Orbán Viktor;hazugság;felelősség;megtévesztés;jogrendszer;

Palotás János: A hazudós politikus (Orbán Viktor) tévedése

A jog igen szűk körben ismeri az igazmondás alóli felmentést. 

A magyar (de persze nem csak a magyar) közbeszéd szerint „minden politikus hazudik”, „a politikai kampány része, hogy olyat ígérnek, amiről tudják, hogy nem fogják betartani”, „a politikusokat nem lehet felelősségre vonni csak azért, mert hazudnak” és így tovább.

Ma már szállóigének számít Orbán Viktor 2011. szeptemberében elhangzott mondata, amelyben első alkalommal erősítette meg nyilvánosan azon kiszivárgott korábbi kijelentését, hogy „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”.

Orbán Viktor politikai pályafutását követve kijelenthető, hogy érdemi kérdésekben ekkor mondott először és egyben utoljára igazat a nyilvánosság számára. Orbán miniszterelnöki jogfelfogásában megengedett a társadalom tudatos megtévesztése.

De mit mond erről a jog?

A jog igen szűk körben, de ismeri az igazmondás alóli mentességet. A büntetőeljárásról szóló törvény (Be) kifejezetten ugyan nem tartalmazza a terhelt (vádlott, gyanúsított) jogát a hazugságra, csak azt nevesíti, hogy a terhelt nem kötelezhető sem az ártatlansága bizonyítására, sem önmagára való terhelő vallomás tételére (Be. 7. §). A védekezés szabadsága viszont csak a következmény nélküli valótlan állítás jogával együtt értelmezhető. Ez azonban igen szűk kör, és itt sem korlátlan jog. A terhelttel első eljárási cselekményként közölni kell (Be. 185. § – terhelti figyelmeztetés), hogy a valótlan előadásának lehetősége mások kiemelten védett jogait nem sérthetik.

A polgári, a közigazgatási jog azonban még ezt szűk lehetőséget sem biztosítja a jogvitába kerülő felek között. Az is kijelenthető, hogy sem a büntetőjog, sem a polgári jog, sem a közigazgatási jog nem tartalmaz semmilyen védettséget csak azért, mert az érintett a valótlan előadását politikusi minőségében tette. Ezzel szemben a jog számos olyan tényállást tartalmaz, amelyeknek megsértése eredhet abból, ha valaki vagy valamely csoport politikai szerepkörében tudatosan megtéveszti a társadalmat, vagy annak akár csak egy csoportját, és ezzel az érintetteknek kárt okoz, vagy bármely más jogát megsérti.

Minősített esete a károkozásnak, a jogsértések mindegyikének, ha azt bárki jogosulatlan előny (ilyen lehet akár a politikai hatalom megszerzése) érdekében teszi.

Gondolatébresztőnek néhány aktuális példa:

– Orbán Viktor 2022. július 23-án Tusnádfürdőn tartott beszédében több mint egy tucat valótlan állítást, történelemhamisítást, és a társadalom egyes csoportjai számára fenyegetésként is értelmezhető kijelentést tett. A „kevert fajról" tett okfejtését a későbbi nyilatkozataitól eltérően, félre nem érthető módon rasszista fajelméletként adta elő, de itt mégis fogadjuk el, hogy félreérthetően nyilatkozott, és azt az eltérő kultúrákra értette.

Mit kezdünk ez esetben a Büntető törvénykönyv (Btk.) 143. § első bekezdésének h. pontjában foglaltakkal? E törvényi hely szerint az emberiesség elleni bűncselekményt valósítja meg az a személy, aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként „kulturális” ismérv alapján meghatározható csoportot vagy annak tagját, a csoporthoz tartozása miatt alapvető jogától megfoszt.

Figyelemmel arra, hogy Orbán Viktor szokásos évi fellépése Tusnádfürdőn mindig Magyarország jövője érdekében tenni szükséges kormányzati cselekményeket vetíti előre, a bűncselekményre irányuló előkészület (a törvényi hely, Btk. 143. § 2. bekezdése) a pontosabb meghatározás. Orbán beszéde azonban sokkal tágabb kifejtést tartalmazott, félelmet keltve ezzel nemzeti, vallási, nemi ismérvek szerint megkülönböztethető csoportokban.

– Ennél kicsit barátságosabb és végtelenül aktuális jogterület az orbáni kormányzás „rezsicsökkentés” és a „nyugdíjak megvédése” címszó alatti cselekménysorozata. Orbán parlamenti szavazógépe 2014-ben (2014. évi XI. törvény) példátlan módon előírta a szolgáltatóknak (villamosenergia, gáz, hulladékgazdálkodás, stb.), hogy a havi számláikon szerepeltetniük kell, hogy a kormány rezsiszabályozása mekkora megtakarítást jelent az adott hónapban, illetve 2013. január 1-től összesen a fogyasztónak.

A valóság azonban az, hogy a kormány egy 2012-es, kiemelten magas, diktált piaci árat is megszabott a szolgáltatóknak, és ezzel a diktált árral kellett a „megtakarítást” kiszámolni és a számlán szerepeltetni. A valós összehasonlító ár egészen 2021 nyaráig, néhány rövid időszak kivételével lényegesen kedvezőbb volt a diktált árnál, azaz „az orbáni rezsicsökkentésre” nyolc éven át a fogyasztók jelentősen ráfizettek.

A jog azonban itt sem biztosít mentességet, még a törvényi kötelezettség melletti hazugság következményei alól sem. A 2008. évi XLVII. törvény tiltja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, a jogszabály 6. és 7. §-ai jól lefedik annak tilalmát, hogy egy szolgáltató milyen jogsértést követ el a fogyasztóval szemben, ha nem valós árelőnyről ad tájékoztatást.

A fogyasztó mindig a számlát kibocsátó szolgáltatóval áll kapcsolatban, és a számla tartalmának valós voltáért a kibocsátó felel. A hatályos jog nem nevesíti kivételként és nem ad felmentést csak azért, mert a megtévesztő szolgáltatót törvény kötelezte a hazugságra. Neki kellett volna ugyanis felszólalnia a törvény fogyasztói jogot sértő volta miatt, de nem tette! Így ma szerintem a fogyasztók legalább öt évre visszamenőleg követelhetnék az őket ért kárt, amelynek egyaránt része mind a meg nem kapott árelőny, mind a túlszámlázott összeg. A törvénnyel kötelezett szolgáltató pedig az államot perelhetné, a jogalkotással neki okozott kárért.

– Az Orbán-kormány egyik első intézkedése volt a bevételszerzés (álláspontom szerint a tudatos lopás anyagi hátterének megteremtése) érdekében a már 2010-ben megkezdett, a nyugdíjrendszer kifosztásához vezető jogalkotási sorozat. Orbán előbb megfosztotta a nyugdíjasokat mintegy háromezer milliárd forintnyi megtakarításuktól, majd 2011. január 1-től úgy változtatta meg a nyugdíjemelés számításának módját (1997. évi LXXXI. törvény 62. § első bekezdése), hogy mára több mint két teljes havi nyugdíjukat veszítették el a nyugdíjasok ahhoz képest, amely összeggel ma rendelkeznének, ha a korábbi nyugdíjszámítás fennmarad. Mindezt nyugdíjvédelem címszó alatt, több millió nyugdíjas tudatos megtévesztésével.

– A rezsicsökkentés és a nyugdíjak megóvásának tényszerűen valótlan volta azonban a választói akaratot befolyásoló központi kampányelemei voltak a 2014-es, a 2018-as és a 2022-es országgyűlési választásoknak is, ami további súlyos jogkövetkezmények megállapíthatóságát vethetik fel.

Magyarország Alaptörvénye az EU alapszerződéssel, az emberi jogokat összegző Egyezményben foglaltakkal egyezően kötelező erővel várja el, hogy a választási folyamatnak garantálnia kell a választók akaratának szabad kifejezését oly módon, hogy a választópolgár az őt körülvevő információkból felismerhesse saját érdekeit. Kizárólag így tud megvalósulni ugyanis, hogy a választók szabad akaratát tükrözze a választási eredmény.

Az orbáni szavazógép segítségével a választópolgárokat három választáson át tudatosan megtévesztő politikusi nyilatkozatok, sőt, a jogalkotással támogatott megtévesztés bizony felvethetik, határozott álláspontom szerint meg is valósítják a választási eredmény oly mértékű befolyásolását (választási csalás), amely elfogadhatatlanná teszi a választás egészét, megalapozná a választás megismétlésének szükségességét. Igaz csak akkor, ha vannak, akik a létező jogot kikényszerítik, a jognak érvényt szereznek.

A kormány, illetve a Fidesz-KDNP politikusainak megtévesztő, valótlan cselekedetei, nyilatkozatai az országgyűlési választásokkal összefüggésben, nem csak a választási eredmény elfogadhatósága körében nyitják meg a jogi utakat, hanem az érintett politikusokkal, azok csoportjaival szemben is. Érdemes eltűnődni a Btk. XXXIV. fejezetében található 350. § (1) bekezdése e) pontjában nevesített „megtévesztéssel” kifejezés felvethetőségéről a politikusokon túl akár a közmédia, valamint a KESMA szereplői, irányítói és a választási hatóságok, különösen a Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság döntéshozói vonatkozásában is.

– Ezzel még mindig nincsen vége a rezsicsökkentés és a nyugdíjak megvédése kapcsán tett, és tényszerűen valótlan állításokhoz kapcsolódóan felvethető jogkövetkezmények hosszú sorának. Orbán Viktor és a Kormányzati Tájékoztatási Központ a 2022-es választásokat megelőzően, és a választásokat követően is, közpénzből finanszírozott milliárdok felhasználásával arról tájékoztatta az embereket és a vállalkozásokat, hogy a rezsiszabályozás fennmarad, s az Orbán-kormány, ellentétben az ellenzékkel, továbbra is megvédi a nyugdíjakat.

Ezen miniszterelnöki és kormányzati nyilatkozatok abban a tudatban tartották a társadalmat, hogy a védettségük hosszan fennáll, így nem kell felkészülniük sem a már 2021 nyarán beindult, majd az orosz agresszió hatására felerősödött drasztikus energiaár-emelésekre, sem a nyugdíjaik jelentős értékvesztésére. Ezt követően a kormány idén július 13-án brutális rezsiár-növelésről döntött, méghozzá alig több mint kéthetes felkészülési időt adva, lehetetlen helyzetbe hozva családok és vállalkozások százezreit. Mindez a forint drasztikus értékvesztésével és a gyorsuló inflációval százezreknél vezethet akár az éhínséghez is.

A korábbi megtévesztő nyilatkozatok, majd a felkészülési idő elégtelensége egymást sokszorosan felerősítő olyan jogsértések, amelyeknek súlyos jogkövetkezményeit okkal feltételezhetjük, de ma még tényszerű adatokkal nem rendelkezünk. Sajnos igaz, hogy okkal tarthatunk emberek ezreinek, akár tízezreinek (magam ennél is sokkal nagyobb számot valószínűsítek) tragédiájáról, beleértve a legrosszabbat is. Határozott véleményem szerint e várható rendszerszintű tragédiák a legsúlyosabb jogkövetkezmények fennállásának vizsgálatát is megalapozhatnák, hasonlóan azon mintegy harmincezer magyar állampolgár szükségtelen halálához vezető okokhoz, amelyek a kormány járványkezelésének és járvány-kommunikációjának felelősségi körébe tartoznak.

Összegezve, Orbán Viktor egész politikusi tevékenységét, de különösen a 2010-es választási győzelmét követő időszakát a politikusi, benne a hivatalos miniszterelnöki, kormányfői beszédeit a tények tudatos elferdítése, valótlan cselekedetek valósként való bemutatása, tényszerű cselekedeteinek tagadása jellemezte és jellemzi ma is.

Az orbáni hatalomgyakorláshoz szükséges vezetők önállósága minimális, amely a nyilatkozataik szabadságára is igaz, így ugyan csak mellékszereplői a magyar társadalom tudatos megtévesztésének, de ez a felelősségük tényét nem befolyásolja.

Nem volt egyszerű a megtévesztés példáinak sokaságát terjedelmi és érthetőségi okokból most magamban tartani, mert a teljes valóság még sokkal elkeserítőbb.

A magyar társadalom nyílt megtévesztése alapvető jogokat sért, illetve hatályos jogszabályokkal megy szemben, azok érvényesülését nyíltan gátolja. Éppen a jogsértések nyílt jelenléte okán vetődik fel bennem mind a Kúria, mind az Alkotmánybíróság hallgatásának érthetetlensége. Mindkét bírói fórum számára nyitott lehetőség lenne például a lakosság megtévesztése, a választások esélyegyenlőségének durva megsértése körében, vagy akár az állampolgárok és a gazdaság, a tudomány, stb. szereplői esetében a jogbiztonsághoz szükséges felkészülési idő biztosításáról jogegységi illetve alkotmányossági döntést, állásfoglalást hozni.

A Kúrián belül a Kúria elnöke, elnökhelyettese, kollégiumvezetője és annak helyettese is indítványozhat jogegységi eljárást, ha bármely területen nyílt jogsértések rendszerszerűségét tapasztalja, de nem teszi. Miért? Erre a szerző nem tud válaszolni. Hasonlóan nem tudom okát adni a rendszerszintű jogsértések passzív alkotmánybírósági támogatásának.

A jogi lehetőség a felelősségek megállapíthatóságára azonban adott, és a hazug politikusok védettségének hirdetése csak az érintett politikusok hiú reménye.

Ma már szállóigének számít Orbán Viktor 2011. szeptemberében elhangzott mondata, amelyben első alkalommal erősítette meg nyilvánosan azon kiszivárgott korábbi kijelentését, hogy „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”.

Orbán politikai pályafutását követve kijelenthető, hogy érdemi kérdésekben ekkor mondott először és egyben utoljára igazat a nyilvánosság számára. Miniszterelnöki jogfelfogásában megengedett a társadalom tudatos megtévesztése.

De mit mond erről a jog?

A jog igen szűk körben, de ismeri az igazmondás alóli felmentést. A büntetőeljárásról szóló törvény (Be) kifejezetten ugyan nem tartalmazza a terhelt (vádlott, gyanúsított) jogát a hazugságra, csak azt nevesíti, hogy a terhelt nem kötelezhető sem az ártatlansága bizonyítására, sem önmagára való terhelő vallomás tételére (Be. 7. §). A védekezés szabadsága viszont csak a következmény nélküli valótlan állítás jogával együtt értelmezhető. Ez azonban igen szűk kör, és itt sem korlátlan jog. A terhelttel első eljárási cselekményként közölni kell (Be. 185. § – terhelti figyelmeztetés), hogy a valótlan előadásának lehetősége mások kiemelten védett jogait nem sérthetik.

A polgári, a közigazgatási jog azonban még ezt szűk lehetőséget sem biztosítja a jogvitába kerülő felek között. Az is kijelenthető, hogy sem a büntetőjog, sem a polgári jog, sem a közigazgatási jog nem tartalmaz semmilyen védettséget csak azért, mert az érintett a valótlan előadását politikusi minőségében tette. Ezzel szemben

a jog számos olyan tényállást tartalmaz, amelyeknek megsértése eredhet abból, ha valaki vagy valamely csoport politikai szerepkörében tudatosan megtéveszti a társadalmat, 

vagy annak akár csak egy csoportját, és ezzel az érintetteknek kárt okoz, vagy bármely más jogát megsérti.

Minősített esete a károkozásnak, a jogsértések mindegyikének, ha azt bárki jogosulatlan előny (ilyen lehet akár a politikai hatalom megszerzése) érdekében teszi.

Gondolatébresztőnek néhány aktuális példa:

– Orbán Viktor 2022. július 23-án Tusnádfürdőn tartott beszédében több mint egy tucat valótlan állítást, történelemhamisítást, és a társadalom egyes csoportjai számára fenyegetésként is értelmezhető kijelentést tett. A „kevert fajról" tett okfejtését a későbbi nyilatkozataitól eltérően, félre nem érthető módon rasszista fajelméletként adta elő, de itt mégis fogadjuk el, hogy félreérthetően nyilatkozott, és azt az eltérő kultúrákra értette.

Mit kezdünk ez esetben a Büntető törvénykönyv (Btk.) 143. § első bekezdésének h. pontjában foglaltakkal? E törvényi hely szerint az emberiesség elleni bűncselekményt valósítja meg az a személy, aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként „kulturális” ismérv alapján meghatározható csoportot vagy annak tagját, a csoporthoz tartozása miatt alapvető jogától megfoszt.

Figyelemmel arra, hogy Orbán Viktor szokásos évi fellépése Tusnádfürdőn mindig Magyarország jövője érdekében tenni szükséges kormányzati cselekményeket vetíti előre, a bűncselekményre irányuló előkészület (a törvényi hely, Btk. 143. § 2. bekezdése) a pontosabb meghatározás.

Orbán beszéde azonban sokkal tágabb kifejtést tartalmazott, félelmet keltve ezzel nemzeti, vallási, nemi ismérvek szerint megkülönböztethető csoportokban.

– Ennél kicsit barátságosabb és végtelenül aktuális jogterület az orbáni kormányzás „rezsicsökkentés” és a „nyugdíjak megvédése” címszó alatti cselekménysorozata. Orbán parlamenti szavazógépe 2014-ben (2014. évi XI. törvény) példátlan módon előírta a szolgáltatóknak (villamosenergia, gáz, hulladékgazdálkodás, stb.), hogy a havi számláikon szerepeltetniük kell, hogy a kormány rezsiszabályozása mekkora megtakarítást jelent az adott hónapban, illetve 2013. január 1-től összesen a fogyasztónak.

A valóság azonban az, hogy a kormány egy 2012-es, kiemelten magas, diktált piaci árat is megszabott a szolgáltatóknak, és ezzel a diktált árral kellett a „megtakarítást” kiszámolni és a számlán szerepeltetni. A valós összehasonlító ár egészen 2021 nyaráig, néhány rövid időszak kivételével lényegesen kedvezőbb volt a diktált árnál, azaz „az orbáni rezsicsökkentésre” nyolc éven át a fogyasztók jelentősen ráfizettek.

A jog azonban itt sem biztosít mentességet, még a törvényi kötelezettség melletti hazugság következményei alól sem.

 A 2008. évi XLVII. törvény tiltja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, a jogszabály 6. és 7. §-ai jól lefedik annak tilalmát, hogy egy szolgáltató milyen jogsértést követ el a fogyasztóval szemben, ha nem valós árelőnyről ad tájékoztatást.

A fogyasztó mindig a számlát kibocsátó szolgáltatóval áll kapcsolatban, és a számla tartalmának valós voltáért a kibocsátó felel. A hatályos jog nem nevesíti kivételként és nem ad felmentést csak azért, mert a megtévesztő szolgáltatót törvény kötelezte a hazugságra. Neki kellett volna ugyanis felszólalnia a törvény fogyasztói jogot sértő volta miatt, de nem tette! Így ma szerintem a fogyasztók legalább öt évre visszamenőleg követelhetnék az őket ért kárt, amelynek egyaránt része mind a meg nem kapott árelőny, mind a túlszámlázott összeg. A törvénnyel kötelezett szolgáltató pedig az államot perelhetné, a jogalkotással neki okozott kárért.

– Az Orbán-kormány egyik első intézkedése volt a bevételszerzés (álláspontom szerint a tudatos lopás anyagi hátterének megteremtése) érdekében a már 2010-ben megkezdett, a nyugdíjrendszer kifosztásához vezető jogalkotási sorozat. Orbán előbb megfosztotta a nyugdíjasokat mintegy háromezer milliárd forintnyi megtakarításuktól, majd 2011. január 1-től úgy változtatta meg a nyugdíjemelés számításának módját (1997. évi LXXXI. törvény 62. § első bekezdése), hogy mára több mint két teljes havi nyugdíjukat veszítették el a nyugdíjasok ahhoz képest, amely összeggel ma rendelkeznének, ha a korábbi nyugdíjszámítás fennmarad. Mindezt nyugdíjvédelem címszó alatt, több millió nyugdíjas tudatos megtévesztésével.

– A rezsicsökkentés és a nyugdíjak megóvásának tényszerűen valótlan volta azonban a választói akaratot befolyásoló központi kampányelemei voltak a 2014-es, a 2018-as és a 2022-es országgyűlési választásoknak is, ami további súlyos jogkövetkezmények megállapíthatóságát vethetik fel.

Magyarország Alaptörvénye az EU alapszerződéssel, az emberi jogokat összegző Egyezményben foglaltakkal egyezően kötelező erővel várja el, hogy a választási folyamatnak garantálnia kell a választók akaratának szabad kifejezését oly módon, hogy a választópolgár az őt körülvevő információkból felismerhesse saját érdekeit. Kizárólag így tud megvalósulni ugyanis, hogy a választók szabad akaratát tükrözze a választási eredmény.

Az orbáni szavazógép segítségével a választópolgárokat három választáson át tudatosan megtévesztő politikusi nyilatkozatok, sőt, a jogalkotással támogatott megtévesztés bizony felvethetik, határozott álláspontom szerint meg is valósítják a választási eredmény oly mértékű befolyásolását (választási csalás), amely elfogadhatatlanná teszi a választás egészét, megalapozná a választás megismétlésének szükségességét. Igaz csak akkor, ha vannak, akik a létező jogot kikényszerítik, a jognak érvényt szereznek.

A kormány, illetve a Fidesz-KDNP politikusainak megtévesztő, valótlan cselekedetei, nyilatkozatai az országgyűlési választásokkal összefüggésben, nem csak a választási eredmény elfogadhatósága körében nyitják meg a jogi utakat, hanem az érintett politikusokkal, azok csoportjaival szemben is. Érdemes eltűnődni a Btk. XXXIV. fejezetében található 350. § (1) bekezdése e) pontjában nevesített „megtévesztéssel” kifejezés felvethetőségéről a politikusokon túl akár a közmédia, valamint a KESMA szereplői, irányítói és a választási hatóságok, különösen a Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság döntéshozói vonatkozásában is.

– Ezzel még mindig nincsen vége a rezsicsökkentés és a nyugdíjak megvédése kapcsán tett, és tényszerűen valótlan állításokhoz kapcsolódóan felvethető jogkövetkezmények hosszú sorának. Orbán Viktor és a Kormányzati Tájékoztatási Központ a 2022-es választásokat megelőzően, és a választásokat követően is, közpénzből finanszírozott milliárdok felhasználásával arról tájékoztatta az embereket és a vállalkozásokat, hogy a rezsiszabályozás fennmarad, s az Orbán-kormány, ellentétben az ellenzékkel, továbbra is megvédi a nyugdíjakat.

Ezen miniszterelnöki és kormányzati nyilatkozatok abban a tudatban tartották a társadalmat, hogy a védettségük hosszan fennáll, így nem kell felkészülniük sem a már 2021 nyarán beindult, majd az orosz agresszió hatására felerősödött drasztikus energiaár-emelésekre, sem a nyugdíjaik jelentős értékvesztésére. Ezt követően a kormány idén július 13-án brutális rezsiár-növelésről döntött, méghozzá alig több mint kéthetes felkészülési időt adva, lehetetlen helyzetbe hozva családok és vállalkozások százezreit. Mindez a forint drasztikus értékvesztésével és a gyorsuló inflációval százezreknél vezethet akár az éhínséghez is.

A korábbi megtévesztő nyilatkozatok, majd a felkészülési idő elégtelensége egymást sokszorosan felerősítő olyan jogsértések, amelyeknek súlyos jogkövetkezményeit okkal feltételezhetjük, de ma még tényszerű adatokkal nem rendelkezünk. Sajnos igaz, hogy okkal tarthatunk emberek ezreinek, akár tízezreinek (magam ennél is sokkal nagyobb számot valószínűsítek) tragédiájáról, beleértve a legrosszabbat is. Határozott véleményem szerint e várható rendszerszintű tragédiák a legsúlyosabb jogkövetkezmények fennállásának vizsgálatát is megalapozhatnák, hasonlóan azon mintegy harmincezer magyar állampolgár szükségtelen halálához vezető okokhoz, amelyek a kormány járványkezelésének és járvány-kommunikációjának felelősségi körébe tartoznak.

Összegezve, Orbán Viktor egész politikusi tevékenységét, de különösen a 2010-es választási győzelmét követő időszakát a politikusi, benne a hivatalos miniszterelnöki, kormányfői beszédeit a tények tudatos elferdítése, valótlan cselekedetek valósként való bemutatása, tényszerű cselekedeteinek tagadása jellemezte és jellemzi ma is.

Az orbáni hatalomgyakorláshoz szükséges vezetők önállósága minimális, amely a nyilatkozataik szabadságára is igaz, így ugyan csak mellékszereplői a magyar társadalom tudatos megtévesztésének, de ez a felelősségük tényét nem befolyásolja.

Nem volt egyszerű a megtévesztés példáinak sokaságát terjedelmi és érthetőségi okokból most magamban tartani, mert a teljes valóság még sokkal elkeserítőbb.

A magyar társadalom nyílt megtévesztése alapvető jogokat sért, illetve hatályos jogszabályokkal megy szemben, azok érvényesülését nyíltan gátolja. Éppen a jogsértések nyílt jelenléte okán vetődik fel bennem mind a Kúria, mind az Alkotmánybíróság hallgatásának érthetetlensége. Mindkét bírói fórum számára nyitott lehetőség lenne például a lakosság megtévesztése, a választások esélyegyenlőségének durva megsértése körében, vagy akár az állampolgárok és a gazdaság, a tudomány és így tovább szereplői esetében a jogbiztonsághoz szükséges felkészülési idő biztosításáról jogegységi illetve alkotmányossági döntést, állásfoglalást hozni.

A Kúrián belül a Kúria elnöke, elnökhelyettese, kollégiumvezetője és annak helyettese is indítványozhat jogegységi eljárást, ha bármely területen nyílt jogsértések rendszerszerűségét tapasztalja, de nem teszi. Miért?

Erre a szerző nem tud válaszolni. Hasonlóan nem tudom okát adni a rendszerszintű jogsértések passzív alkotmánybírósági támogatásának.

A jogi lehetőség a felelősségek megállapíthatóságára azonban adott, és a hazug politikusok védettségének hirdetése csak az érintett politikusok hiú reménye.