Ami Oroszországot illeti, tudjuk, hogy az idei visszaesés elmarad a háború korai szakaszában várttól, vagyis nem lesz 8-12 százalékos, helyette valószínűleg megmarad a 4-6 százalékos sávban. Ennek ellenére nincs jó állapotban az orosz gazdaság, nem beszélve a költségvetésről. Annak idei, a gáz- és olajiparhoz nem kapcsolódó bevételei 29 százalékkal, míg a szektorhoz tartozók csaknem 23 százalékkal estek vissza. 32 százalékkal csökkent a nyereségadóból származó bevétel, vagyis egyre nehezebbé válik a napi több száz millió dollárt felemésztő háború finanszírozása.
Az orosz statisztikai hivatal adatai szerint a vállalatok 30 százaléka veszteséges, és ebben nincsenek is benne a kisvállalkozások, ahol ez az arány még ennél is nagyobb lehet. Az áfa-bevételek idén 41 százalékkal estek vissza, ami arra vall, hogy bár a közvélemény-kutatások szerint az orosz társadalom nagy többsége derűlátóan ítéli meg országa helyzetét és kilátásait, mégiscsak jóval kevesebbet vásárol, mint korábban. Ezt erősíti meg az az adat is, hogy az orosz termékekre kivetett jövedéki illeték is a negyedével lett kisebb, vagyis az oroszok mintha inni is kevesebbet innának, mint korábban. Az import drámai csökkenését mutatja, hogy a költségvetés vámilletékekből származó bevétele 59 százalékkal esett vissza a tavalyihoz képest.
De mi a helyzet Ukrajnával? Ott milyen következményekkel járt a már több mint féléve tartó háború? Működik-e és hogyan az ukrán gazdaság? Azt lehet látni – és ebben nincs semmi meglepő –, hogy a háborús körülmények között nagyot esett a gazdaság teljesítménye, de mégsem akkorát, mint amekkorát a Világbank (45 százalék) és a Nemzetközi Valutaalap (35 százalék) a háború korai szakaszában valószínűsített. Ráadásul amikor ezek a prognózisok készültek, még kevésbé tűnt valószínűnek, hogy a háború hosszan elhúzódik. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor az idei 30 százalék körülire becsült recesszió nem is olyan rossz eredmény. Az Ukrán Nemzeti Bank legutolsó előrejelzése szerint ugyanis a visszaesés idén 33,4 százalékos lesz. Ettől még Ukrajna helyzete rendkívül súlyos, területének ötöde orosz kézre került, az ország keleti, délkeleti régiói jórészt romokban állnak. A majdani újjáépítés óriási költségekkel jár majd, ám hogy mekkorával, egyelőre nehéz megítélni. Ennek ellenére a kijevi közgazdasági egyetem munkatársai augusztusban készítettek egy becslést arra vonatkozóan, hogy a háború eddig mekkora károkat okozott Ukrajna épületeiben és infrastruktúrájában.
Szerintük ennek értéke 114 milliárd dollár. Ez azonban valószínűleg jelentősen alulbecsüli a pusztítás tényleges mértékét.
Pillanatnyilag nehéz is ezt pontosan megítélni, de látva az oroszok által hátrahagyott Kijev környéki területeket, a tényleges veszteség akár a fenti szám 5-10-szerese is lehet. De nemcsak az épületekben és az infrastruktúrában keletkeztek súlyos károk, emberéletekben is. Hogy hányan lettek áldozatai eddig a háborúnak, pontosan nem tudható, de számuk biztosan tízezrekben mérhető. Léteznek ma már arra vonatkozó kutatások is, hogy a lakosság mekkora részét érintette közvetlenül a háború. Ezek a becslések 60 százalék fölöttire teszik ennek arányát, és ebben nincsenek benne a katonák, akik száma a mozgósításnak köszönhetően egymillió körül lehet. A háború következtében az ENSZ adatai szerint eddig több mint hatmillióan hagyták el Ukrajnát, ami azt jelenti, hogy a háború előtti állapothoz képest – amikor az ország teljes népessége 40-42 millió fő volt – minden hetedik lakos keresett, ha csak átmenetileg is, új hazát. Több millióan lehetnek azok is, akik a fronttól távolabb, de Ukrajnán belül találtak maguknak ideiglenesen új otthont. Túl mindezen, a megszálló erők több mint kétmillió embert deportáltak Oroszországba, köztük több százezer gyereket, akiknek a sorsa teljesen bizonytalan.
De mi a helyzet a gazdaság területén? A fiskális deficit havi 5 milliárd dollár, ami összességében a háború előtti ukrán GDP közel 30 százaléka. A folyamatosan érkező nyugati segítség ezt csak részben fedezi. Annak havi átlagos értéke júniusig 2,7 milliárd dollár volt. Most úgy néz ki, hogy az év végéig Kijev 18 milliárd dollárra számíthat nyugati partnereitől, ami azt jelenti, hogy a támogatás szintje a még hátralévő idei hónapokban többé-kevésbé változatlan marad. Ma az ukrán költségvetés bevételi oldalának egyik harmadát a befolyó adók adják, míg a másikat a nemzetközi segítség biztosítja. A fennmaradó harmadik harmad fedezetét úgy teremtik elő, hogy az ukrán jegybank állampapírokat vásárol, vagyis működik a bankóprés. Az utóbbi arányát nyilván fontos lenne folyamatosan csökkenteni, amit az adópolitika átalakításával próbálnak elérni. Némi segítséget jelent az is, hogy nemrég sikerült az idén esedékes hitelkamatokat, mintegy kétmilliárd dollár visszafizetését átütemezni.
Az több jelből is látszik, hogy Kijev hosszan elhúzódó háborúval számol.
Az Ukrán Nemzeti Bank is azt valószínűsíti – ez derül ki különböző anyagaiból –, hogy a háború jövőre, sőt, az azt követő évben is folytatódni fog.
Ilyen tartós rendkívüli körülmények között kell az inflációt féken tartani, a költségvetés bevételeit növelni és egyben diverzifikálni, a gazdaság működését pedig minél inkább a háborús helyzethez igazítani. Ez többek között olyan részlegesnek tűnő, de mégis fontos gyakorlati kérdések megoldását is jelenti, mint a tengeri kikötők ügyének rendezése. Vagyis gondoskodni kell arról, hogy minél kisebb problémát jelentsen a fekete-tengeri kikötők orosz blokádja. Új exportútvonalakat kell találni, hogy Ukrajna egyre kevésbé függjön kikötőitől. Mindeközben – és talán ez a legfontosabb – egyre inkább integrálni kell az ukrán gazdaságot az Európai Unió rendszereibe. A villamosenergia esetében ez már megtörtént. Ennek óriási jelentősége van, mert ha az oroszok lekapcsolják az ukrán hálózatról a zaporizzsjai atomerőművet, ami békeidőben az ország villamosenergia szükségleteinek 20 százalékát állította elő, akkor nem történik tragédia.
Ukrajna számára óriási segítség lenne, ha az eddigi havi 2-3 milliárd dollár helyett 5 milliárd dollár nyugati segítséghez jutna. Ez az évi 60 milliárd dollár ugyan jelentős összeg, de ha annak folyósításából a több mint 22 ezer milliárd dollár nagyságú GDP-vel rendelkező Egyesül Államok mellett az Európai Unió, Japán és még néhány nagyobb nyugati ország egyaránt kivenné a részét, már nem is lenne olyan nagy teher. Ez azonban egyelőre messze nincs így. Az EU ugyan hónapokkal ezelőtt felajánlott 9 milliárd dollárt, de ebből eddig mindössze 1 milliárd érkezett meg. Brüsszel eredetileg ugyanis úgy gondolta, hogy a felajánlott összeget hitelként folyósítja. Ám a jelenlegi helyzetben több mint nyilvánvaló, hogy Ukrajna nem képes ezt visszafizetni. Ezért egy ideje már keresik annak módját, hogy ezt a támogatást ne hitelként, hanem – amerikai mintára – adományként tudják eljuttatni Kijevbe.
Noha a háború még javában tart, és semmi jele annak, hogy a szemben álló felek készek lennének tárgyalóasztalhoz ülni,
szakértői szinten már folynak a tárgyalások Ukrajna újjáépítéséről és Moszkva jóvátételi kötelezettségeiről.
Még július elején Luganóban került sor arra az ukrán kormány által támogatott találkozóra, ahol Ukrajna újjáépítési tervéről tárgyaltak. Fontos, hogy ez a munka már most megkezdődött, vagyis nem az történik, mint a II. világháború után, amikor is a Marshall-terv csak három évvel a háború befejezését követően indult el. A Luganóban elfogadott dokumentum 24 tematikus fejezetből áll. Külön fejezetet kapott a pusztítások felmérése, de az ifjúsággal kapcsolatos politika is. Az anyag lényegében két nagy részre tagolódik. Egyfelől azoknak a reformoknak az áttekintésére, amiket még az idei év végéig kell megvalósítani, másfelől pedig azokra, amiket hosszabb távon, 2032-ig kell teljesíteni. Kijevben már felállították azt a szervezetet – Ukrajna Helyreállításának Nemzeti Tanácsa –, ami e feladatok koordinálását és felügyeletét látja majd el. A tanács a luganói szakértő konzultáció eredményeire hivatkozva már be is mutatta terveit az Európai Bizottság, a Világbank és más potenciális donorok munkatársainak. A tíz évre előre tekintő tervezet 750 milliárd dollár költséggel számol, amiből a tanács elképzelései szerint már most szükség lenne 65 milliárd dollárra.
Egyelőre azonban semmilyen megállapodás nem született. A potenciális donorok ugyanis szeretnének garanciát kapni a folyósított pénzek átlátható felhasználására és a korrupciós kockázatok jelentős csökkentésére.
Most az az elképzelés, hogy Ukrajna helyreállítása három fázisban fog megtörténni. Elsőként a humanitárius problémák megoldására koncentrálnak, majd második lépésként a stratégiai fontosságú infrastruktúra újjáépítésére kerül sor. És csak ezek után fognak hozzá a hosszútávú fejlődést szolgáló projektekhez.
A luganói találkozó előtt már született egy Ukrajna újjáépítésével foglalkozó komoly szakértői javaslat. Kidolgozásában mások mellett olyan jeles közgazdászok vettek részt, mint Szergej Gurijev, a párizsi Siences Po professzora, Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem tanára vagy Jurij Gorodnyicsenko, a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora. Ez a még április elején készített anyag azzal számolt, hogy Ukrajna újjáépítéséhez 200-500 milliárd dollárra lesz szükség, amit valószínűleg már ők is kevésnek tarthatnak. A szerzők javaslatot tettek egy olyan különleges nemzetközi szervezet felállítására, ami az Ukrajnának szánt nemzetközi támogatásokat koordinálná. Az is felmerült javaslatként, hogy amennyiben vita alakulna ki az ukrán kormány és az újjáépítésben közreműködő befektetők között, a felmerülő jogvitát az EU jogrendszerének keretei között kellene rendezni. Mindez arra vall, hogy ők is úgy látják, hogy az újjáépítés semmiképpen sem korlátozódhat az épületek, az infrastruktúra és a gazdasági erő helyreállítására. Mindezekkel párhuzamosan meghatározó szerepet kell kapnia az intézményépítésnek is. Ezek egyik legfontosabb eleme a bírósági rendszer reformja, ami 2014 után elakadt, holott nélküle a gazdaság újjáépítése sem lehet sikeres. Az anyag szakértő szerzői szerint legalább ennyire fontos lenne a gazdaság átfogó deregulációja is. Ukrajnában ugyanis számos olyan, még a hetvenes években elfogadott törvény van hatályban, amelyek teljesen feleslegesek és idegenek a piacgazdaság feltételei között. De talán a legfontosabb mégiscsak az lenne, ha sikerülne az ukrán jogrendszert és jogalkotást minél inkább EU-kompatibilissé tenni. Ma még senki nem tudja, hogy mikor és milyen feltételek mellett fog a háború befejeződni. Egyszer azonban biztosan véget ér, és erre érdemes időben felkészülni.