Filmbemutatónak meghirdetett könyvbemutatón leplezték le Gárdos Péter legújabb regényét, Semmelweis Ignác rövid boldogságát hétfő este a budapesti Corvin mozi Latabár termében. Az esemény valóban „mozgóképpel” kezdődött, egy nemlétező film előzetesével, mely állami támogatás hiányában nem valósulhatott meg. A háttérről első körben Geszti Péter producer rántotta le a leplet, aki elmondta: Gárdos Péter talán a legjobb barátja és régóta rajong azért, amilyen filmeket készít és ahogyan ír, így élete nagy vágya, hogy közösen alkossanak.
„Több forgatókönyvet is beadtunk, és úgy jártunk, mint magyar filmkészítők jelentős része: sok tervből nem lett egy film sem”
– magyarázta Geszti.
Hozzátéve, hogy évekkel ezelőtt olvasta Nyáry Krisztián Igazi hősök című könyvét,
a Semmelweis Ignácról szóló rész pedig visszaidézte azt a pillanatot, amikor még létezett egy Népszabadság nevű újság Magyarországon, melyben Czeizel Endre írt egy hosszú cikket arról, mi is történt valójában „az anyák megmentőjével”.
A producer szerint egy olyan tipikusan magyar történetről van szó, mely mindannyiunk számára ismert lehet ebben a régióban. Jelesül, ha meg akarja osztani a tudását az emberekkel, akkor előbb-utóbb bajba kerül. Ez a felismerés olyan erővel sújtott le rá, hogy eldöntötte, el kell mondani: a Magyarország jelenlegi leghíresebb kulturális és orvosi márkája mögött álló ember élete igencsak tragikus volt. A kor, melyben élt, nem akart tudomást venni róla. A thrillerbe illő haláláról nem is beszélve: a felesége akadémikus társai asszisztálásával bolondok házába záratta, ahol két hét alatt agyonverték. „Azt nem állítom, hogy ez egy tipikus magyar sikertörténet, viszont azt igen, hogy ez egy tipikus magyar történet. Egy kelet európai tragédia” – húzta alá Geszti Péter. El is kezdték a forgatókönyv fejlesztését, első körben még támogatást is kaptak a Nemzeti Filmintézettől, majd kiderült, hogy más is érdeklődik a téma iránt, ráadásul olyasvalaki, aki közelebb áll a lehetőséghez, hogy le is forgassa a filmet. Ez egyértelmű utalás volt a NFI-rendszer legsikeresebb producere, Lajos Tamás Semmelweis-filmjére, a 2,26 milliárdos támogatást elnyerő A láthatatlan gyilkosra, melyet az SZFE-n is tanító Koltai Lajos (Sorstalanság) rendez.
„A megfelelő helyre mentünk a pofonért”
– jegyezte meg Geszti Péter.
Mivel Gárdos Péter filmje végül nem valósulhatott meg, az író-rendező kibővítette és átdolgozta a fogyaszthatónak szánt alapanyagot egy szépirodalmi művé, melyhez támogatólag készült egy egyperces film egyfajta igazságtételként. Geszti szavai szerint az álmaik, ha kicsiben is, de megvalósultak.
Gárdos Péter találó hasonlattal jellemezte a hazai társadalmi helyzetet. Elmesélte, hogy amikor a Brezsnyev-érában a Szovjetunióban betiltották és elzárták Tarkovszkijt a juttatásaitól, az orosz rendezők összefogtak, minden hónap elején gyűjtést rendeztek és egyikük a pénzt egy borítékban, odasettenkedve elhelyezte a rendező lábtörlője alá. Mindig több mint ezer rubel gyűlt össze, ami akkoriban tetemes összeg volt. Tizenegy évig támogatták és sosem derült ki, kik adakoznak. „El tudják képzelni, hogy Magyarországon egy sorsüldözött rendezőt, írót, tudóst, orvost támogassa az értelmiség?” Gárdos Péter szerint Semmelweis tragikus sorsa is csak ennek a bizonyítéka. Az elutasított pályázattal kapcsolatban a rendező elmondta, hogy a Nemzeti Filmintézet visszautasító levelében van egy mondat, mely zseniálisan jellemzi a lényegét a rendszernek, amelyben élünk: mi más koncepció mentén képzeljük el Semmelweis Ignác életének ábrázolását. Azaz az 1950-es és 60-as évek brutális valótlanságokkal terhelt hivatalos magyar hősi koncepciója mentén, élén a legnagyobb hazugsággal, hogy vérmérgezésben halt meg, miközben ma már dokumentumokkal bizonyították, annyira megverték, hogy nyolc helyen törtek el a csontjai. „Az elterjesztett hősi életútból egy szó nem igaz” – húzta alá véleményét Gárdos Péter.
