– Tudomásul kell venni, hogy a születésben kódolva van a halál. Amilyen nagy dolog egy gyermek érkezése, ugyanúgy jelentőségteljes egy ember végső távozása, utóbbiról is méltósággal kell megemlékezni – mondta lapunknak a Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesületének elnökhelyettese, Varga György. Az egyesület a közelmúltban szervezte meg az ötödik hazai sírásóversenyt. Az alapmotiváció csak részben volt a szakmai megmérettetés.
– Pár éve részt vettünk egy nemzetközi V4 sírásó versenyen Szlovákiában, Trencsényben. Azt láttuk, hogy ott közelebb áll a halál fogalma a társadalomhoz, kötetlenebbül beszélnek róla. Egy helyi rádió önkénteseket toborzott, az esemény a szakmai mellett egyben egy jó hangulatú amatőr megmérettetés is volt. Magyarországon sokáig úgy álltak a témához és a versenyhez, hogy „morbid, rettenetes”. Idén viszont azt vettük észre, hogy változott a helyzet. A kezdeti hüledezés, sőt, akár gúnyolódás után egyre több a megértés és az elismerés. Pontosan ezt szeretnénk, hogy a szakmát közelebb vigyük a laikusokhoz. Beszélni kell a halálról, hogy később a feldolgozatlan gyász ne okozzon pszichés problémát – magyarázta.
Kiásták, megmérték, betemették
Az idei tatai verseny egy sírkert egyik parcellájában zajlott, alapvető szempont volt a gyorsaság. Tizenöt csapatnak kellett egy-egy 80 centiméter széles, 2 méter hosszú és 160 centiméter mély gödröt kiásni, majd mérés után időre visszahantolni. Alig több, mint egy óra időeredménnyel első lett a kisvárdai Omega Temetkezés, második és harmadik helyen a hajdúböszörményi Paraklétosz Nkft. két csapata végzett, a különdíjat a pécsi Mammel-Mementó Kft. sírásói vihették haza. – Kimerítő munka volt – hallottuk az egyesület elnökhelyettesétől: egy ilyen ásással a kollégái nagyjából 3 óra alatt szoktak végezni a hétköznapok során.
Művészeti sikert is eredményezett a verseny: Hamlet nagymonológjának első szavait kapta címéül a To be, or…? rövidfilm, amelyet Pozsgai Zsolt és Kerekes András forgatott a negyedik, székesfehérvári eseményen. Az alkotást számos országban eddig 25 fesztiválon mutatták be, Indiában, Japánban és a Cannes-i rövidfilm fesztiválon díjjal jutalmazták.
– Hazánkban a halálhoz, a temetéshez szép hagyományok fűződnek, amelyeket érdemes lenne visszaállítani. Minden apró részlet segíti a gyászolót, egyetlen lépést sem kellene kihagyni, hiszen mindnek oka és jelentősége van – erről már Varga György, a Csongrád Megyei Kegyeleti Kft. ügyvezetője beszélt lapunknak. Ő – mint mondta – a napi munkából meríti tapasztalatait, lát jó és rossz példát egyaránt. Utóbbira megemlítette: szakemberként a legkevésbé sem javasolja hamvasztás után – teremtsenek bármilyen méltó körülményeket hozzá – az urna otthoni tárolását. – Az elhunytat fizikailag és lelkileg is el kell engedni, elbúcsúztatni, majd a rokonokkal, barátokkal tort ülni az emlékére. Nem illetlenség sztorizgatni az eltávozott rokonról, sőt, akár szívből nevetni – fogalmazott.
– Ezt a szakmát meg lehet szeretni, amennyiben viszont valaki nem lelkiismeretesen végzi, gyorsan feladja – szögezte le a Népszavának a Csongrád-Csanád megyei cég két munkatársa. Lődi Imre 22 éves, két éve dolgozik a cégnél, az édesapja nyomdokaiba lépett. Krucsai Zsolt valaha az építőiparban tevékenykedett, 18 éve váltott.
– Empátia és türelem kell a munkánkhoz. Gondoljunk bele, ha haláleset miatt hívás érkezik hozzánk, a családtag sokszor olyan zaklatott, hogy el sem tudja mondani, miért telefonál, néha a lakcímet is csak hosszas tudakozódás után sikerül megfejteni. Majd ki kell menni az elhunytért. Ezek nagyon nehéz pillanatok, a tragédia után velünk találkozik először a családtag – részletezték feladataikat. A családok – mint mondták – elvárják a tökéletes munkát és teljes mértékben igazuk van. Ez a két férfi szerint olyan, akár részletkérdésnek tűnő apróságokra is vonatkozik, mint a ruházat. – Bármekkora sár van, a következő temetésre makulátlanul tisztán illik megjelenni, ott pedig szavak nélkül, a pillantásokból is érteni kell egymást a kollégáknak – mondták.
A higgadt természet mellett a jó fizikum is elengedhetetlen annak, aki sírásó akar lenni. A talaj és az időjárási viszonyok ugyanis megnehezíthetik a munkát. Egy feketeföldes kötött, vagy egy hegyvidéki köves talaj nyáron is lehet olyan kemény, mintha a tél fagyasztotta volna jéggé, vésőkalapáccsal és csákánnyal kell hozzálátni. Az aszály miatt idén a talajvíz lejjebb került, a föld csontszáraz. Máshol a homok jelent problémát, ott lehetetlen egyenes falú gödröt ásni. Kifelé szélesedőt kell, és akár még percekkel a temetés előtt is lapátolni kell a visszafolyt homokot.
A temetkezési cégeknél ritka a fluktuáció, aki marad, az nem munkaként, hanem hivatásként éli meg a feladatokat. A nyomasztó élményeket kibeszélik magukból egymás között, megtanulják, hogyan lehet mentálisan eltávolodni bizonyos helyzetektől. Amihez viszont évtizedek alatt sem lehet hozzáedződni – mondták egybehangzóan –, az az, amikor gyermeket kísérnek utolsó útjára.
Városban urna, faluban koporsó
– Azt, hogy más társadalmakban mennyivel kötetlenebbül állnak a kérdéshez, a nemzetközi szakmai kiállításokon lehet főként lemérni – mondta Varga György. Temetkezési kultúra terén az olasz és a spanyol az irányadó. Meghökkentő színekkel találkoznak, de látott már üzemanyagtartály, vagy dínótojás formájú urnát, cigarettás dobozra, netán farakásra hajazó koporsót is. Magyarországon 4-500 vállalkozás, néhány ezer munkavállaló foglalkozik azzal, hogy az utolsó út méltóságteljes legyen. A szokások változnak, ha országos szintet nézünk, ma már 70 százalékos az urnás temetések aránya, Budapesten ez bőven 90 százalék fölötti. Azonban minél kisebb egy település, annál valószínűbb, hogy a család a koporsós búcsúztatáshoz ragaszkodik. Nagyon nehéz megmondani, hogy egy temetés minimum mennyibe kerül, mert minden körülmény változtatja az árat, az sem mindegy, az ország mely tájáról beszélünk, de 200 ezer forint alá biztosan nem lehet menni, véli a szakember. A pár éves jogszabályt, hogy egy család intézhesse saját maga az úgynevezett szociális temetést, újra és újra hatályon kívül helyezik. A szakma ennek igazán örül, de a legjobb lenne végleg sutba dobni az ötletet. „Katasztrofális botránytemetések kerekednének abból, ha tudás nélkül hozzáfognának. Elég abba belegondolni, hogy egy koporsó leengedéséhez sok gyakorlás kell. A kezdő kollégák először csak nézik, hogy a rutinosabbak hogyan csinálják, és csak utána állnak be. Akkor is először olyan esetben, ahol könnyen megközelíthető a sír és kis súlyú az elhunyt” – érvelt Varga György.
