Merész kijelentésnek hangzik, de a bruttó hazai termék (GDP) alakulása nem alkalmas a társadalmi jólét mérésére. Erre jó példa, hogy - az előzetes adatok szerint - hazánkban 2022 második negyedévében 6,5 százalékkal növekedett ez a mutató, 2021 azonos időszakához képest. Ami nem hatotta meg azokat a közgazdászokat, akik a belátható időn bekövetkező államcsőd veszélyeire figyelmeztetnek. De a makroelemzők sem lepődnének meg azon, ha a mostani, kétségtelenül figyelemre méltó mértékű növekedés nemsokára recesszióra váltana: egy olyan időszakra, amikor két egymást követő negyedév gazdasági teljesítménye nem érné el a megelőzőt.
A GDP mint mérőszám csalhatatlanságába vetett hitet nem egy mindenen fanyalgó ellenzéki politikus vetette fel először, hanem az a Nobel-díjas Simon Kuznets, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a GDP fogalmának megteremtésében. Az Amerikában tevékenykedő közgazdász a bruttó hazai terméket nem a gazdasági verseny mérőszámának tekintette, hanem arra volt kíváncsi, hogy alkotóelemeinek pozitív hatásuk van-e az emberek jólétére. A GDP-ben ugyanis hiába keresnénk a háztartásban végzett munkát, vagy a szürke- és a feketegazdaság aligha elhanyagolható teljesítményét. Nem veszi figyelembe a termelés közben okozott környezeti károkat, a nem megújuló természeti erőforrások kimerülését vagy az urbanizáció kellemetlen hatásait sem.
A 2008-2009-es gazdasági válság idején, amikor egyértelművé vált, hogy a GDP alakulása korántsem képes időben tükrözni, hogy az aktuális növekedés fenntartható-e, rejtve maradtak a krízisből való kilábalás esélyei is. Így merült fel az az igény, hogy alkossanak egy új mutatót. Voltak is ilyen próbálkozások, azonban egyik megoldás sem bizonyult megfelelőnek. S a korszerű kibocsátási mérőszám hiánya manapság egyre inkább "ráég" a világgazdaság reális megítélésére.
A magyarországi növekedési adat, amely az Európai Unióban a harmadik legmagasabb lett, mindenekelőtt az áprilisi választásokat megelőző osztogatásnak és a kedvezményezettek ebből eredő, átmeneti túlfogyasztásának az eredménye. S ne feledjük, a bázisul szolgáló 2021 második negyedéves adat még a pandémiából történő feltápászkodás időszaka volt. A szinte napról napra gyorsuló infláció és az Unió leggyengébb devizájának szerepét magára öltő forint által elpazarolt több ezer milliárd is szebbé varázsolta a GDP számait.
De csak látszólag, mert a magyar gazdaság nemhogy csökkentette volna az európai közösség átlagához mért távolságot, de még a régió többi országától is sikerült elszakadnunk, bár ennek nyomát a bővülés adatai között csak áttételesen lelhetjük fel. Érdemes hinnünk a Standard & Poor's Magyarországról szóló augusztusi jelentésének: "Egy a háromhoz az esélye annak, hogy két éven belül leminősítik az országot, amennyiben a magyar növekedési vagy költségvetési kép érdemben rosszabb lesz a jelenlegi alapforgatókönyvüknél."
A GDP alakulását nem érzik a bőrükön az emberek, szemben az árakkal és a bérekkel, a munkanélküliséggel. Az őszi lefékeződés látványos lehet.