetve a fizetendő pénzbírságot 36 (harminchat) óra közérdekű munka végzésével nem váltja meg, a szabálysértési hatóság a meg nem fizetett, meg nem váltott pénzbírság 6 (hat) nap szabálysértési elzárásra történő átváltoztatása céljából az ügy iratait megküldi az illetékes járásbíróságnak. Az elzárásra átváltoztatás során a pénzbírság hátralékaként jelentkező minden 5000 forint után 1 nap elzárást kell számítani.
F.-i Rendőrkapitányság vezetőjének
Tárgy: panasz rendőri intézkedésekkel szemben
Tisztelt Rendőrkapitány Úr!
2021. április 18-án, vasárnap reggel 3/4 8 és 8 és óra között igazoltatott egyik autós járőrük. A jogszabályellenes és agresszív intézkedés ellen panasszal élek.
A b.-i Spárban vásároltam, majd kutyámmal átsétáltunk a vasút oldalán lévő járdára, hogy a hátizsákomba bedobált árukat egy padon elrendezzem. Egy rendőrkocsi elhaladt a régi 7-esen mellettünk, majd kb. fél perccel később visszafordult, kipattant a kocsiból egy rendőr, és igazoltatni akart. Köszönni elfelejtett, ahogy arra a kérdésemre sem válaszolt, hogy mi az oka az igazoltatásnak. Ekkor már kikászálódott az autóból egy terepruhás tisztes rendfokozatú, karabélyos katona is, aki szótlan biorobotként asszisztált a jól megtermett rendőr tiszthelyettes vehemens magánszámához. Az irataimat kérte tőlem a rendőr, s amikor a kutyát a vasúti kerítéshez akartam kikötni, hogy elővegyem a flepnit, a karomnál fogva ráncigálni kezdett, azzal, hogy én megtagadom a rendőri intézkedést. Közben már a kezemben lévő maszk rajtam volt, de a tiszthelyettes továbbra is karomnál fogva tartott, alig fél méter távolságból. Felhívtam a figyelmét, hogy tartsa be a szociális távolságot, amit a 104/2021. (III. 5.) Korm. rendelete a védelmi intézkedések ideiglenes szigorításáról ír elő: 2. § (1) Közterületen, illetve nyilvános helyen mindenki köteles más emberrel a szociális érintkezést – a közös háztartásban élők kivételével – a lehető legszűkebb személyi körre korlátozni, és a másik embertől lehetőség szerint legalább 1,5 méter távolságot tartani.
A rendkívül agresszíven fellépő rendőr ezt a védelmi intézkedést egyértelműen megszegte. Nem volt hajlandó meghallgatni, és továbbra sem közölte, hogy én milyen szabályt nem tartottam be. Így azt sem tudtam elmondani neki, hogy a még nálam lévő maszkot azért vettem korábban le, mert kocogni indulunk a Balaton partjára a kutyával. Ugyanis fentebb idézett hatályos kormányrendelet szerint:
3. § (1) A kijárási tilalmon kívüli időben az egyéni szabadidős sporttevékenység külterületen, valamint a települések belterületén – lehetőség szerint a zöldterületeken – egyedül vagy ugyanazon háztartásban élőkkel közösen folytatható, azzal, hogy másoktól legalább 1,5 méter távolságot kell tartani. (2) Az egyéni szabadidős sporttevékenység során nem kell a maszkot viselni.
Vitatkoztunk, és kérdőre vontam, miért éppen egy 69 éves nyugdíjast, és vele egy háztartásban élő kutyáját vegzálja ezen a kora reggeli vasárnapi órán a még teljesen kihalt településen. Az áruházon kívül, a mintegy 800 méteres úton nem találkoztunk egyetlen járókelővel vagy kocogóval sem. Elhangzott az is, hogy a szlogenük szerint az állampolgárokat szolgáló és védő rendőrök, ahelyett, hogy a bűnözőket üldöznék – egyebek mellett a kormánypárti kleptokrácia tolvaj és korrupt politikusait és vazallusait –, miért a náluk 40 évvel öregebb embereken élik ki az amerikai filmekből megcsodált kemény zsarut. Miután ő már leinformált, én is kérdeztem a nevét, rendfokozatát, szolgálati helyét, amit nem volt hajlandó elárulni, Szolgálati számát is csak tőlem mintegy két méterről, elmenőben mutatta meg, hiába kértem, nem írta fel. Követeltem, vigyenek be a rendőrségre, és az ügyletes tiszt hallgasson meg, mert az indokolatlanul durva és jogellenes intézkedés miatt panaszt akarok tenni. Ezen csak röhögött, és társával ukmukfukk bepattantak a kocsiba és elhajtottak F. irányába. Az intézkedő járőr egyetlen szóval sem közölte velem, hogy megbírságol, illetve fel akar jelenteni.
*
„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.” (Esterházy Péter)
„Könnyű úgy hazudni, ha az ember tisztában van az igazsággal.” (Heinrich von Kleist)
Határozat
Kolhász Mihály (szül: Kohlhasenbrück 1952. 09. 28. an: Kleist Henrietta) az F.-i Rendőrkapitányság beosztottjai által foganatosított rendőri intézkedés, továbbá rendőri eljárással szemben benyújtott panaszának a rendőrségi intézkedés szakszerűségének tekintetében részben helyt adok, egyéb vonatkozásban elutasítom.
F., időbélyegző szerint
M. Zoltán r. alezredes, rendőrségi főtanácsos, megbízott kapitányságvezető
Fellebbezés
Ügyszám: 14030-105/3/2021. R.P.
Tisztelt Cím!
Fellebbezéssel élek a F-i Rk. fenti ügyszámú elutasító határozata ellen. Fenntartva a korábban általam leírtakat és a szabálysértési hatóság előtt elmondottakat, panaszomat elutasító megállapításaikra az alábbiakat adom elő:
1.”A rendőrségi intézkedést a rendőr udvariasan kezdte meg, továbbá az intézkedés során nem használt olyan hangneme, amely arrogáns lett volna…”
Ezzel szemben a tiszthelyettes intézkedésre felajzottan, indokolatlan agresszivitással lépett fel egy nála negyven évvel idősebb, nála két fejjel alacsonyabb, neki kiszolgáltatott emberrel szemben. Egy ilyen rendőr megítélésem szerint a testület szégyene.
2. „A rendőrség K. M.-el egyértelműen közölte, hogy szabálysértési feljelentést tesz vele szemben, erre jelentésében kitért, illetve járőrtársa is ugyanezt nyilatkozta.”
A rendőr-tiszthelyettes nem köszönt, velem semmit nem közölt, csak az irataimat kérte. Erről honvéd járőrtársa be sem számolhatott, mert ekkor még az autóban ült.
3. „Az intézkedő rendőr jelentése és a járőrtárs elmondása alapján azért került sor a testi kényszer alkalmazására (megfogás), mert K.M. az intézkedés alól ki akarta vonni magát…”
Ez is hazugság, nem akartam kivonni magam az intézkedés alól, csupán a kutyámat szerettem volna kikötni a vasúti kerítéshez, hogy elő tudjam venni a hátizsákomból az igazolványomat. Követeltem, hogy állítson elő a rendőr – mert panaszt akartam tenni, mivel nem közölte, miért is intézkedik velem szemben –, diktálja be a szolgálati számát. Mindkettőt röhögve megtagadta, aztán bepattantak a terepruhás honvéddal a kocsiba, és nevetséges módon ők fogták menekülőre. Remélem, soha nem kerülök olyan helyzetbe, hogy egy ilyen járőr védelmére szoruljak. Így talán a panasz elbíráló számára is világos, hogy miért nem akart, mert előállítani a járőr. Akkor nem lett volna lehetősége utólag a honvéd szakaszvezetővel, no meg l.-i parancsnokával az összebeszélésre.
*
A járőr – mivel én is voltam hajdan járőrtárs – igazmondásáról (összehazudásnak hívták hajdan a szakmában) egy kis adalék f.-i példával:
Az intézkedő rendőr-tiszthelyettes és a vele szolgálatban lévő honvéd szakaszvezető, aki már csak az események közepén volt képes kikászálódni a rendőrkocsiból, és gépkarabéllyal (röhej!) biztosítani az agresszív, egy nyugdíjassal szemben jelentős testi erővel és min. negyven év mínusszal bíró rendőrnek látszó egyént (mert az ilyet nem nevezném rendőrnek), nem mond igazat, magyarul: hazudik. Ez a járőri egymást igazoló hozzáállás, különösen, ha az intézkedés alá vontnak nincs tanúja (bár a kutyám rendkívül intelligens, de beszélni még nem tud) mindennapos gyakorlatnak számít nálunk. Még a Kádár-rezsimből örökítette át ezt is a mostani korporatív fasiszta magyar rendőrállam.
Majd ötven éve, minő véletlen, éppen a F.-i Rendőrkapitányságon töltöttem 1972 nyarán három nagyszerű hónapot, mint sorállományos katona. Már akkor is létszámgondokkal küszködött az önök makulátlan testülete (a fluktuáció most is óriási a cégnél, amely ma sem becsüli meg embereit, azért is ennyire frusztráltak és túlmotiváltak intézkedéseikben, mint az l.-i tiszthelyettes Rambo), úgyhogy mi sorállományú bakák az önök rendőrei mellé voltunk beosztva járőrtársnak. Igaz, gépkarabély nem lógott a nyakunkba, mint a mostani Covid-honvédeknek. Jó dolgunk volt, a rendőrök barátságosak voltak velünk, majd minden Balaton parti büfében ittunk – ettünk (ingyér persze) velük együtt. Ez a rendszerváltás után sem volt másképp, lócsiszárként tucatnyi alkalommal részt vehettem dél-balatoni razziákon, ahol lovas rendőröket is bevetettek (pl. az s.-i vigalmi negyedben majd mindig). A vendéglátósok és a rendőrök hozzáállása mit sem változott, már ami a kötelező potyát illeti.
Nos, azon a 1972-es nyáron történt, hogy az egyik járőr jól elagyabugyált egy társaságot. Mint utóbb kiderült, fővárosi jégkorongozókat. Másnap összehívta az akkori f.-i a kapitány az egész csapatot. Ott sorakozott az állomány a kapitányság emeleti folyosóján, természetesen mi, katonák is. Az őrnagy közölte, hogy hamarosan két ügyész érkezik (a legfőbb ügyészségről és a megyei ügyészségről), akik azt hívatottak kivizsgálni, mi és hogyan történt. A helybenhagyott jéghokisok egyike ugyanis – minő pech! – az akkori miniszterelnök, bizonyos Fock Jenő elvtárs fiacskája volt. A kapitány parancsba adta: senki nem látott, nem hallott semmit, ha kérdezik. Ha bárki pofázik, meg lesz fenyítve. A hivatalos jelentés szerint a rendőri intézkedés (akkor is) jogszerű volt persze. Igaz, a járőr parancsnokát hetekkel később kirúgták. Nekünk, 24 hónapra bezsupált kiskatonáknak sajnos le kellett szolgálnunk a hátralévő időnket, pedig mennyire örültünk volna, ha kirúgnak bennünket is!
Ennyit a testületi összetartásról, az együtt hazudozásról, a hivatásrendek korrupt becsületkódexéről. Persze ez nem csak a rendőrségnél van így, tudnék mesélni csak a saját praxisomból az orvosok, ügyvédek, ügyészek, bírók, büntetés-végrehajtásiak (ahol magam is dolgoztam lócsiszárként két esztendőn át), hivatalnokok egymást védő hazugságairól. Akik egy része a bíróságon, aztán a börtönben végezte. A többség persze megúszta, falazott nekik a magyar igazságtalanság-szolgáltatás apparátusa. Demokratikus, ún.„emberarcú” szocializmus és korporatív fasizmus secko jedno.
(Tódor János: Rendőri intézkedés alá vonva – Magyar Covid agressziók. Dodeskaden Kiadó, 2022)
