Szeptember 15-én tűzszünetet jelentett be a legújabb dél-kaukázusi konfliktusban az örmény nemzetbiztonsági tanács illetékese. A harcokat felfüggesztették és ezért köszönetet mondott a nemzetközi közösségnek. Hogy kit kell ezen érteni, nem tisztázta. Moszkva már egy nappal korábban azt állította, hogy orosz felszólításra hagytak fel a harcokkal, de eközben a térségben tárgyalt az EU megbízottja is.
Szinte bizonyos, hogy újabb összecsapásra lehet számítani a térségben. Örmény értelmiségiek hetek óta figyelmeztetnek az újabb háború veszélyére, s arra, hogy a határmenti összecsapások nagyobb hadműveletté változhatnak. Az örmények szerint az azeriek ki akarják használni azt, hogy Oroszország az ukrajnai háborúja miatt a térségben nem tud erőt demonstrálni. A 2020-as őszi második karabahi háború után ide vezényelt katonáinak jelentős részét kivonták és bevetették az ukrajnai agresszióba. Oroszország sem fegyverrel, sem emberrel nem tud kiállni formális szövetségese Örményország mellett. Ezt a hatalmi vákuumot használta ki Ilham Aliev azeri elnök.
A fegyverszünet soha nem volt teljes, nem volt hónap csetepaté nélkül. Az azeriek igen erőteljes katonai nyomással léptek fel az örmények, illetve a karabahi adminisztráció és fegyveresei ellenében, sokszor kellett az orosz békefenntartóknak beavatkozniuk.
A 2020. novemberében Moszkvában aláírt megállapodás nem csak arról rendelkezett, hogy az örmények visszaadják a kilencvenes években megszerzett azeri területeket. Az alku fontos eleme volt, hogy Jereván belement abba, hogy lehetővé teszi az országúti és vasúti közlekedést Azerbajdzsán fő területe és Nahicseván nevű exklávéja között. Ez a sáv, amelyet az azeriek Zangezúrnak neveznek, lényegében az örmény-iráni határszakasz, körülbelül 30 kilométer távolság. Aliev a különböző tárgyalásokon – legutóbb Brüsszelben találkozott Nikol Pasinjan örmény kormányfővel – ennek az útnak a megnyitását követelte. Az autoriter vezető hazai közönségének azt ígérte, hogy folyosót nyit Nahicseván, s rajta keresztül Törökország felé. Ezen a Törökországon átvezető folyosón pedig az azeri áruk, energiahordozók biztonságosabban jutnak el a világba, mint jelenleg, amikor vagy orosz területen, vagy Grúzián át kell szállítani javaikat. Lesz tehát jólét.
Az azeriek azt akarják, hogy az itt zajló forgalmat az örmények ne ellenőrizzék. Ha az azerieket az örmények kontrollálnák, úgy ők ugyanilyen eljárást alkalmaznak az Örményország és Karabah közötti forgalomban -szólt az ultimátum. Azt jelenleg egyedül az orosz békefenntartók ellenőrzik. A két évvel ezelőtti megállapodásban az állt, hogy az Azerbajdzsán és Nahicseván közötti utat orosz határőrök felügyelik majd.
A Népszavának nyilatkozó örmény források azt mondják, hogy Pasinjan kormányfő nem mehet bele ebbe a megoldásba, az politikai öngyilkosság lenne neki. Amúgy is állandóan tüntet ellene az ellenzék, s eddig nem sikerült bizonyítania, hogy a békemegállapodásnak lennének politikai vagy gazdasági előnyei. Tárgyalt Törökországgal, de a közös határt a törökök továbbra is zárva tartják. Putyin mindig nyilvánvaló utálattal tekintett rá, hiszen Pasinján népmozgalom élén, „színes forradalommal” buktatta meg a korrupt oroszbarát elődjét.
Aliev zsarnoki rezsimje nyilván jobban tetszik Putyinnak, de az meg szabadulni akar az orosz függéstől, s nyugati kapcsolatokat is építene. Azerbajdzsán jelentős katonai fölényben van Örményországgal szemben, s ezt most ki is használta. A szeptember közepi tűzpárbajok, területfoglalások célja nem lehetett más, mint hogy engedményekre szorítsa Jerevánt. Pasinján ismét hiába kért azonnali katonai segítséget az ODKB (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) rövidítésű Oroszország vezette „keleti NATO-tól”. Az azeriek most nem karabahi, hanem örmény területeket támadtak, a szövetségesi beavatkozást tehát jogos lenne. Moszkva azonban csak az ODKB belarusz főtitkárát küldte a helyszínre a helyzet tanulmányozására.
A két állam közötti permanens háború bármikor átalakulhat regionális konfliktussá. Azerbajdzsán újra bevonná az ügybe fő védhatalmát Törökországot, amely hatalmi jelenlétet, biztos kőolaj és gázforrásokat keres a térségben. Izrael szintén Azerbajdzsán fegyverszállítója, s erős politikai, gazdasági és talán hírszerzési jelenlétre törekszik itt. Sem a török nyomulás, sem az izraeli jelenlét nincs ínyére Iránnak. Ráadásul az iszlám köztársaság tart attól, hogy határain belül is feltámad az azeri nacionalizmus. Iráni Azerbajdzsánban kétszer annyi azeri lakik, mint a tulajdonképpeni Azerbajdzsánban. Tehát Teherán máris értésre adta, hogy nem viselné el, ha az azeriek katonai erővel elfoglalnák Örményország déli határsávját.
Ez a geopolitikai feszültség szoros kapcsolatban van Oroszország ukrajnai háborújával. Putyin láthatóan elveszítette korábban élvezett tekintélyét a térségben, sem katonai, sem gazdasági hatalmával nem képes döntő erőként fellépni. Ugyanez érvényes persze az USA-ra és az EU-ra is. Legfeljebb közvetíthetnek, de nyerő kártyájuk nekik sincsen ebben a partiban.
Jerevánban Pelosi
Egyértelmű üzenetet küldött az amerikai képviselőház elnöke Azerbajdzsánnak azzal, hogy Örményországba látogatott hétvégén. Nancy Pelosi, aki nemrég tajvani látogatásával vívta ki Kína haragját, ezúttal Jerevánba érkezett egy kongresszusi küldöttség kíséretében. Az amerikai politikus nem látogat el Azerbajdzsánba is, ami egyértelmű üzenet arra, hogy az azeri-örmény konfliktusban Örményországot támogatja.
