A változások korát éljük, de furcsamód mégis a változatlanságok, az ismétlődések élményéhez van sokszor szerencsénk. Érdekes hasonlóságok, sőt azonosságok mutatkoznak például a mai energiaválságos időben azokkal, mint amiket megtapasztalhattunk 1973-ban, az első olajválság idején. Mert mi is történt akkor?
Ugyanaz, mint most: az olajválságot egy háború indította el: a Jom-Kippur-i arab-izraeli háború. Ami a támadó katonai vereségével végződött, amit a megtámadottat hadianyaggal és információval támogató USA segített. Az olajválságra az akkori magyar kormány is éppen úgy reagált, mint a mai: nem engedte „begyűrűzni”. Jó darabig nem emelte az üzemanyagok árát, azaz ugyanúgy „ársapkát” húzott rá, mint a mai, ugyanúgy külföldi kölcsönből. Bele is rokkant a gazdaság. Mert végül persze a Szovjetunió is megemelte az „elvtársi segítségként” a Druzsba csövön érkező olaj „baráti” árát, ugyanúgy, mint a mai Oroszország, és Brezsnyev is „elvtársi megértést” kért, mint a mai Putyin. Amit akkor Kádártól meg is kapott, éppen úgy, mint Putyin ma Orbántól.
Rémisztő azonosságok!
De folytatódjék a történet! Az első olajválságot követte a második, 1979-ben. Amit szintén egy háborús esemény (belháború) indított: a Khomeini-féle teokratikus iráni puccs (forradalom). Ennek következtében az akkor már régóta gazdasági válsággal (eladósodás, áruhiány, belső elégedetlenség, leromlott ipar és gazdaság) küszködő Szovjetunió a belső feszültségből kivezető utat abban vélte megtalálni, hogy 1980-ban bevonult Afganisztánba. Furcsa egybeesés! A tíz éven át tartó háború (főleg gerilla hadviselés) a Nyugat szankcióinak segítségével kivéreztette a Szovjetuniót.
Menjünk tovább! Változások sora kezdődött. Felgyorsultak a műszaki-technikai fejlesztések: a korábbi nagy hengerűrtartalmú és hatalmas fogyasztású gépkocsikat (Lincoln Continental V8, 7,5 literes motor - 40 l /100 km) felváltották a kisebbek és takarékosabbak, ami Japán korábbi, elpusztított hadiiparát gépkocsigyárak formájában támasztotta fel. Megjelent az elektronikus karburátor, a befecskendezés, a lambdaszonda, stb., vízerőművek, atomerőművek épültek, gyorsult a vasutak villamosítása, fejlődött az elektromos (hibrid) meghajtás, egyszóval csupa előnyös változás is történt.
Akárcsak ma.
Az agresszív és hitszegő ukrajnai orosz invázió fájdalmasan kényszerítette a világot ráébredni arra (amit eddig is tudott), hogy nem engedheti meg magának a kiszolgáltatottságot. Különösen nem energiaellátottság tekintetében, és még különösebben nem olyan megbízhatatlan partnertől függően, mint a Putyin vezette Oroszország. Megerősödött a gazdasági és politikai hajlandóság a világban arra, hogy komolyan kell venni a globális klímaváltozást. Folytatni és gyorsítani kell az energiaellátás leválását a fosszilis energiahordozókról, gyorsítani kell a megújuló energiaforrások fejlesztését és kiépítését. Nőttek a szélerőmű farmok, a napelem technológia olcsóbbítása gyorsult.
Mindezt a kényszer szülte és elkésett változási folyamatot és a következményes gazdasági válságot egyszer már megéltük. A történelem visszaköszön.
Magyarországon a gazdasági helyzet ma is csaknem ugyanaz, mint 1973-ban vagy 1982-ben. Csakhogy akkor volt a Magyar Nemzeti Banknak egy Fekete János nevű alelnöke, aki sikeresen csatlakoztatta Magyarországot az IMF-hez. Az államcsőd akkor így lett elkerülhető.
Ma hogyan?