Csordogálnak – mondta a szakápoló, aki a negyedik oltást beadta nekem. Az volt az első kedd, amikor az addigi péntekek mellett oltakozni lehetett, így aztán beszédes volt a tény: dacára a sportszerű nehezítéseknek – oltópont csak a megyeszékhelyen, a tájékoztatás tökéletes mellőzése – a polgárok azonnal igyekeztek kihasználni a lehetőséget.
Az emberek ugyanis nem vakok, érzékelik, milyen sokan kapják el körülöttük a covidot. Külföldről hazajőve (hogy is hirdette nyár elején rózsaszín gatyában Győrfi Pál? „Ne maradjon otthon!”), nyaralás közben, tábor után szinte minden családban lecsap a torokfájás, láz, izomfájdalom, és a patikai gyorsteszt rendszerint ki is mutatja a koronavírus-fertőzést. A kormány persze most is alternatív valóságban él, alig tesztel és gondosan vigyáz arra, hogy a valós adatok nehogy találkozzanak a statisztikákkal. Álomországban is nő ugyan a fertőzöttség, hetente belehalnak néhány tucatnyian a kórba, de legalább nem beszélünk róla.
Ami annak fényében legalábbis meglepő, hogy egy tanulmány, amelynek szerzői között a volt egészségügyi tárcavezető és a jelenlegi tisztifőorvos is fellelhető, világosan kimutatja: az idő előrehaladtával minden vakcina védőképessége markánsan csökken, szükség van tehát az emlékeztető oltásokra. Ám ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor nem volt olyan utcasarok vagy szántó, ahonnan ne üzente volna óriásplakáton Merkely Béla, hogy csak az oltás véd meg a súlyos betegségtől, most semmiféle kampányt nem folytat az állam.
Azt még érteni véljük, miért nem rendelik el a maszkviselést a zárt helyeken – még a végén csökkenne a kabinet népszerűsége -, de vajon miért nem ösztönzik az oltakozást? Abba belegondolni sem merünk, hogy netán annyi pénzt vertek el kínai vakcinára, használhatatlan lélegeztetőgépekre és hazug propagandára, hogy most ezen is kénytelenek spórolni.