csillagászat;James Webb;űrteleszkóp;

2022-08-06 06:05:00

Az igazság odafent van – Egy hét együttkémlelés: csillagász útikalauz galaxisokhoz

„Ha csillagászatot tanulnak a gyerekek, attól nem lesz olcsóbb a kenyér. De ha nyitottá szeretnénk tenni őket olyan filozófiai kérdésekre, mint hogy egyedül vagyunk-e a világegyetemben, hogyan keletkezett az élet és mi az értelme, akkor nagy tereket nyithat a csillagászati műveltség” – mondja Barna Barnabás, a Szegedi Tudományegyetem kutató csillagásza, akivel az óbudai Üstökös utca sarkán találkozunk. Budapesten ritkák az égitestekről elnevezett utcák – meséli, így ezt máris égi jelnek vettük. Egy tavalyi felmérés szerint az átlag magyar a megnevezésükkel is gondban van, legfeljebb ötöt vagy annál kevesebbet tud felidézni. Lehajtott fővel, monitorok által megbabonázva élünk, ma már közel 34 évet töltve az életünkből képernyők előtt, legújabb (kor)tüneteink az SMS-hüvelykujj és a gamer-nyak. Mert fizikát itthon csak felsőtől tanítanak, s e tantárgyban is egyre inkább háttérbe szorul a csillagászat, miután sok fontosabb, az élethez hasznosabb tudás tolakodik elé – ismeri el Barnabás. Holott történelmi időket élünk, ami az űrutazást és a világűrről szerzett tudásunk gyarapodását illeti, ezt mélyíthetjük el az immár harmadik éve meghirdetett, Egy hét a csillagok alatt programsorozaton, melynek ő az egyik szervezője.

Videóval!

Országszerte több mint 60 eseményen, a meteorsimogatótól a telihold-, napfolt és hullócsillag-kémlelésig, élményszerű ismeretterjesztés formájában, a csillagvizsgálók, amatőr csillagászok és egyesületek lelkes támogatásával kémlelhetjük az égboltot augusztus 5–14. között. Lesznek járdacsillagászati bemutatók is, amiből az Elvis Presley parkban (vö. „Elvis nem halott, csak hazaköltözött” – Men in Black) ízelítőt is mutat nekünk.

A sétálgatók közül többen érdeklődve méricskélik emberméretű távcsövét, a négyéves Ágoston és édesanyja, Dóra, lelkesen meg is nézik benne a Föld méretű napfoltokat, mialatt a kisöcsi a babakocsiban szundikál. Csak egy kis finomhangolás kell minden kémlelés előtt, hiszen a Föld és rajta mi is folytonos forgásban vagyunk.

Elon Musk az űripar úttörője

„Aki csillagász, jellemzően rajong az űrutazásért is. Bár Elon Musk nem a szívünk csücske, különösen mióta teleszórta az eget a műholdjaival, nincs olyan vérben forgó szemű csillagász, aki elvitatná tőle az érdemet, ahogy felpörgette az űripart” – folytatja Barnabás, aki kétségkívül a joviálisabb csillagászok közé sorolható. A hivatás is azzal szólította meg, hogy tudást, értéket adhat át, szeret erről mesélni. Mert bár a látvány az, ami elsőre megfogja a laikusokat, egy izgalmas előadás ugyanígy le tudja őket kötni.

Emellett vonzotta a csillagászat nemzetközisége, hisz a fontos kutatóhelyek és konferenciák a világ legkülönbözőbb pontjain várják. De még Szegedről is lehet sikereket elérni, kutatócsoportjuk egy tagja nemrég nyert mérési időt a James Webb Űrteleszkópra, amelynek júliusban közzétett első űrfotói elkápráztatták az emberiséget. Arra kíváncsiak, honnan jön a por, bár visszatérő poénjuk a csillagvizsgálóban, hogy

„Sokáig tabu volt, hogy mit keres egy magáncég az űrben, mert ez a nagy, állami űrügynökségek terepe. De a NASA-nak évtizedekig egy helyben toporgott a költségvetése, ami beárazta, hogy a Marsraszállás legfeljebb a 2040-50-es években lesz lehetséges. Erre jött ez a fickó, akinek az az egyik fixa ideája, hogy meg lehet ezt csinálni piaci alapon. Megoldotta a visszatérő rakétatechnológiát, amivel alsó hangon feleződtek a költségek. Minél olcsóbb valami, annál elterjedtebb lesz. Ezzel olyan folyamatot indított be, ami hasznos az egész emberiségnek” – állítja a csillagász, és rögtön bizsergetni kezd a kérdés, vajon a Space-X sikere hol hasznosul mindennapjainkban, noha a korábbi űrprogramoktól kaptuk például a teflonbevonatot, a karcmentes szemüveglencsét, a napelemet és az inzulinpumpát is. – Szívesen vitába szállok bárkivel, aki azzal érvel, minek költünk erre dollármilliárdokat, miért nem fordítjuk ezt a pénzt a bolygónk megmentésére. De a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást” – feleli erre a csillagász.

Nem kis zöld marslakók

És hogy mit tanulhatunk az űrutazásokból? Például a legfontosabb kérdést, hogy egyedüli és megismételhetetlen-e az élet? „Ha nagyon gyakori lenne, akár a Naprendszerben is találhatnánk még, például a Jupiter vagy a Szaturnusz egy holdjának jégpáncélja alatt. A Marsról tudományos konszenzus, hogy 2-3 milliárd évvel ezelőtt még víz borította, ott is könnyen kialakulhatott élet – persze ne kis zöld marslakókra gondoljunk, hanem mikroszkopikus életformákra. Ha az élet egyszeri és megismételhetetlen, az már inkább spirituális megközelítés. De a csillagászok közt is szép számmal akadnak hívő emberek, akinek ez lenne természetes. Szerintem a legvalószínűbb, hogy a válasz valahol a kettő között van” – véli Barnabás. Erre is vannak arányszámok – a Drake-formulát említi –, attól függően, mit tartunk fontosnak az élet kialakulásához, mondjuk lehetséges, hogy néhány tucat életforma van a galaxisban. A nagy számok törvénye alapján akkor kell lennie nagyon fejletteknek is. És hogy miért nem találkoztunk még velük? (A „repülő csészealjakról” lásd keretes írásunkat.) „Mert az űr brutálisan nagy. Ha létezik a galaxisunkban 100 fényéven belül akárcsak egyetlen másik civilizáció, akik valamilyen csoda folytán nem találtak megoldást a fénysebesség átlépésére, akkor sosem találkozunk velük. Nem is fogunk tudni egymásról” – amiben persze az időnek is nagy szerepe van.

Minden civilizációnak van egy időlimitje, a földieket ismerve legalábbis egy se tartott örökké. Hogy ez ránk nézve mit jelent? Barnabás szerint az is lehet, hogy továbbfejlődünk, és úgy élünk majd, mint egy sci-fiben, vagy pusztulás és technológiai visszafejlődés jön. „Záros határidőnk van arra, hogy terjeszkedjünk és hírt adjunk magunkról. A Kapcsolat című filmben például a vegaiak Hitler berlini olimpiai megnyitó beszédét küldték vissza a Földre. A húszas-harmincas évek óta vannak ugyanis olyan erős rádiójeleink, amiket egy kellően fejlett civilizáció fogni tud. Aztán a hatvanas-hetvenes években küldtünk ki olyan üzeneteket, amiket már tíz-húszezer fényévnyire tőlünk is elcsíphetnek, de pont ennyi évre van szükség, hogy ezek eljussanak ebbe a távolságba. Hacsak nincsenek a tőszomszédságunkban az idegenek, arra még várhatunk, hogy reagáljanak.”

A csillagász a szakszerű magyarázatok birtokában is lelkes rajongója a sci-fi műfajának, kedvenc filmje az Andy Weir könyvéből Ridley Scott által adaptált Mentőexpedíció, aminek szerinte elképesztően reális a fizikája, csak az eleje meg a vége sántít kicsit, de azon túl, hogy az űrkutatásról fontosakat mesél, az emberiség együttműködéséről, összefogásáról is van egy pozitív üzenete, ami nélkül fajunk fennmaradása aligha lehetséges.

Tudósok és idealisták

Így különösen nem meglepő, hogy rengeteg csillagásznak – köztük a Szegeden szupernóvákat, vagyis felrobbanó csillagokat kutató Barnabásnak is – a kutatás mellett van egy erős közösségszervező, ismeretterjesztő ambíciója, amivel még az akadémiai monotonitást is ellensúlyozzák. Itthon ma több mint 2000 főre tehető az amatőr- és szakcsillagászok száma, ők most az egész országban megmozdulnak azért, hogy minél több embernek fordítsák a fejét legalább egy kis időre az ég felé. Bőven akad látnivaló, a ragyogó telihold és az óriásbolygók, a szemet gyönyörködtető mélyég-objektumok, és épp a napokban ér el minket a Perseida meteorraj, ami talán az idén utoljára lesz ilyen látványos, hiszen valahányszor áthalad rajta a Föld, annál kevesebb marad belőle. Jönnek majd más, újabb meteorrajok, csak talán már nem a mi életünkben.