Utolértük, sőt, néhol már le is hagytuk Európát – csak épp nem a jövedelmekben, hanem az árakban. Európa-szerte megnéztük, hogy hol, mennyiért tudunk legolcsóbban vásárolni és kiderült: bár összességében a nyugati árak még sok esetben valamivel a magyar fölött vannak, ám jó néhány élelmiszernél folyóáron is drágább már a beszerzés Budapesten, mint például Belgiumban vagy Spanyolországban. Más szóval egy budapesti háziasszony olcsóbban tudna cukrot vásárolni Belgiumban, rizst Spanyolországban vagy Franciaországban, és napraforgóolajat Ausztriában, mint itthon.
Természetesen az összehasonlítás csak irányadó, a forint-euró árfolyamváltozása miatt pillanatnyi állapotot tükröz, sőt, egy részében akciós ár is megjelenik. Jelzi ugyanakkor, hogy Magyarországon a legszegényebbeknek is hasonló összeget kell élelmiszerre kiadjanak, mint a jóval nagyobb vásárlóerejű osztrák, német vagy francia vásárlóknak. A napraforgó olaj például itthon – átszámítva – 1,74 euróba kerül, míg Ausztriában 1,19-ért is hozzá lehet jutni. Az 1,7 százalékos UHT tejnél több országot is leköröztünk már a 0,9 eurós árral: a spanyoloknál a Carrefour áruházláncban ugyanez 0,78, Németországban pedig 0,79 euró.
Ezek elsőre nem óriási eltérések, ám ha az átlagos jövedelmekhez viszonyított arányt nézzük, már hatalmas különbséget kapunk.
Az uniós statisztikai hivatal számaiból kiderül: az élelmiszerár-robbanás messze Magyarországon a legsúlyosabb, augusztusra egészen drámai mértéket öltött, és azóta tovább romlott a helyzet. Az Eurostat augusztusra az EU-ban a tavalyi hasonló időszakhoz képest átlagosan 14 százalékos élelmiszerár-emelkedést regisztrált, míg Magyarországon két és félszeres, 34 százalékos volt a drágulás, messze lehagyva a régiós szomszédok átlag 15-20 százalékos adatát is. Még szembeötlőbb a különbség, ha a 2015-ös adatokat vesszük viszonyítási alapul. Míg az EU-ban átlagban augusztusra 27 százalékkal drágultak meg az élelmiszerek 2015-höz képest, addig Magyarországon 70-nel, amivel messze uniós csúcstartók vagyunk, mögöttünk mindössze 50 százalékos drágulással
Litvánia, Bulgária, Lett- és Észtország következik, míg a visegrádi térség országai és Románia is eddig megúszta az EU-átlag 25-30 százalék közötti élelmiszerár-drágulással.
A leggyorsabban éppen az egyik alapélelmiszernek számító kenyér drágul Magyarországon.
Míg az unióban a 2015-ös árszintet alapul véve a nyár végére átlagosan „mindössze” 30 százalékkal drágult a kenyér, addig nálunk augusztusra már az uniós átlag bő négyszeresével, 127 százalékkal volt drágább, mint hét évvel ezelőtt. A sokkolónak leírható magyar kenyérár-robbanás egyedülálló az EU-ban, még a második helyezett Bulgáriában is „mindössze” 78 százalékkal emelkedett az ár a 2015-ös szinthez képest, ráadásul az uniós statisztikából az is kiderül, hogy a drágulás üteme is nálunk volt a leggyorsabb. Míg az EU-ban átlagosan 18 százalékkal drágult a kenyér a nyár végén az előző év azonos időszakához képest, addig nálunk júniusban 40, júliusban 50, augusztusban pedig már 65 százalékkal kellett többet fizetni a tavalyi hasonló időszakokhoz képest ezért az alapélelmiszerért.
A folyamat szeptemberben sem állt le, sőt, a Magyar Pékszövetség sem cáfolta, hogy októberre további, újabb emelések jönnek. Septe József, a pékszövetség elnöke az RTL-nek úgy fogalmazott: „közel háromszorosára emelkedtek a lisztárak, nagyon nagy mértékben nőttek az energiaárak, a bérek és a logisztikai költségek”. Szerintük az áremelés nem állt meg, mivel a malomipar októberre is áremelést tervez. Szerettük volna megkérdezni, hogy mekkora áremelést várnak az ipartól, illetve hogy miért Magyarországon ilyen kiugró az áremelések üteme, illetve mindez kapcsolatban van-e a szankciós politikával, ahogy azt a kormánypropaganda hirdeti, ám a szövetségnél nem kaptunk ezekre válaszokat.
Magyarországon nemcsak a kenyér egyre inkább „luxuscikk”, hanem hasonló ütemben, az uniós átlag cirka duplájával emelkednek a különféle húsok, a tojás, a zöldségek és gyümölcsök, a szeszes italok árai is.
A jelenlegi oroszbarát, a szankcióellenes politikára átálló kormánykommunikáció szerint erről Brüsszel, illetve „az elhibázott szankciók” tehetnek. „Arra a kérdésre, hogy mikor lesz vége az élelmiszerárak emelkedésének, az a válaszom, hogy akkor, amikor a szankcióknak. Amint vége van a szankcióknak, azonnal csökkenni fognak az élelmiszerárak” – mondta Orbán Viktor múlt héten a parlamentben. Azt ugyanakkor Orbán nem világította meg, hogy a többi, szankciókat szintén megszavazó EU-s országban miért nem ugrott meg ugyanolyan mértékben az élelmiszerek ára.
– Ez egy propagandafogás – mondja lapunknak Molnár László, a GKI vezérigazgatója. Mint fogalmazott, a magyar infláció mindig is kimagasló volt, ez nem mai jelenség. Már jóval a háború előtt is magas volt az ársapkák által nem érintett körben az infláció. Az, hogy most ennyire elszaladtak az élelmiszerárak, egyértelműen a magyar hatásoknak köszönhető. Sőt, mivel júliusig az élelmiszeres cégek is a rezsicsökkentett üzemanyag-és energiaszámlákat fizették, a kedvezményes energiaárak felszámolása csak később épül be az árakba.
A GKI vezérigazgatója szerint egyébként legalább további 15-16 százaléknyi áremelkedés várható az élelmiszereknél. Az árakat növeli az aszály, a forint gyengesége, az importárak emelkedése, és ami még hátravan, az a műtrágyaár robbanása, a növényvédő szerek drágulása, továbbá nem tudni, hogy mennyi az energiaár-robbanás áthúzódó hatása. A hideg idő beköszöntével például az istállókat is fűteni kell, így ha beindul a fűtési szezon, később a húsárakba is beépülnek az energiaszámlák – tette hozzá.
