Azzal, hogy a volt jobbikos Jakab Péter saját mozgalmat alapított, újabb szereplővel gyarapodott az így is széttagolt ellenzéki tábor. A lépés nem az ellenzék integrációjának irányába mutat. A tavasszal elszenvedett választási vereség után újra aktuális a kérdés, melyik lenne a leginkább megfelelő konstrukció, együttműködési forma ahhoz, hogy az ellenzék a Fidesz fölé tudjon kerekedni, és mennyi a realitása annak, hogy ez megvalósulhat.
Az ellenzéki politizálás tartalmának kell oly módon megújulnia, hogy az vonzóbb legyen a választók számára, mint az országgyűlési választási kampányban volt – mondta lapunknak Róna Dániel politológus-közgazdász, a 21 Kutatóközpont igazgatója. Az, hogy az ellenzék a Fidesz fölé tud-e kerekedni, szerinte elsősorban nem konstrukció, hanem tartalom kérdése. Persze, fontos az is, hogy a pártok hány listán indulnak, ki kivel fog össze, de a legtöbb munkája az ellenzéknek a tartalmi megújulással van – hangsúlyozta.
Pulai András, a Publicus Intézet vezetője a Népszavának nemrég adott interjújában az ellenzék választási kudarcának legfőbb okát abban határozta meg, hogy nem volt elég és nem volt eléggé őszinte az összefogás. Az ellenzéki választók akár például pártuniót is szívesen fogadtak volna, de mindenképpen mélyebb együttműködést akartak annál, ami létrejött.
Róna Dániel azonban nem hiszi, hogy az ellenzéki választók ilyen kategóriában gondolkodnának.
Először is egy erős ellenzéki vezetőt várnának. Sokáig úgy tűnt, hogy Márki-Zay Péter lesz az, ma már az látszik, hogy valaki más.
Bár Róna Dániel a maga részéről nem merné kijelentené, hogy feltétlenül kell erős összellenzéki vezető, az kétségkívül elmondható: ha Orbán Viktor legyőzése és a kormányváltás a cél, akkor hatékonyabb, ha van ilyen személy. A politológus-közgazdász pillanatnyilag nem lát olyan politikust, aki betölthetné ezt a szerepet, de olyanokat igen, akik közül a későbbiekben kikerülhet az ellenzék vezetője. Neveket nem említett. Bárki lesz is az, „sok tekintetben előre kell lépnie”.
Szintén az ellenzéki választók elvárása, hogy legyen vonzó kínálat, program, jövő- és világkép. Nem az a parlamenti választás tanulsága, hogy az összefogás, a közös lista vallott kudarcot – állapította meg a 21 Kutatóközpont igazgatója, aki szerint az „előválasztást se kellene kidobni az ablakon”. Az ellenzék már minden változatot kipróbált korábban, ebben a választási rendszerben nehéz lenne jobb konstrukciót találni. A megfelelő teljesítményt nyújtó politikai vezető és a politikai mondanivaló hiányzott. Róna Dániel a nyomaték kedvéért megismételte: nem a pártok vagy a listák száma meghatározó, hanem a kínálat minősége.
Mikecz Dániel politológus, a Republikon Intézet vezető kutatója szerint az ellenzék mostani mozgásaiból is jól látható, hogy nem volt terv arra, mi történjen választási vereség esetén. Pedig lehetett volna készülni rá, még akkor is, ha a kutatások nem jelezték előre a Fidesz újabb kétharmados győzelmét. Jelenleg útkeresések folynak, a pártok (már amelyik) fel akarják mutatni, hogy önállóan is léteznek az ellenzéki térfélen. A Demokratikus Koalíció például a „Készülünk!” jelszóval feltehetően arra utal, hogy a párt a közeljövőben saját akcióval áll elő. Nem az ellenzéki együttműködés elmélyítése zajlik, hanem sokkal inkább a széttartás centrifugális erői működnek.
Kérdés, hogy a választók mit szólnak mindehhez. Elvileg húzhatnak abba az irányba is, ahol valamiféle erőt látnak, de
az nehezen elképzelhető, hogy Gyurcsány Ferenc pártja képes lesz teljes egészében lefedni a Mi Hazánkon túli ellenzéki oldalt.
Így lehetőséget kaphatnak más pártok is, a jelen helyzetből kiindulva leginkább a Momentum – vélekedett Mikecz Dániel. A nagy melegben hűvösre került a politika, talán majd ősszel lehet érdemi változásokat látni az egyes ellenzéki pártok támogatottságában.
A választási vereség miatt bizonyos fokig hitelét vesztette a széles ellenzéki összefogás, vagy annak hangoztatása. A kellő bizalom sincs meg a pártok között – hívta fel a figyelmet a politológus. (A bizalomhiányt Pulai András is lényeges problémaként említette lapunknak adott interjújában.) Az, hogy melyik együttműködési forma lehet eredményes, attól is függ, hogy az ellenzék egyes szereplőinek milyen céljai vannak. Ha dominanciára törekednek, akkor nem lesznek érdekeltek az „egyenlők összefogásában”.
Mikecz Dániel nem tartja valószínűnek, hogy Jakab Péter mozgalma „nagy dobás előkészítése” lenne, azaz a Jobbik volt elnöke tömeges méretekben tudná aktivizálni az ellenzéki szavazókat. Hiszen olyan pártból érkezik, amelyik nagyon sok választóját elvesztette.
Hogyan lenne eredményes a mozgósítása most, ha ez egy már meglévő szavazóbázissal, szervezettel és erőforrásokkal rendelkező párt élén sem sikerült? A politológus megfogalmazása szerint egy párt nem fiúzenekar, ahonnan kilépve könnyű lenne szólókarrierbe kezdeni. Még a könnyűzenei műfajban se sokaknak jött össze. A régóta várt ellenzéki megújulás tehát aligha ebből az irányból fog elindulni.
A fideszes kormány, amely azt ígérte, hogy nem lesznek megszorítások, az ellenzéki szavazók egy részét is megtévesztette. Mikecz Dániel biztosra veszi, hogy társadalmi sérelmekben, konfliktusokban és elégedetlenségben nem lesz hiány az elkövetkező időszakban. A kérdés azonban, hogy a választók kit tartanak majd cselekvőképes, jó alternatívának – ha lesz ilyen egyáltalán –, pillanatnyilag még megválaszolhatatlan.
