602, London színházi negyedében szokatlanul kényelmes üléssel, mindegyikből egyforma látási lehetőséggel, kitűnő akusztikával, vibráció-kiszűréssel és vonzó programok reményével nyílik meg október 15-én a West End több mint öt évtized óta első, kifejezetten színházi célra épített új intézménye. Tulajdonosa, Nica Burns, aki a Nimax Theatres vezérigazgatójaként már eddig is hat színház felett rendelkezett, – egyikükben, a Shaftesbury Avenue-n elhelyezkedő Apollo Theatre-ben néhány nappal ezelőttig folyamatosan telt ház előtt játszották a XXI. század legjobbnak tartott brit darabját, Jez Butterworth Jerusalemét Mark Rylance főszereplésével – abban bízik, hogy az @sohoplace névre hallgató helyszín „új dimenzióval gazdagítja az élénk, eleven West End-i tájképet”. A nyilatkozataiban korát meghazudtolóan fiatalos szakember arra utal, hogy a nem profitorientált színház egyfajta „hidat” fog képezni a kereskedelmi jellegű West End-i színpadok és a kisebb, független, alternatív műhelyek között.
Ahogy az nevéből is kiderül, az új intézmény az egykor a vigalmi negyednek számító Sohóban, a Tottenham Roadon található, kitűnő közlekedéssel, mind a Central, mind a Northern, mind a vadonatúj Elizabeth Line-nal elérhetően, sőt az épület az állomás felett helyezkedik el. A Nimax és a Derwent ingatlanfejlesztési vállalat több mint tíz éve folyó együttműködése a városrész 300 millió fontos regenerációs tevékenységébe illeszkedik bele. Amivel a színházi csoport már előzetesen vonzóvá igyekszik tenni a fejlesztést, az két sajátosság. Az egyik, hogy a @sohoplace a West Enden megszokott körülményekkel ellentétben rugalmasan átalakítható színpaddal rendelkezik, bár körszínházi formációban kezd. A másik „szenzáció”, hogy végre valaki felfedezte a két nem közötti biológiai különbségeket és több női, mint férfi mosdót rendezett be. Ez azt jelenti, hogy ellentétben az e sorok írója által a héten is megalázónak tartott látvánnyal, amikor a Proms fesztivál színhelyén, a Royal Albert Hall-ban nők kígyózó sorban töltötték a szünetet a mellékhelyiség előtt, itt nem kerülnek majd ebbe a helyzetbe.
A 67 éves kulturális vállalkozó állítása szerint döntéshozatalait megelőzően a legnagyobb rendezőket, köztük az ikonikus Donmar Warehouse színház volt művészeti igazgatóját, Josie Rourkét és más „színházcsinálókat” faggatott ki arról, milyennek kell lennie egy XXI. századi új színháznak, annak ellenére, hogy példaképe az epidauruszi amfiteátrum volt. A dél-görögországi, az i.e. IV. században felállított építészeti csoda híres az akusztikájáról, de az összhatásától elvarázsolt Nica Burns azt sem felejtette el, milyen elválaszthatatlan részei a repertoárnak ma is az antik görög drámák. Az új intézmény bemutatása során felidézte, hogyan „vetődtek az előadás kezdete előtt az aranyszínű napnak a fák közül előbújó utolsó sugarai a színpadra és kezdtek el egyben fényleni a sötétkék ég csillagai”. Ugyanezt a szín- és fényeffektust kelti most az @sohoplace belső tere. Ahogy a tervezésért felelős építészeti iroda, az AHMM igazgatója, egyben a RIBA, a Brit Építészek Királyi Egyesületének elnöke, Simon Allford fogalmazott egyik interjújában, az @sohoplace „egyedülálló keveréke egy nagy műgonddal létrehozott épületnek és egy svájci óra dizájnjának, amit emberi léptékre szabva álmodtak meg”.
A színház nyolcvanfős étteremmel, próbateremmel, az előadók fellépés előtti és alatti pihenését szolgáló ún. zöld szobával és terjedelmes terasszal rendelkezik, míg a forgalmas bevásárlóutcára kihelyezett digitális képernyő célja a potenciális nézők figyelmének felkeltése. Hogy mire? Az első bemutató közvetlenül a Temze déli oldaláról, a New Vic színházból érkezik, a hangzatos Marvellous (Csodálatos) címmel. A cselekmény valós, igazán eredeti történeten alapul. Neil „Nello” Baldwinról, egy 76 éves, értelmi fogyatékossággal élő férfiről szól, aki hosszú élete során dolgozott bohócként a legrégibb angol cirkuszban, egy ideig a Stoke City futballcsapat szertárosa volt, autóstoppal bejárta az egész szigetországot, olyan hírességekkel parolázott, mint a canterburyi érsek, Gary Lineker és Eduárd herceg, 1960 óta pedig társadalmi munkában dolgozik az észak-angliai Keele University-nek. Tevékenysége elismeréseként 2013-ban megkapta az egyetem tiszteletbeli fokozatát, annak ellenére, hogy 16 éves korában hátat fordított az iskolának. A Marvellous-t Baldwin társszerzőként jegyzi a New Vic művészeti igazgatója, Theresa Heskins mellett. A produkció november 16-ig marad műsoron.
