Petőfi Sándor;

Az ominózus szülőágy a Vasárnapi Ujság egykori illusztrációján

- Petőfi ágya – a vasúton

Ha valaki fölkeresi a költő kiskőrösi szülőházát, kíváncsiságának első célpontja lehet az ágy, melyben Petrovics István és Hrúz Mária első fia megszületett. A masszív, egyszerű alkotmányról aligha gondolnánk, hogy nem mindig állt itt, sőt még vasúton is utazott. Minderről a Vasárnapi Ujság nyomán tudhatunk.

Petőfi emlékeinek fáradhatatlan gyűjtője, Kéry Gyula 1895-ben találkozott a költő dajkájával, Kecskemétiné Kurucz Zsuzsannával, aki elmondta neki: Dömsödön még megvan az a nyoszolya, melyben a kis Sándor született. „Mikor Petrovicsék valahonnan elköltözködtek, a nyoszolyát mindig egészben kellett a szekérre tenni, mert ujjvastagságú szögekkel volt megerősítve s nem lehetett szétszedni.” Kéry 1901-ben jutott el a községbe. "Ott faluszerte tudta mindenki, hogy a község leggazdagabb polgárának kilenc éve egész testében megbénult felesége abban az ágyban fekszik."

A lelkes irodalmár tanítói és főjegyzői rábeszélésre meg is kapta az ereklyemúzeum számára az ágyat – hitelesítő nyilatkozattal: „Azt a nyoszolyát, amelyben Petőfi Sándor és István születtek, Lukácsi István dömsödi lakos Petrovics István idevaló mészárszék-bérlőtől vette meg, midőn Petrovicsék, hogy Pestre költözhessenek, összes bútorukat szomszédjaiknak eladták. Nemcsak mi, hanem más, még most is élő dömsödi lakosok jelen voltunk a bútorok eladásánál, amikor Petrovics István a bútorokat átadva, a nyoszolyától és az almáriomtól vált meg a legnehezebben… »Hej, nem szívesen válok meg ettől. Régi, jó nyoszolyánk volt. Ebben született Sándor is, meg a Pista is.« Lukácsi István a nyoszolyát Mészáros Károlyra hagyta, ez elárvereztette, s tőle vettem meg én alulírott D. Cser Gábor.”

A szállításra Kéry így emlékezik: „Késő éjszaka adtam föl a dömsödi ereklyéket a vasúti állomáson. Vasárnap nem szoktak teherárukat fölvenni, de mikor a vasúti tiszt megtudta, hogy Petőfi ereklyéiről van szó, szíves készséggel azonnal intézkedett, s az első vonattal útnak indította… Reggelre már Budapesten voltak. A józsefvárosi teheráru-pályaudvaron elém sietett a szállító kocsis, és kérdé, hogy én keresem-e a Petőfi ágyát és almáriomot? Meglepett a kocsis kérdése. – Honnan tudja, hogy Petőfi ágya? – Mert rajta van – válaszolta – a vasúti cédulán. És csakugyan ott találtam az ágy oldalfájához kötve egy kis papírtáblát a következő fölírással: »Emberek! A legnagyobb vigyázat!! Petőfi ágya!!!« Vasúti tisztek és munkások kegyelettel állták körül az ereklyéket.”

Hogy miként került ismét a szülőházba, arról a kiskőrösiek mesélhetnek…