„Timi néni! Timi néni!” – kiabálja boldogan két lakli, majdnemfelnőtt, ahogy meglátnak minket, és már ölelik is magukhoz a náluk másfél fejjel alacsonyabb, törékeny Erdei Tímeát, az otthon vezetőjét. „Ők már a lakásotthon lakói, lassan megkezdik az önálló életüket” – meséli Tímea mosolyogva, kibontakozva a hatalmas karok közül, majd bevezet abba az épületbe, ahol krízishelyzetbe került gyerekes családokat fogadnak átmeneti időre. Minden tiszta, rendezett, barátságos, otthonos, mintha csak egy kellemes panzióban lennénk, ahol a nyaralás alatt megszállhatunk. A szobákban kényelmes ágyak, az épületben külön férfi- és női mosdó, fürdőszoba, egy hatalmas konyha és közösségi tér áll rendelkezésre.
Azonban akik itt laknak, nem üdülni jönnek. „A nevelőotthonban, a lakásotthonban élnek azok a gyerekek, akiket kiemeltek a családból. A gyermekek átmeneti otthonát épp azért hoztuk létre 2015-ben, hogy megelőzzük ezt, és a családban tudjuk tartani a gyerekeket. 12 férőhellyel indultunk, de akkora volt az igény, hogy 2018-ban egy újabb 12 férőhelyes épületet nyitottunk. Maximum egy évet lehetnek itt a családok, ami nagyon indokolt esetben fél évvel hosszabbítható” – avat be Tímea. És hogy mik lehetnek ezek a krízishelyzetek? Gyakori, hogy a gyerekét egyedül nevelő szülő kórházi ápolásra szorul, és ennek az idejére kéri a gyermekek átmeneti gondozását. Sok esetben merül fel átmeneti lakhatási nehézség, például eladják az albérletet a fejük fölül, és nem találnak rögtön másikat. A pandémia idején pedig nagyon megnőtt a bántalmazott anyák száma.
„Már megjelentek a csokos családok is. Ugyanis ha egy házaspár igénybe vette a támogatást, és elválik, akkor nagyon magas kamattal kell visszafizetni a hitelt. Az ilyen helyzetbe került bántalmazott nő tűr. Sokáig. Aztán egyszer elszakad a cérna...” – mondja az otthon vezetője. Bemutatja Vandát, aki szintén egy megromlott kapcsolatból menekülve került az otthonba két kisfiával, a négyéves Marcival és az egyéves Félixszel. Itt jól érzik magukat, de lassan letelik az egy év, és egyelőre bizonytalan a jövőjük, hogy hová tudnak kiköltözni.
Az intézménybe az ország minden részéről érkezhetnek nehéz helyzetbe került gyerekes családok. Az itt tartózkodásuk időtartama alatt teljes ellátásban részesülnek, a gyerekek napi ötszöri, a szülők háromszori étkezést kapnak, emellett tisztálkodó- és tisztítószereket, ruhákat, a kisbabák babakocsit. A térítési díjat a jövedelem függvényében, a jogszabályban leírtak szerint határozzák meg. Emellett a bent lakók takarítják a saját szobájukat és a közös helyiségeket, beosztás szerint.
Az otthonban a gyermekek szükségleteihez igazodó napirend van érvényben, amit eleinte a szülők nehezen tolerálnak. De sűrűn megesik, hogy végül hálásak lesznek ezért. Az ide bekerülő anyák gyakran állami gondozásban nőttek fel, nem volt előttük családmodell, így ők sem képesek önállóan kialakítani az életüket. Itt, az intézményben azonban szakképzett csapat segít nekik mindenben. Szükség is van a segítségre minden téren, hiszen gyakran szörnyű trauma érte akár a gyerekeket, akár a szülőket. „Van pszichológusunk, illetve a gyerekjóléti szolgálattal is nagyon szoros kapcsolatban vagyunk. A bántalmazásos esetekben az Áldozatsegítő Központ is nagyon sok támogatást tud adni, akár ingyen ügyvéd biztosításával. A kollégák pedig a nap 24 órájában itt vannak, rájuk mindig számíthatnak a bent lakók” – sorolja az otthon vezetője. Hozzáteszi: borzasztó fontos, hogy férfiak is dolgoznak az otthonban, így a gyerekek (és a bántalmazott nők is) megtapasztalhatják, hogy milyen a normális férfiszerep. Hogy nem kell minden férfitól félni.
„Legalább egy hétnek el kell telni, hogy aki ide bekerült, megnyíljon, beszélni tudjon arról, mi történt vele. Hatan vagyunk, és minden szülő kiválaszt valakit, akivel bizalmasabb viszonyt alakít ki, akinek a legszívesebben mesél. A szexuális abúzusról beszélnek a legnehezebben, erre sokszor csak jelekből következtetünk. Ha gyermek a bántalmazott, és a szülő nincs jelen, akkor ez még több időt vesz igénybe. Ehhez kellenek a szakemberek. Egy egész csapat dolgozik azon, hogy a gyerek fel tudjon épülni a sérüléseiből és tovább tudjon lépni” – teszi hozzá Aczél Szabó Eleonóra, az átmeneti otthon munkatársa.
A bent lakók mindennapjait igyekeznek úgy megszervezni, hogy minél jobban felkészítsék őket a normál, kinti életre. Életvezetési, gyereknevelési tanácsok, alapvető pénzügyi ismeretek mellett a szexuális felvilágosításra is nagy hangsúlyt fektetnek. Megdöbbentő, de többgyerekes édesanyákkal találkoznak, akik a legalapvetőbb ismeretekkel sem rendelkeznek a saját testükről. A gyerekek lehetőség szerint járnak bölcsődébe, óvodába, iskolába, a szülőknek pedig – ha szükséges – segítenek a munkahelykeresésben is. „Van egy jövőtervezési folyamatunk, felírjuk, hogy mi a cél, megnézzük, hogy milyen út vezet ahhoz, hogy elérjük, és elindulunk. Felmérjük, most mi áll rendelkezésre, és meghatározzuk a lépéseket: itt elkezdek dolgozni, itt ennyit félreteszek, eddigre gyűlik össze annyi pénz, hogy ki tudok venni egy albérletet. De sajnos ezek a szülők általában minimálbért keresnek. 180 ezer forintból két gyereket eltartani és még albérletet is fizetni – képtelenség! Azt meg tudjuk tervezni, hogy hogyan tud innen biztonságosan kilépni. De hogyan fogja ezt fenntartani?” – mutat rá a helyzet visszásságára Tímea. Óriási szükség lenne szociális bérlakásokra, amit ezek a családok is meg tudnának fizetni. Emellett a bölcsődei férőhelyek számát kellene növelni, vagy legalább napközbeni felügyeletet biztosítani a kisgyerekeknek, hogy az édesanyák könnyebben el tudjanak helyezkedni.
Még mindig sok az előítélet
Kevés tapasztalata van az embereknek az állami gondoskodásban élőkkel kapcsolatosan, részben negatívan vélekednek róluk, részben nincs ismeretük róluk, láthatatlanok számukra - derül ki az SOS Gyermekfalvak megbízásából végzett felmérésből. A megkérdezettek 7 százaléka gondolja úgy, hogy maga a gyerek tehet róla, hogy állami gondoskodásba került, ugyanennyien pedig nem tudják eldönteni, hibás-e a gyerek. Minden 3. válaszadó egyetért azzal az állítással, hogy az állami gondozottak gyakrabban szegnek törvényt, minden 6. megkérdezett pedig úgy véli, hogy többet is hazudnak. Akinek van személyes kapcsolata állami gondozottal, lényegesen nagyobb arányban ért egyet utóbbi állítással (16 százalék), mint azok, akiknek nincs (9 százalék).
A megkérdezettek többsége nem tartja lényegesnek, hogy kollégájának vagy alkalmazottjának van-e állami gondozotti múltja, csupán 2 százalék elutasító velük szemben. Hasonlóan gondolkodnak a válaszadók azzal kapcsolatosan is, ha szomszédjuk, vagy albérlőjük lenne volt állami gondozott.
Gyerekük padtársaként a megkérdezettek 5 százaléka nem örülne állami gondozotti múlttal rendelkező osztálytársnak, 6 százalékuk pedig nem venné szívesen, ha gyermekük barátja gyermekvédelemben élne. Az állami gondozottakkal való személyes tapasztalat ezen a vélekedésen nem változtat.
Bár a felmérés alapján alig zavarja a megkérdezetteket, ha kollégájuk, alkalmazottjuk, szomszédjuk állami gondozott lenne, azzal kapcsolatosan már elutasítóbbak, ha gyermekük párjának lenne ilyen múltja. Bár a többség közömbös (70 százalék), minden hetedik válaszadó nem örülne ennek (13,9 százalék).
Aki mindennap segítségre szoruló emberekkel találkozik, az életüket igyekszik rendbe hozni, az hatalmas lelki terhelésnek van kitéve. Természetesen az otthon dolgozói is kapnak képzéseket, illetve segítséget ahhoz, hogy ezzel meg tudjanak birkózni. „Ez a hivatásunk, mindannyiunknak megvan az oka, hogy miért ezt választotta" – teszi hozzá Nóra. ,,Itt nagyon megbecsülnek, és odafigyelnek ránk. Rengeteg apró sikerünk van, és persze kudarcaink is, ha egy család nem együttműködő. De sok köszönetet kapunk a munkánkért, és ilyenkor nagyon boldogok vagyunk. A lakóink biztonságban és szeretve érzik magukat. Itt béke van, nyugalom, és nekik másra nincs is szükségük.” Visszajelzéseket is kapnak folyamatosan, hiszen kiköltözés előtt a felnőttek anonim módon kitöltenek egy elégedettségi kérdőívet. Itt leírhatják, hogy mivel voltak elégedettek, mivel nem, és mit kellene szerintük változtatni.
„Nem sajnálatot érzek, hanem azt, hogy adott a feladat, meg kell oldani. Mit tudunk tenni, hogy ezek a családok talpra álljanak” – szögezi le búcsúzóul az otthon vezetője.
A Kuckó
Előfordul, hogy a szülők egy váratlan élethelyzet miatt ideiglenesen nem tudnak gondoskodni gyermekükről. Ilyen lehet egy hosszantartó betegség, kórházi tartózkodás, lakhatási problémák, vagy épp családon belüli erőszak miatt kell elmenekülnie egy szülőnek gyermekével. Amíg a szülők rendezik életkörülményeiket, a Kuckó biztonságos otthont nyújt a gyermekeknek és a csecsemővel érkező szülőnek. Havonta 7-10 gyereket fogadunk, egy részüket édesanyjukkal együtt.
