A címbéli kifakadás természetesen túlzás. De a nyári szünidő sokak számára a kikapcsolódás ideje és van, aki ilyenkor hozza be lemaradását kedvenc sorozataiból – illetve ezt tenné, ha azoknak nem volna rossz szokásuk megszűnni.
A televíziós (illetve napjainkban az interneten sugárzott) műsorok a (kép)regényfolyamokhoz hasonlóan, ideális esetben pont annyi ideig tartanak, amíg az egyes részek cselekményszálain átívelő történet el nem éri végkifejletét. A nézők száma és a képernyők előtt eltölthető idő azonban véges, miközben médiatermékek (applikációk, magazinok, játékok) újabb és újabb hullámai csatlakoznak a figyelemért folytatott versenybe. Így gyakran megesik, hogy egyes, amúgy jobb sorsra érdemes narratívák örökre beteljesedés nélkül maradnak.
Előrebocsátandó, hogy nem kár mindegyikért. Emlékezzünk csak a 90-es évek közepi, Űrgammák névre keresztelt, oktató jellegűnek szánt hazai sorozatra. Bár képi megjelenése már negyedszázada sem bizonyult kiemelkedő minőségűnek, sok ifjú tévénéző követte hűségesen a Haldor-01 csatacirkáló és iskolás utasainak csillagközi kalandjait. Ez időtájt még nemzetközi szinten is felfigyeltek rá, mert egyike volt az akkoriban Európában forgatott igen kevés tudományos-fantasztikus műsornak.
Átmeneti sikere meglovagolta a magyar médiatörténet rövid időszakát, amikor a számítástechnika révén már képesek voltunk kezdetleges digitális effektusokkal fűszerezni egy tévéfilmet, de csak korlátozott számú csatornát lehetett fogni, rögzített műsorrenddel. Az internet és okostelefonok széles körű elterjedése előtt a nézőközönségnek még nem volt azonnali hozzáférése a nagyobb költségvetésű külföldi produkciókhoz – és ezáltal a maihoz fogható összehasonlítási alapja. A „Xénia Láz” aztán hamar kiégett, a műsor cselekménye idővel repetitívvé vált, és az országos méretű rajongótábort megmozgató Űrgammák két év és mindegy 160 epizód után kifulladt, a háttérben némi pénzügyi botránnyal fűszerezve.
Ekkoriban kezdtek megjelenni szinkronizált formában a nyugati rétegsorozatok is, mint az először 1995-ban, Amerikában vetített „Űrháború 2063” (Space: Above and Beyond). Az akkori viszonylatban drágának számító produkció a Fox kereskedelmi csatorna próbálkozása volt felvenni a versenyt a rivális adókon futó „Űrszekerekkel” (Star Trek) és „Csillagkapuval” (Star Gate). A sorozatot Joe Haldeman Örök háború című klasszikus sci-fi regénye ihlette, de szerteágazó politikai és katonai cselekménye nem tudott maradéktalanul kibontakozni, mivel egyetlen évad után, alacsony nézettségre hivatkozva beszüntették.
Szintén csak egy nyarat ért meg Joss Whedon 2002-ben bemutatott telenovellája, a Firefly. A korszakalkotóan játékos, önmagát nem túl komolyan vevő űrwestern talán minden idők leggyakrabban visszasírt kultikus sci-fije. Rajongói táborának vehemens lobbizása részleges sikerre vezetett, az anyastúdió végül áldását adta, hogy a főbb elkötetlen szálakra 2005-ben a Serenity című mozifilm tegyen pontot.
Persze sikeres, nagy múltú sorozatoknak is akadtak korán elhervadt oldalhajtásai. 2010-ben látott napvilágot a patinás „Csillagközi romboló” (Battlestar Galactica) előzményeit bemutatni szándékozó, az emberiség tizenkét kolóniájának fővárosában játszódó Caprica. A képernyőn kirajzolódott az akkori közeljövő víziója, ami mai szemmel, egy bő évtized távlatából azért is zavarba ejtő, mert lépten-nyomon napjaink valóságát ismerjük fel benne. Milliárdos feltalálók dolgoznak azon, hogy megoldják a társadalmi problémákat – saját szájízük szerint. A robotizálás munkahelyek millióit szünteti meg, de egyben elengedhetetlen a túlhajtott fogyasztói piacgazdaság fenntartásához. A tizenévesek digitális világokba menekülnek, a vallási felekezetek nem találják helyüket a tobzódó modernitásban, egyes csoportok pedig radikalizálódnak és a terrorizmus útjára lépnek. A sorozatnak otthont adó Syfy csatorna még az első évad végét sem várta meg, a karácsonyi tévészezon előtt törölte műsorából, a maradék epizódokat pedig csak az ünnepek után láthatta a közönség – már akinek sikerült elcsípnie, amikor egyben leadták mind a négyet egy munkanap délutánján.
E sorok írója különösen bánja a 2014-15 között Dél-Afrikában forgatott „Bukott angyalok” (Dominion) mostoha sorsát, melyet szintén a Syfy műsorszerkesztőjének döntése pecsételt meg. Az utóbbi évtized egyik legvakmerőbb televíziós vállalkozása egy fordított bibliai apokalipszis után 25 évvel játszódik. Isten eltűnt, a magukra maradt angyali seregek polgárháborúja elől az emberi túlélők erődített városokba húzódtak vissza. A látványos díszletekben és speciális effektusokban bővelkedő eposzban minden részletre odafigyeltek, a koreográfusok még egy külön harcművészeti stílust is alkottak, figyelembe véve az angyalok szárnyas anatómiáját. Nem csoda tehát, hogy a második évad végére a produkció behozhatatlanul túllőtt az előirányzott költségvetésén, és így vége szakadt, éppen amikor az alvilág is elérkezettnek látta az idők, hogy beavatkozzon a konfliktusba.
Egyel többet, három évadot ívelt át a „Kolónia” (Colony) 2016-18 között, de sajnos így is befejezetlen maradt. Az egyébként sikeres, de igen költséges sorozat végső epizódjáról a kritikusok szerint lerítt: a forgatókönyvírók és vágók sem sejtették, hogy nem lesz folytatás. Angol kifejezéssel „cliff-hanger”, azaz szakadék szélén kapaszkodó befejezés az, amikor egy filmet pont egy izgalmas résznél vágnak el. Ennek iskolapéldája a „Kolónia”, hiszen az utolsó negyedórában fűztek bele a történetbe olyan elemeket, mint a Földet gyarmatosító, robotszerű idegeneket megtámadó ismeretlen faj, emberekre is halálos veszedelmet jelentő érkezését.
A magyarul „Megmentés” címmel emlegetett Salvation ugyan 2017-2018-ban csak két évadot kapott, de legalább megmenekült attól, hogy hasonló sorsra jusson. A Föld felé száguldó hatalmas aszteroida elhárítására tett, egymásnak sokszor ellentmondó nemzetközi erőfeszítéseket bemutató sorozat fináléja ugyan nyitva hagyott fontos kérdéseket egy esetleges folytatáshoz, de legalább sikerült lezárnia az addig a történet központjában álló katasztrófát.
Időnként megesik az is, hogy egy egész sorozatot sikerül megmenteni. A Corey álnév alatt alkotó amerikai írópáros regényciklusa alapján készült „A Térség” (The Expanse) 2018-ban, három évad után áldozatául esett a már említett Syfy csatorna bizánci műsorpolitikájának. Azonban az Amazon vállalat, úgy hírlik az alapító Jeff Bezos személyes közbenjárására, felkarolta a produkciót és finanszírozott még három, rövidebb évadot. Így, bár az ihletésül szolgáló regények fonalát erősen megkurtítva, de sikerült egy hellyel-közel kielégítő végkifejletet biggyeszteni a Naprendszer gyarmatosítását és a bolygóközi fegyverkezési verseny árnyoldalait drámai intenzitással feldolgozó űreposz végére.
Az internetes terjesztés átjárhatóságának köszönhetően Európában is szélesebb nézőközönséghez jutnak el az öreg kontinensen forgatott sci-fi sorozatok. A dán „A gyilkos eső” (The Rain) avagy a német „Sötétség” (Dark) elkerülték a kaszást és befutották teljes narratív pályájukat. Ellenben még bizonytalan, hogy a formabontó, soknyelvű belga Into the Night poszt-apokaliptikus túlélődrámának lesz-e folytatása, a Yakamoz tengeralattjáró kalandjait követő, azonos világban játszódó, de az eredetihez vajmi keveset hozzátevő török szappanoperát leszámítva. A „Forradalom” (La Révolution) látványos, ötletes francia történelmi fantáziadrámáját 2020-ban a Netflix mindössze 8 epizód után elkaszálta. Pedig még óriási kiaknázatlan lehetőségek voltak a „kékvérűséget”, mint valódi betegséget kutató Dr. Guillotin kalandjaiban, egy olyan XVIII. századba ágyazva, ahol a francia forradalom valójában a jobbágyok vérét szó szerint szívó, vámpírrá vált nemesek elleni háború volt – akiket, mint afféle élőhalottakat, értelemszerűen le kellett fejezni.
És hogy mikor lesz megint magyar, hovatovább minőségi és nemzetközileg is versenyképes tudományos-fantasztikus sorozat? Nos, ez már tényleg sci-fi…
