Arnold Schwarzenegger amerikai színész, politikus, üzletember, testépítő úgy véli: "A sikernek nem titka, hanem ára van". Amit - tegyük hozzá - valakinek meg kell fizetnie.
Az MNB mint a pénzügyi stabilitásért felelős, független intézmény az elmúlt bő esztendőben ezt az árat úgy fizette meg - ha egyáltalán beszélhetünk az esetében sikerről -, hogy a már korábban is alaposan megkopott hitelességét teljesen elveszítette. Kudarcba fulladtak a változó intenzitású alapkamatemelési próbálkozásai is. Nem nehéz megjósolni, hogy az újabb egy százalékponttal 11,75 százalékosra, 18 éves csúcsra emelt ráta is erre sorsra jut, miközben a pénzromlás üteme - ezt egyaránt érzékelik a háztartások, a vállalkozások, de az állami intézmények, az önkormányzatok is - egyre gyorsuló pályára állt.
Ma már bánhatja augusztus elejei szerencsétlen, az Inforádióban elhangzott nyilatkozatát Virág Barnabás monetáris politikáért felelős MNB-alelnök, aki szerint "Speciális viharzóna felé halad a világ, Európában szupercella-jelenség várható." Korántsem azért, mert a meteorológiai hasonlatokkal mostanában Magyarországon illik csínján bánni, hanem mert azt is megpendítette: a következő hónapokban 20 százalék környékére gyorsulhat fel az infláció. A több évtizedes tapasztalattal rendelkező jegybankár előtt aligha titok, hogy a mostani - általa is viharosnak tartott környezetben - minden szavát feszült figyelem kiséri. Ezért egy ilyen, feltehetően túlteljesedő jóslat csak arra alkalmas, hogy az amúgy is létező inflációs várakozásoknak további muníciót adjon.
S csak látszólag önostorozó Virág Barnabásnak a kamatemelést követő kommentárja, amely kétségtelenül igazságmorzsákat is tartalmaz: "A fenntartható gazdasági növekedés feltétele az infláció megfékezése és csökkenő pályára állítása. A magas inflációnál csak egy rosszabb gazdasági együttállás van, amikor az infláció kontrollálatlanná válik, és ez kicsúszik a gazdaságpolitika kezéből." Vagyis a Monetáris Tanács felismerte, bár egyértelműen nem volt bátorsága kimondani, hogy jó ideje nem ura a helyzetnek.
Csekély indok erre, hogy "hétről hétre, sőt napról napra változik a helyzet," de teljesen indokolatlan annak a felpanaszolása, hogy az MNB-nek sok kihívással kell szembenéznie, sőt az sem kelt elismerést az egyre dráguló életet elviselni kénytelen gazdasági szereplőkben, hogy az MNB Európában elsőként kezdett bele tavaly a kamatemelési ciklusába, s azóta a legmagasabb szintre tornászta fel a rátát, míg más jegybankok másként cselekedtek. Ha egy patak árvizének megfékezéséhez 2-3 méter magas töltés is elegendő, korántsem lehet arra következtetni, hogy egy folyónál 6 méteres gáttal meg lehet védeni az értékeket, ha az ár amúgy 8 méteresre duzzad.
Nem menti a jegybank késedelmét az sem, hogy most már valóban határozott lépéseket tesz. Az elmulasztott alkalmak, a rossz ütemezés és a mindmáig nem kellően magas kamatmérték nem a jövőbeli kilátásokat javítja, hanem csak az elhibázott utókövetés iskolapéldájaként szolgálhat.