Nagy Péter orosz cár a kortársak szerint is nagy volt, mármint termetét illetően – a két méternél magasabb férfiú még egy tömegből is kimagaslott. Így hiába látogatott Orániai Vilmos uralkodása idején álnéven Angliába, a tájékozottabb angolok tudták, ki rejtőzik a „Mihajlov” név mögött. Mindez 1698. január 11. és ugyanez év április 21. között történt, tehát az ifjú cár nem vesztegette idejét, elég volt neki három és fél hónap Angliára. Ahol sokat tanult az angoloktól, például katonai téren: Deptfordban lakott, közel a hajógyárhoz és meglátogatta a Woolwich Arsenalt, ahol a legkorszerűbb tüzérséget tanulmányozta, de más tudósokhoz és főrangú látogatókhoz illően elment a Royal Society egyik ülésére is. Érdekes adatok maradtak fenn ivási szokásairól: imponált neki Carmarthen Earlje, akit minden erőfeszítés ellenére sem volt képest az asztal alá inni.(Ennek emlékét őrzi a londoni „Tzar of Muscovy” című kocsma). Azt is tudjuk, hogy hívták Nagy Péter londoni szeretőjét – ő egy Letitia Cross nevű, tizenhat éves angol színésznő volt, akit ugyan távozásakor a cár gavallérosan,nagyobb összeggel megjutalmazott, de a hölgy kevesellte a pénzt, amit túl gyakori fáradalmaiért kapott.
Minderről beszámolnak különböző angol források, amelyek közül a legérdekesebb egy beadvány a király kincstárnokához. Ebből kitűnik, hogy Péter cár nagyobb kísérettel érkezett Londonba, négy szolgával, hat trombitással és hetven katonával. Ahogy szokták mondani, „megadta a módját” a látogatásnak, nyilván jól kerestek rajtuk az oroszok szükségleteit ellátó helyi kereskedők. Viszont az említett beadvány voltaképpen kárpótlást követel az angol királytól az oroszok elképesztő pusztításaiért. A szép kerttel rendelkező, hatalmas deptfordi Sayes Court, ahol az oroszok megszálltak, John Evelyn tulajdona volt, amit a világot járt, gazdag arisztokrata bérbe adott egy Benbow nevű embernek, akitől aztán pár hónapig Péter és oroszai bérelték. Ezalatt nem tudni, mikor és mennyit takarítottak az épületben, de miután az oroszok elköltöztek, a beadvány szerint nem csak az összes széket törték össze, de mind a háromszáz ablakot betörték, ami pedig a kertet illeti, ott a talicskázás addig ismeretlen sportját űzték, a kert virágágyait ledöngölő, sövényeit ledöntő talicskákkal. John Evelyn, ha megnézte ezt a pusztítást, aligha lehetett jó véleménnyel a korabeli orosz szokásokról, mindenesetre a királyhoz intézett beadvány kárpótlásként 305 fontot és kilenc shillinget követel, ami tetemes összeg, ha meggondoljuk,hogy egy lelkész fizetése Angliában ekkoriban mindössze tíz fontot tett ki. Mai értékre átszámítva az oroszok által Londonban okozott kár egymillió font értékű, nem tudni, ebből mennyit fizetett vissza a tulajdonosnak a királyi kincstár. Lehet, hogy csak egy részét, mert valahol azt olvastam, hogy a Sayes Courtot mintegy harminc évvel később lebontották.
Vlagyimir Putyin szeret hivatkozni Nagy Péterre, akit elődjének tart, de arról hallgat, hogyan viselkedtek és mindmáig viselkednek Ukrajnában az egyes területeket megszálló orosz csapatok. Általában rosszabbul, mint Londonban, ahol Nagy Péter emberei legalább az emberöléstől és a szabad rablástól tartózkodtak. De ami a Sayes Court történetét illeti, egyfajta hagyományőrzést látok az oroszoknál, akik gondtalanul fosztogatnak, merő sportból tesznek tönkre bútorzatot, használnak alantas célokra értékes könyveket. Bár ebben a tekintetben is van haladás, mivel egy másik Péter (Esterházy) nagy regényének 499.oldalán ezt olvasom: „45-ben (...) az oroszok a tárgyakra vigyázva raboltak el bútorokat, műtárgyakat (...), ügyeltek a tisztaságra, például a dolgukat nem a padlóra végezték, hanem a derékba tört, rombolt rokokó porcelánkályhákba (...), s az égő zongorákban gondosan elhelyezve félbevágott bárányokat sütögettek heteken át”. Van valami abban, amikor a nyugatival ellentétben a jelenlegi orosz propaganda az Ázsiához hasonuló putyini orosz civilizációról beszél. Nem tehetek róla, de sajnálom a Sayes Court gondosan bevert ablakait éppúgy, mint az Esterházy-kastély széttépett, földbe taposott könyveit és tűzhelynek használt zongoráját.
