A makroelemzők, midőn elolvasták a KSH júliusi, évesítve 13,7 százalékot prognosztizáló inflációs jelentését, tágra nyitották a szemüket. A szakma ismert képviselője szerint ez a szám a várakozásokat érdemben meghaladta.
A rendszeres bevásárlásokban és a számlák kifizetésében járatosak szintén elcsodálkoztak, de egészen más okból: kizárt, hogy csak ennyivel emelkedtek az árak! Valójában a tények számbavételének hazai módszertanát kárhoztatták, amely az egyre nagyobb sebességre kapcsoló drágulást már képtelen követni. Statisztikusaink ugyan nem hamisítanak, de az Európai Unió boldog békeidőket idéző módszertanát alkalmazzák, amelyről hosszú ideje tudjuk: korunk valóságának leképezésére ez már alkalmatlan.
Politikai kérdéssé vált és a kormányzati hazudozás egyik zászlóshajója lett „az idén nem lesz adóemelés” választási szlogenje, így a vállalkozói tiltakozások középpontjába helyezte a kata-adózás szabályainak az infláció gerjesztésében még csak a jövőben szerepet játszó megszigorítását. Viszont a brutális áremelésekben már most részes az újabb árufajtákra kiterjesztett és megemelt népegészségügyi termékadó, a dohánytermékek és alkoholos italok magasabb jövedéki adója, a nyersanyag- és az energiaárak elszabadulása, és a bűnrészesek között előkelő helyet foglal el a forint gyengülése is.
A jegybank kedvenc kifejezésével élve az „átárazások” oly gyakorivá váltak, hogy ma már az üzletláncok néhány dolgozójának szinte teljes munkaidejét leköti az árcédulák folyamatos felfelé korrigálása. És a július - tán komikusan hangzik - az utolsó békehónap volt. Azt, hogy a hatóságilag szabályozott rezsiköltségek egyre nagyobb hányadát ráengedik a fogyasztókra, először majd csak a szeptemberben érkező számlák tükrözik. Arról pedig nem készült - legalábbis a nyilvánosság számára hozzáférhető módon - statisztikai gyűjtés, hogy a hasraütésszerűen kivetett "extraprofit adót" miképpen hárították át az érdekeltek a fogyasztókra. (A kipécézett egyik fapados légitársaságon a kormányzat már most igyekszik ezért a bűnös cselekedetért elverni a port, míg a többiek a markukba röhögnek. Különösen azok a multinacionális társaságok és hazai oligarchatársaik, amelyek kimaradtak a különadóztatásból, így az áraikat szabadon emelhetik.)
Az áremelkedések növekedésének csúcsát késő őszre, a tél elejére várja a kormányzat, 17 százalékos évesített mértékkel. Ha csak a már eddig is átlagosan 27 százalékkal növekvő élelmiszerárakat, az üzemanyagárstop októberre ígért végét vesszük figyelembe, hozzávéve a fűtési szezon ma még felbecsülhetetlen, brutális terheit, akkor ez a 17 százalék aligha tartható.
A háztartásokat a tanácstalanság és a fokozódó óvatosság jellemzi. Jelzésértékű, hogy még soha nem növekedett olyan mértékben egyik hónapról a másikra a személyi hitelállomány, mint a nyár eleje óta. A lassú elszegényedés már a középosztály ajtaján kopogtat. Sören Kierkegaard dán filozófus szavain érdemes elgondolkodni: A jövő közelebb van a jelenhez, mint a múlt. Ez az inflációra is igaz.