Nem az EU, hanem a kormány belső konfliktusai akadályozzák az újjáépítési alapból Lengyelországnak szánt összegek kifizetését

Mi áll Varsó és az Európai Bizottság vitája hátterében?

Lengyelországnak, a lengyel kormánynak érvényes megállapodása van az Európai Bizottsággal az Országos Újjáépítési Tervről (KPO a lengyel rövidítése). Azonban a lengyel kormány nem teljesítette a megállapodásban vállalt kötelezettségeit. Ezek azok az EB által „mérföldköveknek” nevezett vállalások, amelyek teljesülése a kifizetések megkezdésének a feltétele. A legtöbb szakértő, aki elemezte azokat a jogi változásokat, amelyekkel felszámolták a legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsát, és más intézményi változtatásokat tettek, egyetért abban: a vállalások nem valójában teljesültek. A szakértők alaposan elemezték a vállalásokat és a tényleges végrehajtást és a következtetés az, hogy Lengyelország továbbra is adós a jogállami változásokkal. Az okokat belül kell keresni. Mert mi történt? A kormány egyeztetett Brüsszelben az EB-vel, majd ezt követően a kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) végig vitte a szejmben a jogszabályi változtatásokat.

Ezek azonban nem illeszkedtek a Brüsszelben egyeztetett megállapodással. A szenátus (a lengyel parlament ellenzéki többségű felsőháza) megpróbálkozott azzal, hogy ezeket az ellentmondásokat feloldja, de a törvényjavaslathoz tett szenátusi módosító javaslatokat a szejmben visszadobta a kormánytöbbség. Így aztán olyan törvényt fogadtak el, amely jó PiS-nek, tükrözi a kormánypárton belüli alkukat, de rossz Lengyelországnak. Ezzel ugyanis a lengyel kormány által vállalt kötelezettségek teljesítése nem valósult meg. A lengyel oldal szorította magát ebbe a zsákutcába, Lengyelország nem teljesítette a vállalását. Ez az egyetlen oka a fizetés elmaradásának. A mesék, amelyeket a PiS terjeszt, például, hogy az EB visszatartja a lengyel tulajdont, hogy olyan új követelményekkel álltak elő a brüsszeliek, amelyekről korábban nem egyeztettek, nos ez mind belső használatra készült narratíva. A PiS-szavazók számára készült magyarázkodás, amely – feltételezem – azt készíti elő, hogy egy idő múlva kijelentsék majd, hogy nincs is szükség a KPO-ból származó összegre. A PiS zsákutcába kergette saját magát és nem képes arra, hogy kivergődjék belőle.

De miért történik ez a lengyel kormánypártban?

Azért kerültek zsákutcába, mert a magát Egyesült Jobboldalnak nevező kormánytöbbségben nem tud kompromisszumot kötni Mateusz Morawiecki miniszterelnök frakciója a szélsőséges csoporttal, amelyet Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter vezet, s amelyet a PiS elnöke, Jaroslaw Kaczynski is támogat. Ez az egyetlen ok. Nem kell az okokat Brüsszelben vagy másutt keresni, a válság oka Varsóban van.

Ön szerint mi az oka ennek a kompromisszumra való képtelenségnek a kormánytöbbségben? Mi az oka annak, hogy ennyire elkeseredetten ragaszkodnak apróságokhoz. Megéri nekik az euromilliárdokat, hogy féltucatnyi bírót továbbra is kizárjanak az ítélkezésből, vagy, hogy pozícióban tartsanak néhány párthű jogászt? És valóban azt képzelik, hogy a brüsszeli intézményekben nem értesülnek arról, mi is történik Lengyelországban, a lengyel államigazgatás, igazságszolgáltatás berkeiben?

Ahogy mondtam az okok belül vannak, mégpedig az Egyesült Jobboldalon belül. Ez a kormánytöbbség egyáltalában nem egységes. A parlamenti többség a PiS szélsőséges szatellitpártjától, a Szolidáris Lengyelországtól függ, amelyet épp Ziobro igazságügyminiszter vezet. Ez a párt pedig Európa-ellenes, EU-ellenes programmal lép fél, erre profilírozza magát. Ez a csoport felel az igazságszolgáltatás rombolásáért, ez a csoport próbálkozott azzal, hogy maga alá gyűrje, a politikának rendelje alá a bíróságokat. Ez a csoport lép fel a hatalmi ágak függetlensége ellen. Ez a csoport nem hajlandó semmilyen megegyezésre. Ugyanakkor a PiS-nek nincs parlamenti többsége nélkülük. Ki lehet mondani, hogy Ziobro és a pártocskája rátérdelt az Egyesült Jobboldal torkára. De ez önmagában kevés lenne, ha Jaroslaw Kaczynski, tehát a PiS elnöke, nem állna mentálisan közelebb Ziobróhoz, mint Morawieckihez. Kaczynski nem hajlandó egy intézkedést sem visszavonni azokból a változásokból, amelyeket 2015-ben, a PiS hatalomra jutása után bevezettek az igazságszolgáltatás rendszerében. Persze lehet spekulálni arról, mi lenne, ha a PiS-nek nem lenne szüksége Ziobróra és a csoportjára a parlamenti többséghez. Akkor talán rugalmasabbak lennének, s könnyebben teljesítenék a feltételeket. Akkor Lengyelország gyorsan hozzáférne az újjáépítési alapokhoz. Erre nem látok most esélyt, azt hiszem a kormánypárt képtelen kijutni a maga állította csapdából.

Ön szerint tehát aligha lesz kiegyezés Brüsszellel.

Egyelőre nem. Nagyon bizarr a helyzet. A kormányzat állandóan arról beszél, hogy az EB nem akar fizetni, hogy megtagadja Lengyelországtól, ami jár neki, hogy Brüsszel szerződésszegő. Eközben a lengyel fél még nem nyújtotta be a bizottságnak a kifizetésre vonatkozó igényét. A mechanizmus ugyanis úgy működik, hogy a kérelmező félnek – ez esetben a lengyel kormánynak – be kell nyújtania egy dokumentumot a bizottsághoz, amelyben leírja, hogy miként teljesítették a testület által támasztott követelményeket, tehát az un. mérföldköveket. A bizottság ezt ellenőrzi. Van erre két hónapja. És persze nem csak papíron, de a valóságban is meg kell nézniük, hogyan is állnak azokkal a mérföldkövekkel. Ha ez megtörtént, a bizottság elrendeli az átutalást a tagországnak. De valakinek be kell dobnia a labdát a pályára, ebben az esetben a lengyel kormánynak kell elküldenie Brüsszelbe a jelentést, amely bizonyítékokat tartalmaz arról, hogyan teljesítettük saját vállalásainkat, tehát a mérföldköveket, valamint az EB követelményeit. Teljesítettük, kérhetjük a pénzt. De mindeddig a kormány nem küldött el semmilyen számlát, s a napokban hangzott el a részükről, hogy a dokumentumot valamikor az ősszel terjesztik be. Én azt gondolom, hogy a kormány vezetői tisztában vannak azzal, hogy a KPO-val kapcsolatos kötelezettségeket Lengyelország nem teljesítette, ezért nagy a kockázata annak, hogy a bizottság az ellenőrzés után megtagadja a kifizetést., s azt üzenni, hogy dolgozzatok tovább ezen az ügyön, amíg rendben lesz. Mert ez az eljárás. Nem csak Lengyelország esetében, hanem az összes tagállamot illetően így működik.

Mennyire kell Lengyelországnak ez a pénz?

Kénytelen vagyok egy megrögzött nagyotmondóra, a lengyel kormány fejére hivatkozni. Mateusz Morawiecki már rutinná tette a hazudozást. Pár hónapja még agyondicsérte az országos újjáépítési tervet, úgy beszélt róla, mint új Marshall-tervről Lengyelország számára, hogy ennek mekkora súlya lesz a lengyel gazdaság korszerűsítésében, gazdaság zölddé változtatásában, a digitalizációban stb. Legutóbb viszont már olyasmit mondott, hogy ez az alap legfeljebb évi 20 milliárd zlotyt (1 zloty kb. 84 HUF) hozna, ami nem is annyira jelentős summa. Szóval ez nem is akkora fejlesztési impulzus, nem is olyan fontos. Így készítik elő a talajt a hírre, hogy Lengyelország eleshet ettől az összegtől. Azt kell mondanom, hogy tragikomikus ez az abszurd tánc, amit a kormánypárt és ez a kormány produkál, miközben képtelen valamit is elérni e téren.

Mostanában újra hallani arról, hogy a varsói kormány háborús kártérítést akar követelni Németországtól a közeli jövőben. Lehet, hogy ez a jóvátételi igény összefüggésben van azzal, hogy az ország eleshet a brüsszeli újjáépítési alapoktól?

A Németország elleni támadások mindennaposak Lengyelországban a kormányoldal részéről. Követelések, gyalázkodások, ijesztgetés – azt mondhatnám, hogy folyamatos németellenes fesztivált folytatnak a Jog és Igazságosság párt politikusai. Ez a műsor kizárólag a hazai fogyasztó számára készül. Fenn akarják tartani a feszültséget, magukhoz kötnék a nacionalista közönséget, kihasználják, hogy a társadalom idősebb részében él a Németországtól való félelem, a második világháború emlékezete. A PiS cinikusan kihasználja ezt a félelmet, ezeket az érzelmeket a kezdetektől fogva. Pár évig azonban ez a propaganda nem volt annyira intenzív, mint mostanában, s ezt én úgy értékelem, mint a legkésőbb a jövő évben megrendezendő parlamenti választásokra felkészülést. A PiS ellenségeket keres és megpróbálja a lengyel választókat ezek ellen az ellenségek ellen mozgósítani. Németország itt Lengyelország fő ellensége. Szerintem az ön által említett akció is a belső közönségnek szól, semmilyen külföldre szóló külpolitikai akciónak nem látni a jelét, nem számolnak ilyesmivel. Most szeptember elején várható, hogy a kormány megjelenteti a második világháborús veszteségekről szóló jelentés első részét. Szerintem ezt nem lehet úgy kezelni, mint a Németországnak benyújtandó hivatalos követelést, azt gondolom, hogy ezzel a lengyelországi választások előtti hangulatot és beszédtémát akarják befolyásolni.

Pár hónapja fagyos a magyar-lengyel viszony Orbán nyilvánvaló Putyin-barátsága miatt. Ön szerint felmelegedhet-e ez a kapcsolat most, amikor mindkét kormány hasonló helyzetben van: harcolnak Brüsszellel, amely a jogállamisági kérdések rendezését követeli a helyreállítási alap kifizetésnek fejében.

Az európai politika több vonatkozásában a hasonló helyzet közel hozza egymáshoz a kormányokat, lehetségesek egyeztetések. Azonban az elhidegülés állapota, amely február 24-e óta létezik, fennmarad. A PiS számára előnytelen lenne, ha szolidaritást demonstrálna Orbán kormányával. Lengyelországban megdöbbenést keltett – a PiS szavazói körében is nyilván -, hogy a fideszesek több mint negyven százaléka a háborúért a NATO-t és az Egyesült Államokat hibáztatja, s csak alig több, mint három százaléka az Orbán-híveknek gondolja, hogy ez Oroszország felelőssége.

Ez a Fidesz-propaganda következménye…

Igen, de Lengyelország a háborúval kapcsolatban ellenkező álláspontot képvisel, mást gondol Ukrajnáról, Oroszországról, az Ukrajna elleni orosz agresszióról, ezért előnytelen a PiS számára a testvériség demonstrálása az orbáni Magyarországgal. Miközben vannak olyan területek, ahol Varsó és Budapest közös nyelven beszélnek. Ilyen az Európai Bizottság kritikája, az európai intézmények beavatkozása a szuverén államok belügyeibe, a tagállamok büntetése, s az újjáépítési alapok visszatartása, de sem Varsónak, sem Budapestnek nem segít ez a fellépés, akkor sem, ha ezekben az ügyekben azonos nótát énekelnek.