A bristoli alkotó 1992-ben kezdett graffitizni, 2000-től jelentek meg Londonban is az épületek falain stencilezett, azaz sablonnal rajzolt patkányai és aktuális közéleti kérdéseket kommentáló rajzai. Sok graffitis társához hasonlóan kezdettől fogva kritizálta a fogyasztói társadalmat, a globalizmust, a kapzsiságot és a nagypolitika kétszínűségét, és – sajnos egyre több eseményre reagálva – a háborút. Mindenki számára érthető rajzaival egyre inkább lett a falak véleményvezére, nem véletlenül választotta a Time 2010-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé. Konzekvens békepártisága világszerte ismert 2005. óta, amikor az izraeli és palesztin területeket elválasztó falra rajzolt graffitiket, például egy Molotov-koktél helyett virágcsokrot dobó tüntetőt.
Az Alfagenda indusztriális környezetébe tökéletesen illeszkedő tárlat az ikonikus művek mellett egy installációval a kilétét titkoló street art-figurát is elképzeli, és felveti a dilemmát, a rejtőzködés vajon belülről fakadó alkotói ösztön vagy nagyon sikeres marketingfogás, amit műveinek elképesztően magas aukciós leütései támasztanak alá. A portói kiállítás - amely a világhírű provokátor mellett az underground kultúráról, az otthoni skicc készítésről és a hajnali festékfújásról is felvillant valamit - azonban mintha saját címét tenné zárójelbe, látva a lázadó, provokatív és humorral teli alkotásokat, teljesen lényegtelenné válnak a kispolgári kérdések: Zseni vagy huligán? Művész vagy vállalkozó? Provokátor vagy lázadó? Egy alkotó vagy több? Független művész vagy jól felépített márka?
Egy azonban biztos: A punkok nem halnak meg.
Infó
Zseni vagy vandál?
Alfandega kortárs művészeti múzeum, Porto
Nyitva: szeptember 4-ig
