„Mennyi tömérdek munka, fáradság, idő vesztegettetett nálunk közmunkák színe alatt el! Aki ezt olykor látta s figyelemmel szemlélte, csak annak lehet képzete az ily sokezerszeres naporozásról. A drága időt hol veszteg, hol fáradva, de többnyire haszon nélkül pazarlani egy csorda embert összecsődítenek. Ezeknek nagy része egyik a másik miatt nem dolgozhatik. Számtalan ácsorog, nem tudván, mit tegyen, s a halom ember felügyelet, utasítás, s a dolog illő elosztásának nemléte miatt korántsem teszi még egy tizedét – s azt is rosszul – azon munkának, melyet annyi kéz a legjobb s tartósb móddal tehetne, ha fő igazgatná s időt és erőt mérve osztaná fel. Valakit károsítani, megfosztani akárminemű tulajdonától, oly polgári bűn, melynek mindenhol nevezetes büntetése van. Nem főnemű-e ily meglopások közt, midőn lelketlen vagy tudatlan elöljárók sok ezerek drága idejét s a község erejét orozzák el?”
Nem, e sorokat a közmunka haszontalanságáról nem egy mai, szabadidejében nyelvi archaizmusokat faragó vidéki értelmiségi vetette papírra. Az idézet ifjabb báró hadadi Wesselényi Miklóstól (1796-1850) származik, a Balítéletekről című művéből (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974). A Téka sorozatban megjelent kötet szemelvényes, nem a teljes Wesselényi-művet tartalmazza. Amikor egyetemistaként először kezembe került, dagályosnak, nehézkesnek éreztem, most viszont néhány óra alatt végigolvastam, és rácsodálkoztam a filozófiai, történelmi, jogi, közgazdasági fejtegetésekre. A későbbi árvízi hajós 1831-ben, Kazinczy Ferenc halálának évében írta művét, ám a cenzúra megakadályozta hazai kiadását, így csak 1833 őszén jelenhetett meg Lipcsében, Otto Wiegand nyomdájában – Wesselényinek így is cseleznie kellett, hiszen a kiadás belső címlapján ez olvasható: „Nyomatott Bukarestben. 1833.” Az óvatosság érthető, hiszen 1835-ben a „demokrata” Wesselényi ellen per indult, bár az „államveszélyes” Balítéletek megjelentetése nem szerepelt a vádpontok között. (A perben, melyben 1839-ben háromévi fogházra ítélték, Kölcsey Ferenc volt a védője.)
S hogy mik azok a balítéletek? „Tisztán a szem azért nem lát, mivel benne vagy előtte homály vagyon, sötétben pedig s láthatlan úgy marad a tárgy, ha arra és szemünkbe világosság sugára nem hat. Így vagyon az ismeretinkkel is; az elő- és balítéletek még jókor ködbe borítják látásunkat, vagy későbbre hálózzák be, s oly lepelbe takarnak sok tárgyat, hogy azokat vagy éppen nem, vagy homályosan, vagy máskint látjuk, mint ahogy vannak. (…) A világon való rosszul látásnak fő okai tehát a bal- és előítéletek, nem látásunknak pedig, hogy szemeink sem mások, sem magunk által sok tárgyakra nézve nem nyittattak fel.”
Wesselényi műve nemcsak a közmunkáról, de például a „hon melletti” és a "hon elleni előítéletekről” is lerántja a leplet. Persze az a közmunka (a feudális robot), nem ez a közmunka. Mégis, fő követelése, amit ma általános közteherviselésnek neveznénk, 200 év után is aktuális: „Szükséges azért (…), hogy nekünk, magyar nemeseknek adót kell fizetnünk.”