A fogadóirodában tolonganak az ügyfelek. Mindenki meg akarja tenni a tétjét, amíg lehet. A terem képernyőin pörögnek a számok. A bukmékerek személyesen foglalkoznak azokkal, akik nagyban játszanak. A bukmékerek között is van sorrend. Ha esemény van, a legtekintélyesebb, a teremfelügyelő, felhívja a tulajdonost, hogy mi legyen. Az ügyfelek viselkedésén és a villódzó képernyőkön is jól érzékelhető, hogy felgyorsultak az események. Telefonálni kell.
A hívás kicseng. Sokáig. Az ötödik búgás után rekedtes, unott hang szól bele: "Mondjad!"
- Főnök! Nagyon megy a Hazai Infláció nevű csapatnak. Sokan fogadtak a meccsen a gólok számára. És nagyon sok gól van.
- A gólok számára írtuk ki a fogadást, vagy a gólkülönbségre?
- Hát, ha úgy vesszük, a gólkülönbségre, főnök. Persze, a különbségre.
- Akkor nincs gond. Rúgassatok a fiúkkal néhány öngólt. Annyi öngólt rúgassatok, hogy ne kelljen túl sok gól után fizetni. Az öngól sokkal olcsóbb, mint kifizetni a fogadókat. Rengetegen vannak. Több, mint kétmillióan…
- De főnök! Mi lesz, ha rájönnek?
- Nem jönnek rá. Különben is, mindenki utálja ezt a Hazai Infláció nevű csapatot. Azért ott is mi vagyunk. Van, hogy hasznosak a fiúk…
- Értem. Úgy lesz, ahogy mondtad. Intézem - és a vonal megszakadt. Így megy ez már sok éve. A fogadók fizetnek, nyernek, vesztenek. Az irodának jól megy. A főnök rajta tartja a kezét mindenen. Hogyan is lehetne másként?
Amit itt leírtam, szándékolt egyszerűsítés: mert akár azt is gondolhatjuk, hogy a két és fél millió magyar nyugdíjas abban érdekelt, arra fogad, hogy az infláció várható, inkább tervezett mértéke magas legyen, mert ettől függ a nyugdíjemelés. De ez így nem áll meg. A nyugállományú közönség az értékálló nyugdíjban érdekelt, ami inflációkövetést jelent, lehetőleg úgy, hogy a növekményt ne vigye el a drágulás. Az ígéretek, de a szabályok is erről szólnak. Az értékállóságról. Ebben a fontos kitételben, az értékállóság fenntartásában adódnak kérdések.
Ha igaz az, hogy amennyivel sikerül visszafogni a drágulást az árszabályozással, annyival a nyugdíjak növekedése is csökken, akkor az is számít, hogy a nyugdíjasok mennyiben részesülnek az árak mérsékléséből. Az ársapkák alkalmazásából származó inflációcsökkentés torzítás nélkül csökkenti a nyugdíjemelés mértékét. (Ezt részletesen bemutattuk a Népszava hasábjain: Nézem a Dunát, július 26.)
Jövőre, az elfogadott költségvetésben majd’ ötezer milliárd forint szerepel a nyugdíjaknál. Az is fontos, hogy lesz tizenharmadik havi nyugdíj, és tartalékolnak huszonöt milliárdot nyudíjprémiumra is. A “rezsicsökkentés védelmére” is több száz milliárd forintot terveznek felhasználni. Az árak mérséklésére szánt összeg valamivel több, mint a nyugdíjra szánt pénz egytizede.
Az ármérséklés hatása minden fogyasztónál, minden vásárlónál megjelenik. A nyugdíjasoknál is. Ezen a ponton két lényeges hatás érvényesül. Az első közvetlen. Az ármérséklés mértéke azonosan vonatkozik mindenkire, de az ármérséklésből származó megtakarítások összege létszámarányosan jelentkezik. Minden fogyasztó kap a “rezsicsökkentés védelmi” alap hatásából, amiből a nyugdíjasoknak az ő fogyasztásuknak megfelelő hányad jut. Ez a hányad jó esetben a nyugdíjasok létszámának arányához közelít a népességen belül.
Tehát a rezsivédelem torzítás nélkül megjelenik mint elmaradó nyugdíjemelés, ellenben az ebből származó megtakarítás eloszlik a teljes népességen.
Ezzel a módszerrel megválasztható, mekkora rezsivédelem és mekkora nyugdíjemelés legyen. Ebből az következik, hogy a nyugdíjak változása eltéríthető a tényleges drágulás mértékétől - amint azt tapasztaljuk is.
A valós infláció mértéke ebben a szabályozott környezetben a nyugdíjemelés felső korlátja. Szó sincs értékállóságról. Csak az lehet vita tárgya, hogy a nyugdíjak értékvesztése mekkora. Kimondható, hogy annak mértéke legfeljebb a mesterséges árcsökkentés hatásával azonos, ami csökken a nyugdíjasok részesedésével az ármérséklés hatásából.
A második hatás abból adódik, hogy a nyugdíj járadék jellegű. Összege monoton növekvő. Ez csak azt jelenti, hogy normál viszonyok mellett a nyugdíj nem csökken. Ebből az következik, hogy a most elmaradó nyugdíjemelés már sosem lesz a következő években az emelés alapja. Például, ha idén sikerül lesapkázni az árakat tíz százalékkal (megjegyzem, sokkal magasabb becslések forognak), akkor a nyugdíjak emeléséből is pontosan tíz százalék marad el. Ez már végleg hiányozni fog. A következő emelések alapja a csökkentett mértékű járadék lesz. A nyugdíjak folyamatos emelése mellett így következik be a nyugdíjak értékvesztése.
A redisztribúció ezen formája a nyugdíjak permanens értékvesztését eredményezi. Ez már tényleg nem szép mondat. Nincs is rá szükség. Idegen szavak és hosszadalmas levezetés nélkül is kézenfekvő: amíg öngólokkal érvényesen csökkenthető a gólkülönbség, addig a meccs eredménye nem lesz jó azoknak, akik a gólkülönbség alapján kapják a jövedelmüket. A nyugdíjas közönség akkor is a többségtől függő kisebbség, ha meglehetősen sokan vannak (vagyunk).
Különösen, ha az a többség kétharmados.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.