Életmódtanácsok a túlvilágra

Szőcs Petra legújabb verseskötete, A gonosz falu legszebb lakói, a pandémia időszakának egyedi, mégis tűpontos lírai ábrázolása.

Ritkán lehet verseskötetet széles körben ajánlani, Szőcs Petra idén megjelent lírája ezen kivételes esetek közé tartozik. Bár a világjárványból feltehetően még mindig jut a következő esztendőre is, megváltozott életünket, talán egész utóbbi két évünket kitörölnénk az emlékezetünkből. Ennek egyik oka talán az, hogy sosem kaptunk föloldozást a covid alatt és után sem, nem tudtunk igazán fellélegezni sem egyénenként, társadalmi szinten meg végképp nem. A szóban forgó mű, A gonosz falu legszebb lakói sem teljesíti ezt a feladatot, de mondhatni, félúton jár: járvány sújtotta napjaink őszinte látleletét adja.

Szőcs Petra nem konkrét közeget hoz létre, a műben szereplő szigetek földrajzi és emberi értelemben is zártak, de a megalkotott világ határtalan, összemosódik benne a rég- és a közelmúlt, a képzelet és a reálitás. Olyan kompozíciót hozott létre, mely a líra aktuális életéből – főleg, ha a slam poetry fiatal műfaját is számba vesszük – hiányzik. Nem szigorú szerkesztő, hanem ügyesen árnyaló komponista. Visszatérő elemként használja az orvosi javaslat, a sajtó, a pletyka szófordulatait, továbbá megidézi a közösségi médiát, például a Nagyidő című versben: „Nem az a lényeg, hogy hol van, / hanem, hogy veled lenne, ha tehetné, / sok ismerősödről ez mondható el.” Az álom, hiedelem, babona síkjain mozgó versfüzér leginkább szürreálisnak mondható, talán ezt hangsúlyozza a kötetborítón megjelenő alkotás, Leonora Carrington Bird Bath című szerigráfiája. Leonora Carringtont ugyanis az egyik legmeghatározóbb szürrealista festőnőként tartják számon. Az 1978-as Bird Bath alakjai a középkori pestisdoktorokra emlékeztetnek, a madárcsőrös orvosi maszkos gyógyító Szőcs Petra verseskötetének szinte állandó szereplője. Egyes versekben soronként cserélődik az elmúlt évek és a középkori járványok nyomorúságos időszaka: „Hajón ápolnak, micsoda szerencse, / mondtad a telefonban, a Lazzaretto Vecchión / már két embert tesznek egy ágyba, vagy négy gyereket,”. A Lazzaretto Vecchio egy sziget Velence környékén, melyet kifejezetten a pestisjárványok idejére hoztak létre, ide szállították a betegeket évszázadokkal ezelőtt. A kötetet minden drámaisága ellenére frivol humor uralja: pont olyan kifordított, abszurd megjegyzéseket fűz egymásba, mintha életmódtanácsokat adna a túlvilági léthez.

A költemények épp úgy nem adnak föloldozást a járvány időszakára, mint az akkor meghozott intézkedések. Ahogy az elmúlt években, úgy a kötetben is elmarad valódi számvetés. Mindezek helyett maradnak a kidobott vagy elnapolt tervek: eladó menyasszonyi ruha hirdetése, és a hamis, hárító válaszok: „Én jól vagyok, sokat fényképezek.” A tömeges halálozással kapcsolatban csak épp annyira üt meg tabudöntő hangnemet, amennyire a társadalom a járvány alatt egy időre elveszítette érzékenységét: „megint elhunyt egy túlsúlyos család. Mi is kövérek vagyunk.” Szőcs Petra műve eszünkbe juttatja azokat a napokat, amikor izgatottan vártuk az adatokat remélve, hogy végre kisimul a járványgörbe és vége lesz a karanténnak. A sajtónyelvi formulák egyszerűen idézik föl az információhajhász időszakainkat, a magyarországi olvasó számára akár az operatív törzs sajtótájékoztatóit. Felemás emléket állítanak alkotónőknek a kötetben szereplő ready-made versek – egy az egyben átvett vendégszövegekből felépülő versek. Halyna Hutchins operatőr 2021-ben bekövetkezett tragikus halálát például ekképp örökíti meg Szőcs Petra az Egy operatőrnő emlékezete című versében: „Darlin’, 2019 / To the New Girl, 2020 / Rust, felfüggesztve”. Az elsősorban filmrendezőként dolgozó költő munkássága ihletője több költeményének, így az Amatőrfilmes és a Johnny ma hangja is a filmvilágba kalauzol.

A szinte nevetséges nihil-hangulat mellett megjelenik a halál iránti részvét és a szomorúság is, a Protokoll például a költő édesapjának, Szőcs Gézának halálát írja le. Mottóként használja az erdélyi költő Értem, értem én című versének zárósorát: „Semmi, semmi baja nem volt a szívednek!” – idézi édesapja halálról szóló versét Szőcs Petra, majd megírja hasonló helyzetben a sajátját. Ugyanilyen megható darab a kötetben szereplő Utolsó nap is.

Szőcs Petra A gonosz falu legszebb lakói című idei kötete merész, ihletett és szabad, olyan mű, melyet csak az hozhat létre, aki nem akar megfelelni semmilyen irodalmi elvárásnak. Abszurd, mint maga az élet és annak vége.