Megrovással megúszta az a férfi, aki édesanyja profiljáról fejlevágást, felgyújtást és családja kiirtását helyezte kilátásba hosszas üzeneteiben a DK politikusának, Kálmán Olgának. „Azt akartam, hogy nyilvánosságra kerüljön, hogy az országban én gyűlölöm a legjobban Kálmán Olgát és az egész baloldalt. A célom az volt, hogy ezt mindenki megtudja, ami sikerült is” – magyarázta Gábor, aki semmit sem bánt meg.
Persze ha ennyire belevaló lett volna, nem anyuka Facebook-oldaláról, hanem a sajátjáról irkál, így viszont csak a rendőrségi eljárásban derült ki, ki is ő, az áldozat nem tudhatott erről. Tipikus billentyűzethuszár tehát, és abból sem az egyenesebb típus. „Azért írtam neki azokat, hogy essen neki rosszul, gondolkodjon el a megnyilvánulásain, de sosem bántottam volna” – magyarázta a bulvárlapnak. Ezzel azonban van egy kis gond: aki megkapja ezeket a fenyegető üzeneteket, annak fogalma sem lehet a mögöttes szándékról.
Különösen, hogy a közéletben, a médiatérben is számosan akadnak, akik bőséges muníciót szolgáltatnak a feszültségkeltésre hajlamos hontársainknak. A válság és a bizonytalanság miatt mind több emberből törhet ki a rejtett feszültség, és csaphat át ilyen szélsőségekbe. Már csak azért is, mert egyesek főállásban szeretik táplálni az izzó parazsat, mint azok a hivatásos fröcsögők, akik a keresztény-konzervatív újságírás jegyében minősíthetetlen jelzőkkel illetik azt, akit épp kipécéznek. Vagy azok, akik a lanyhuló ellenzéki tüntetések kínálta figyelmet kihasználva megengedhetetlen, de a hatalom által jól kihasználható állításokat üvöltöznek a megafonba.
Gábor persze ideális célpontot választott magának, hogy elnyerje a mondás szerint mindenkinek járó tizenöt perc hírnevet. Régen rossz, ha az lesz élete legnagyobb teljesítménye és sikerélménye, hogy megfenyegette Kálmán Olgát.