Jó egy esztendeje tudjuk: a Magyar Nemzeti Bank elvesztette az infláció elleni küzdelmet és a forint értékállóságának megőrzése érdekében beharangozott csatáját. Legújabb döntésével ugyan 1 százalékponttal, immáron 10,75 százalékra emelte a forint aktuális alapkamatát, de ma már a döntést hozó jegybankárok számára is egyértelmű: ha ez nem párosul kellő hitelességgel, akkor a nemzeti deviza - a közgazdasági törvényekhez igazodva - az erősödés helyett értékének további lemorzsolódására vált.
A brutálisan magas kamatszint okai között kétségtelenül első helyen áll, hogy világszerte mindenütt az árak elszabadulásával küszködnek. De Magyarország itt is kilóg a sorból. Az uniós kifizetések még mindig bizonytalanok, és az ingatag nemzetközi gazdaság okozta fogyasztó árindex növekedésre még rárakódik egy káros kormányzati döntés hatása is. Jelesül, hogy az év elején - a közelgő választások miatt - különböző jogcímeken 1000 milliárd forintnyi költségvetési pénzt áramoltattak a lakosság egyes csoportjaihoz, ami váratlan mértékű lökést adott az inflációnak is.
Az MNB ezért kénytelen volt újrahangolni a kommunikációját. Bár a finomkodóan átárazásnak elnevezett, minden árut és szolgáltatást érintő áremelések mértékére továbbra is szinte rácsodálkoznak, de fő csapásiránynak most már a "másodkörös infláció" elleni határozott fellépést tekintik. Ezekről az inflációs várakozásokról az Európai Központi Bank úgy vélekedik: az, hogy "az emberek mire számítanak az árak jövőbeli alakulásával kapcsolatban, befolyásolja pénzkiadási, kölcsönfelvételi és befektetési szokásaikat a jelenben. (...) Ha jobban megértjük az emberek inflációs várakozásait, megalapozottabb döntéseket tudunk hozni."
Vajon miképpen képes a jegybank megfelelő mederbe terelni ezeket az öngerjesztő várakozásokat, ha Virág Barnabás, az MNB monetáris politikáért felelős alelnöke is elismeri: a rezsicsökkentés részleges megszüntetése egymaga 3 százalékponttal löki meg az árindexet? Ez több okból is bátor kijelentés, hiszen a háztartási közműtarifák újraszabályozásának részletei szinte naponta változnak. Arról nem is beszélve, hogy az MNB és a Pénzügyminisztérium, illetve a Nagy Márton egykori MNB-alelnök által vezetett gazdaságstratégiai tárca között megszűnt az érdemi szakmai kapcsolat, és a jegybank is csak akkor ismeri meg a kormányzati szándékokat, amikor azok már jogszabályi formát öltöttek.
A jegybanknál alig veszik figyelembe, hogy a rezsiszabályok megváltozása a lakosságot óvatosságra készteti. Várható, hogy visszafogják a tág értelemben vett fogyasztásaikat, köztük a lakásvásárlást is. S mindez a gazdaság növekedésének lelassulását, egy recesszió közeli helyzet kialakulását okozhatja. A kapkodó és csak a szavak szintjén határozottságot sugalló monetáris politika agytrösztje maga is tudja , hogy - az előrelátás, a reális jövőkép felvázolása helyett - csupán a mindenkori friss adatokra reagálva kullognak az események után. Mégpedig felettébb ügyetlenül.