Derült égből súlyozási kulcs

Sajnálatos módon elegendő idő hiányában a rendeletalkotás idején elmulasztották a lakossággal tudatni, hogy az úgynevezett súlyozási kulcs mennyire befolyásolja a rezsiszámlájukat. Ez pedig egy elég fontos eleme a gázszerződéseknek, amiről viszont sajnos nem tájékoztatták eddig a fogyasztókat. Ezzel a szánalmas védekezéssel áll elő a szolgáltató, amikor valaki a kibocsátott és mostanában kézbesített, irreális összegű számlákkal kapcsolatban érdeklődik.

Mint kiderült, lényegében pár új fogalom megalkotása és azok alkalmazása volt az övön aluli ütés. A súlyozási kulcs és a fogyasztási jelleggörbe ez a két, újonnan alkalmazott szempont és körülmény, amelyek miatt sokakat valósággal sokkoltak a számok és a számlák.

A földgázszolgáltatók az egy évekkel korábbi bejelentés alapján tartják nyilván, hogy ki melyik fogyasztási kategóriába esik. Ezeknek a fogyasztásra vonatkozó adatoknak eddig nem volt jelentőségük, azonban most bevezették a súlyozási kulcsot, ami azt jelenti, hogy a valódi jelleggörbét a felhasználási lehetőségektől függően kalkulálják. Így történhetett, hogy sokaknál a nevetségesen kevés fogyasztást is piaci áron számlázták ki.

Attól tartok, hogy itt sokkal többről van szó, semmint feledékenységről. Súlyos jogsértések húzódnak meg a háttérben.

Amikor a jelenlegi hatalom 2010-ben megkapta a marsallbotot, az első ténykedéseinek egyike volt, hogy az akkori szolgáltatókat - visszaélve a hatalmával és az erőfölényével - kiszorította a piacról. Majd egymás után jöttek-mentek a szolgáltatók. Hogy váltás történt, elsősorban onnan lehetett tudni, hogy mástól jött a számla. Ráadásul a jelenlegi szolgáltató - hogy a saját példámat idézzem - többszöri felhívásomra sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a jogszerű működését, sem azt, hogy valóban ő szolgáltatja-e a lakóhelyemen a fogyasztók számára a gázt.

Viszont sem a korábbi szolgáltatók, sem a jelenlegi senkivel sem kötött közüzemi, közszolgáltatási szerződést. Pedig ezt a Polgári Törvénykönyv kötelező jelleggel kifejezetten előírja. És ha új szolgáltató lép a piacra, akkor neki új szerződést kell kötnie a fogyasztókkal. A korábbi szolgáltatóval létrejött jogviszony és szerződés a szolgáltató, ill. a szolgáltatás megszűnésével érvényét és hatályát veszti. A cégek közti jogutódlás kizárólag a gazdasági társaságok viszonylatában lehetséges, ezért ez automatikusan nem tartja fenn a korábbi szolgáltatóval létrejött szerződés jogfolytonosságát. Az ilyen jogviszonyok fenntartásába a fogyasztónak is van ugyanis beleszólási joga, amit nem vonhatnak el azzal, hogy az új cég jogutódként a korábbi helyébe lép.

A Polgári Törvénykönyv alapján, a felek egyenjogúságának elvéből következően a felek egyenrangúak, azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Ezért is, egyoldalú döntésekkel nem lehet a fogyasztóra semmit sem rákényszeríteni.

Miközben a Polgári Törvénykönyv előírásai alapján a törvényalkotó csak a szerződés keretszabályait jogosult meghatározni, de azt érdemi tartalommal csak a szerződésben részes felek tölthetik meg, addig most a szolgáltatási szerződés - ami jogszerűen létre sem jött – tartalmát illetően érdemi feltételekről dönt a kormány, vagy éppen az Energiahivatal. (Pedig a szerződésekben egyikük sem érintett, tehát nem részesei a jogügyleteknek.) A fogyasztó viszont nem szólhat bele a szerződése tartalmába, pedig a törvény alapján ehhez minden joga megvan.

Ráadásul a szolgáltató nem a felek egyenjogúságának elve alapján kezeli a (jogilag létre sem jött) szerződéses jogviszonyokat, hanem egyoldalú diktátumokkal operál. Ezért is törvénytelen, hogy a szolgáltató egyoldalúan alkalmaz egy új feltételt, amit nemhogy nem beszélt meg a fogyasztókkal, de még ehhez az olyan - állítólagos - nyilatkozatukat használja fel, amelyet legjobb esetben is évekkel korábban tettek, más körülmények között és egy másik szolgáltatónak. A jelenleginek viszont semmi köze sincs ahhoz, hogy a fogyasztó a korábbi szolgáltató felé mit nyilatkozott, miről egyezett meg vele, és ez a korábbi jogviszony megszűnésével egyébként is joghatályát vesztette. Ehhez nem is lenne szabad hozzáférnie és nem lett volna szabad felhasználnia.

Ha egy fogyasztó ilyen nyilatkozatot tett (ha tett), akkor azt jóhiszeműen tette. Nem gondolta, hogy évekkel később majd valaki más, lényegében visszaélésszerűen felhasználja ellene, ráadásul úgy, hogy ezt nem egyezteti vele.

Pedig minimum kötelező lett volna. Fenntartja-e a fogyasztó most is a korábbi nyilatkozatát? Ezt tisztázni kell, mivel annak rögzítése óta lényegesen megváltoztak a jogi szabályozások, a gazdasági körülmények, a szolgáltató személye, a díjak mértéke. Teljesen más a szerződéses és a szolgáltatási jogviszony is. Sőt könnyen lehet, hogy a fogyasztó is átalakította a fogyasztását: átalakította a lakását, más fogyasztási berendezkedéseket használ, lecserélte őket energiatakarékosra, vagy megváltozott a család létszáma, a családtagok életkora. Más a fogyasztás, ha kisgyermek van és más, ha csak felnőttek. Az is lehet, hogy van, amire már nem használ energiát, új dolgokra viszont igen.

Nem lehet korábbi fogyasztási szokásokat minden körülmény tisztázása és egyeztetése nélkül, minden előzetes tájékoztatást mellőzve változatlannak tekinteni. Nagyon sok körülmény változhatott, ezért nem lett volna szabad mindennemű egyeztetés nélkül ezeket a számítási elemeket, korábbi nyilatkozatokat csak úgy, a pincéből előkotorva felhasználni.

Úgy meg különösen nem, hogy ezekben az intézkedésekben csak a szolgáltatói oldal érdekeltsége jelenik meg, a fogyasztó jogait és érdekeit nagy ívben figyelmen kívül hagyták. Megjegyzem, ha a fogyasztó megvásárolja és kifizeti a gázt, akkor onnantól kezdve a szolgáltatónak semmi köze sincs ahhoz, hogy mire használja fel. Az árak tekintetében sem lehet különbséget tenni annak függvényében, hogy mi a felhasználás célja, tárgya. És megint visszautalok a felek egyenjogúságának elvére, amely e tekintetben is durván sérült a fogyasztó kárára.

Elhangzott híradásokban, hogy még csak árajánlatot sem adott pl. az önkormányzatoknak a szolgáltató. Nos, bár valóban így illene, de ennek nem sok értelmét látom. Mert a felek erről nem tudnak vitatkozni, egyeztetni. Vagy elfogadja az érintett fogyasztó, mert nincs más választása, vagy nem kap energiát. Talán ebből indultak ki a szolgáltatói oldal részéről: minek adjanak árajánlatot, ha azt amúgy sincs lehetőségük az érintetteknek visszautasítani? Ennek akkor volt értelme, amikor a szolgáltató pl. a nagyfogyasztás volumenére tekintettel adhatott bizonyos kedvezményeket, egyedi megállapodásokat köthetett.

Bár a törvény az ilyen egyedi tartalmú megállapodások létrehozását, megkötését ma sem zárja ki, de ilyen kérdésekben már nem a szolgáltató dönt (pedig ez csak a felek döntési kompetenciája lehetne), hanem utasításoknak engedelmeskedik. Ezért a mai gyakorlatban valójában a kormány diktál, az állami fennhatóságú szolgáltató pedig ettől nem térhet el.

Nem véletlenül tettek kormányzati lépéseket hosszú időn át annak érdekében, hogy a piacról kiiktassák a külföldi szolgáltatókat. A külföldi kézben lévő szolgáltatónak volt saját hatáskörben joga és lehetősége egyedi megállapodásokat létrehozni, amibe még a hatalom sem szólhatott bele. Ezért kellett a hazai érdekeltségű szolgáltató: mert a szolgáltatói döntéseket valójában a felek helyett a kormány és a NER által irányított Energiahivatal hozza meg.

Ilyen körülmények között, bár egyértelműen vitatható ennek jogszerűsége, a szolgáltató senkivel sem fog egyedi tartalmú megállapodásokat tető alá hozni. Ezért sincs értelme már az árajánlatnak. Viszont ugyanezen szempontok miatt nincs létjogosultsága annak sem, hogy még a korábbi szolgáltatóknak, más jogi és gazdasági környezetben tett fogyasztói nyilatkozatokat a mostani szolgáltató a fogyasztó ellenében felhasználja. Anélkül, hogy erről előtte vele egyeztetett volna. Ez az eljárás így súlyosan törvénytelen.

—

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.