„Demokratának lenni nem egyenlő azzal, hogy felkínálod magad ellenfelednek rituális politikai gyilkosság áldozatául. Nem a vita ideje ez. Ez a küzdelem ideje. A Fidesz nem partner. Ezért nem megyünk el vitatkozni velük. Más dolgunk van” – írta hétfőn reggel Facebook-oldalán Gyurcsány Ferenc, utalva a hétvégén, Tihanyban megrendezett fideszes rendezvényre, a Tranzit Fesztiválra, ahol ellenzéki politikusok vállalták a vitát kormánypártiakkal. A DK elnöke hozzátette, „a rendszerváltó pártok csak egy dologról tárgyalhatnak a rendszerkívüliekkel”: a demokratikus, szabad és tisztességes választásokról, annak feltételeiről, mert ha bármi másról tárgyalnak, akkor beemelik a Fideszt abba a demokratikus diskurzusba, ahol nekik már nincs helyük.
Ellenzéki oldalon tehát láthatóan újabb kérdés merült fel, amelyben nincs egyetértés, hiszen Gyurcsánnyal ellentétben többen is azt vallják, igenis szükség van a nyilvános vitákra a kormánypárti politikusokkal. A Tranziton a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkárával, Dömötör Csabával csörtéző momentumos Hajnal Miklós szerint ugyanis ellenzéki politikusnak ritkán adódik lehetősége ilyen hosszan, nyilvánosan vitázni fideszessel, ráadásul talán nehezebben mondanak majd nemet a kormánypártiak, ha az ellenzékiek hívják ki őket.
A szocialista Ujhelyi István – aki Deutsch Tamás fideszes EP-képviselővel csapott össze – elismerte, riválisával nem sok értelme volt vitázni, de a csörte után még másfél órát a teremben maradt beszélgetni a nézőkkel, akikkel érdemben tudott beszélgetni a jogállamiságról vagy az uniós pénzekről, ami fontos, hiszen meg kell ismernie, hogyan gondolkodik ez a politikai- és kultúrkör.
Ellen-Tusványosra, ellen-Tranzitra, ellen-Kötcsére lenne szüksége az ellenzéknek, Hajnal Miklóst sokkolta, hogy a fideszesek elhiszik a kormányzati propagandát– Nem szabadna részt venni az ilyen vitákon, intellektuálisan nem hoznak semmit az ellenzéknek
– mondta lapunk megkeresésére Szentpéteri Nagy Richard politikai elemző. – Ez a kormánypártok oldaláról milliméter pontossággal előkészített program, olyanokat hívnak meg ellenzéki oldalról, akiket le tudnak győzni. Ha aztán mégsem így történik, a kormánypárti sajtóban mégis úgy tálalják, hogy a kormányoldal képviselője tarolt. A tranzitos vitákról is előre lehetett tudni, hogy értelmetlenek és teljesen nívótlanok lesznek. Megrendezett helyzetek, ahová azért hívnak meg ellenzéki „díszpintyeket”, hogy megverjék őket. Jól hangzó érv, hogy így legalább az ellenzéki gondolatok eljutnak a propagandasajtóba, ám az ilyen, az ellenzéki vitapartnert alapból negatív kontextusban bemutató nyilvánosságra nincs semmi szükség.
Ezért az ilyen vitákon résztvenni nemcsak értelmetlen, de káros is. Hiszen már azelőtt pontosan lehet tudni, milyen lesz a tálalása, mielőtt elkezdődött volna.
Az elemző szerint ezzel az ellenzéki résztvevők is tisztában vannak, s nem is azért mennek el az ilyen rendezvényekre, mert hisznek benne, hogy legyőzhető kormánypárti partnerük, hanem a szereplési vágy hajtja őket, olyanok, mint a bulvárvilág szereplői, a lényeg számukra, hogy beszéljenek róluk.
– Az ellenzéknek is olyan rendezvényekre lenne szüksége, mint Kötcse vagy Tusványos – jelentette ki Szentpéteri Nagy Richard. – Nem árkokat kell betemetni a két oldal között, meg hidakat építeni, hanem fel kell építeni egy ellenzéki buborékot. Aztán oda meg kell hívni a kiválasztott fideszeseket. Akik persze nem fognak elmenni, mert a párt irányítói tudják, arra kellenek, hogy szétszedjék őket.
A politikai elemző úgy vélte, ahogyan anno kormánypártoknál, úgy jelenleg az ellenzéknél is az értelmiségi holdudvar feladata lenne megszervezni egy ilyen eseményt, csak jelenleg nincsenek olyanok, akik mögé felsorakozna mindenki.
- Pedig láthatóan óriási a jelentősége, a Fidesznél a civil kezdeményezések, mint Tusványos, Kötcse, vagy éppen Orbán Viktor évértékelője mind messze túlnőtt jelentőségében eredeti szerepénél, s ma már hagyományos és iránymutató eseményeknek számítanak. Az ellenzéknek viszont, bár 2022-t írunk, nincs ilyen jellegű rendezvénye – vélekedett, hozzátéve, hogy a Farkasházy Tivadar-féle szárszói találkozó egy darabig betöltötte ezt a szerepet, de nem véletlenül szűnt meg, a feltámasztási kísérlete pedig katasztrofálisra sikeredett. Pedig szerinte szükség lenne egy ilyesfajta ellenzéki eseményre, melyet minél hamarabb meg kellene szervezni, ugyanis évekbe telik, mire beépül majd az emberek tudatába. Persze ehhez megfelelő személyeken kívül pénz is kellene, s a NER tizenkettedik évében a vállalkozói szférából egyre nehezebb támogatókat találni.
