Magyarország;tűzoltók;riport;rezsi;

2022-10-03 14:07:00

„Úgyis a vonulók szívják meg, mint mindent” – Az arcpirítóan kevés fizetés mellett a laktanyákban is nélkülözniük kell a tűzoltóknak

A munkánál is megy az elvonás, a parancsnokoknak viszont nem lesz gondja.

– Jó, hogy nem a laktanyában találkoztunk, mert ott nem tudnám megkínálni még egy teával sem, ugyanis a vízforralót is letiltották a konyhában – mondja kávéját kavargatva Zsolt (kérésére, ahogy a cikkben megszólalók mindegyikének, megváltoztattuk a nevét) egy balatoni presszóban.

Zsolt több mint egy évtizede szolgál tűzoltóként, s társaihoz hasonlóan a katasztrófavédelem „fűtőeszközök üzemeltetésének szabályai” tárgyú utasításának hatásáról kérdeztük. Az eddig is köztudott volt, hogy a tűzoltók, főleg az elvégzett munkához és a felelősséghez viszonyítva arcpirítóan keveset keresnek – a vonuló állomány nettó bére jó esetben is 200 ezer forint körül mozog –, ám legalább a laktanyákban nem kellett nélkülözniük. Volt fűtés, meleg víz, nyáron a leginkább használt helyiségekben – tantermek, pihenő – működött a klíma, a teakonyhákban mikrosütő, vízforraló, rezsó szolgálta a viszonylagos kényelmüket.

, az alternatív fűtőeszközök – klíma, hősugárzó, hideg-meleg levegős ventilátor, olajradiátor – használatát megtiltották, sőt, felhívták a parancsnokok figyelmét ezek begyűjtésére. A legtöbb helyen az állomány búcsút mondhatott a merülő- és vízforralóknak, kávéfőzőknek is.

– A klíma távkapcsolóját le kellett adni, a pihenőben a két olajradiátort pedig hazavitték, akik behozták – folytatta Zsolt. – A hét elején az egyik reggeli körlettakarításnál megnéztük a hőmérőt, 13 fokot mutatott. Persze erre bárki mondhatja, tessék akkor jobban felöltözni, csakhogy egy tűzoltó a laktanyában csak rendszeresített ruhákat hordhat, azaz nem mindent vehet fel a gyakorló alá.

Pulóvert éppenséggel eddig nem engedélyeztek a megkérdezettek szerint, ugyanis hiába vették meg a munkaruházati boltban az előírásoknak megfelelő anyagú ruhadarabot, mivel nem szerepelt a rendszerben, a parancsnokok szóltak a viselésükért.

 – állította a dunántúli kisvárosban dolgozó, negyvenes tűzoltó, Kálmán, aki elmagyarázta, a tűzoltók ruháit a büntetésvégrehajtás szállítja – vagyis a rabok készítik –, és pulóver például nincs rendszeresítve. – Pólónk viszont annyi van, hogy a fél család azt hordja aláöltözetként. Persze nem tűzálló, ugyanolyan egyszerű pólók, mint amilyeneket a boltokban lehet kapni. Ennek ellenére a sajátomat nem vehetem fel. Ahogyan, ha fázom, egy polárpulóvert sem, mert nem tűzálló, sőt, a műszál miatt még veszélyesnek is nyilvánították. Azt most hagyjuk, hogy a bevetésen használt nadrág sem tűz-, hanem csak lángálló.

Kálmán szerint laktanyájukban a parancsnoki utasítás óta naponta olvassák le a villany- és a gázórát, hogy nagyjából be tudja lőni a helyi vezetőség, spórolóssal mekkora az épület rezsije.

– Csak éppen beleszámolják a hétvégi napokat is, amikor nincsenek irodisták, parancsnokság, csak a szolgálatos tűzoltók, s emiatt értelemszerűen sokkal alacsonyabb a fogyasztás – jegyezte meg, majd hozzátette, náluk a céges vízforraló egyelőre maradhatott, azaz teát, instant tésztalevest még tudnak maguknak készíteni.

– Most még istenes, kint 18-20 fok van, annyira nem fázik át az ember, bár például derékig a vízben állni már most sem leányálom – mondta a dél-dunántúli tűzoltó, Bertalan. – De eddig legalább, ha visszatértünk a bevetésről, forró vízben le tudott zuhanyozni az ember, s a fürdőben elég meleg volt, ahogyan a többi helyiségben is.

A harmincas férfi elmagyarázta, nemcsak a szolgálat végén fürdenek le, hanem jellemzően minden vonulás után, ha nagy füstben kell dolgozniuk, akár egymás után kétszer is zuhanyozniuk kell, mire levakarják magukról a füstszagot.

– jegyezte meg lemondóan. – Ráadásul, ha az épületet nem fűtik jobban, akkor a zuhanyzóban is hideg lesz. Aztán majd csodálkoznak a főnökök, hogy egyre-másra mennek táppénzre az emberek megfázással.

Utóbbi esetben a tűzoltók anyagilag nem is járnának rosszul, hiszen 30 napig 100, utána 90 százalékos a táppénzük, igaz, az éjszakai pótlékról lemaradnak, ám állításuk szerint ez alig tízezer forint havonta.

– Ráadásul fűtés nélkül pillanatok alatt bepenészedik majd a fürdő – tette hozzá –, ami nemcsak gusztustalan, de az egészségre is káros. Meg aztán a ruhák sem száradnak meg, arra pedig kíváncsi leszek, ha ekkora a spórolás, a szárítógépeket engedik-e majd használni?

Egy másik, szintén kisvárosi, negyvenes tűzoltó, Zsigmond szerint akár még érthető is lenne a spórolás, csak azt nem tudja hova tenni, miért megint a vonuló állománynak kell ezért megszenvednie.

– Nálunk a hét elejétől lezárták a teakonyhát – mondta a húszas évei végét taposó Ernő egy dunántúli laktanyából. – De ez, ahogyan hallottam, parancsnokfüggő, mert vannak helyek, ahol viszont engedik, legalábbis egyelőre. Ahogyan a bajtársakkal beszélgetünk, nagyjából az látszik, nincs egységes gyakorlat, egymástól veszik át a hülyeségeket a parancsnokok, s leginkább attól függ, mit szabad, s mit nem, mennyire akarnak megfelelni a megyei vagy országos vezetésnek. És persze magukon nem spórolnak, a titkárságon és az igazgató szobájában simán megy a klíma, most éppen, hogy elég meleg legyen.

Ernő szerint ez október 15. után is így marad, arra viszont, hogy az állomány által használt helyiségekben lesz-e 18 fok, nem esküdött meg.

– Nem mindegy, hogy a kazánt állítják-e be ennyire, vagy a pihenőben mérik – magyarázta. – A kazán környéki helyiségekben mindig melegebb van, az épület más részein ahhoz képest eddig is 3-4 fokkal hűvösebb volt. Ideális esetben minimum 22-23 foknak kellene lennie, simán előfordulhat, hogy ennél 7-8 fokkal hidegebb lesz.

A gyakorlatozás közben ez nem akkora gond, ám a reggel 8 órakor kezdődő 24 órás műszak nagyobb része – délután 5 órától – pihenőidőnek számít, amikor csak riasztás esetén dolgoznak a tűzoltók, amúgy alhatnak, pihenhetnek, tévézhetnek a reggeli körlettakarításig. A maximum 18 fokra „felfűtött” helyiségekben. A hétvégéket pedig, amikor nincs gyakorlás, végig ilyen körülmények között kell letudniuk.

– És legalább csak a fűtésen meg az áramon spórolnának, ami szar dolog, de legalább nem érinti a munkát – jegyezte meg a tapasztalt, ötven felé járó Benedek. – De már a melónál is megy az elvonás, megszűnnek például a helyszínbejárásos gyakorlatok, vagyis nem megyünk ki gyárakba, intézményekbe, raktárudvarokba, ahogyan eddig, pedig ez nagyon fontos volt, hiszen az embernek így volt helyismerete, s ha baj volt, tudja, hol a tűzcsap, hol lehet áramtalanítani, hol találhatók a veszélyes berendezések. Ehelyett maradunk a laktanyában, ott lesznek elméleti és fizikai gyakorlások. Aztán, ha neadjisten baj lesz egy helyszínen, majd megy a magyarázkodás, a mutogatás, a hárítás, s persze úgyis a vonulók szívják meg. Mint mindent.