Kocsis Máté – Orbán Viktor éppen aktuális szája – törvényjavaslatot nyújtotta be a parlamentnek „a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló 2021. évi XCIII. törvénynek a veszélyhelyzet meghosszabbításával összefüggő módosításáról” címmel. Ha a törvényhozó kétharmad elfogadja – mint eddig minden Orbántól eredő javaslatot –, akkor november 1-jétől akárhányszor meghosszabbíthatják a veszélyhelyzetet, alkalmanként 180 nappal.
A kezdetben a pandémiára, idén tavasztól a háborús helyzetre hivatkozva életbe léptetett felhatalmazást a kormány és miniszterelnöke eddig saját hatalmának fondorlatos kiterjesztésére használta fel. Többek között így korlátozhatta tovább az önkormányzatok jogosítványait – ha mással nem, pénzelvonással –, hozhatott intézkedéseket korábbi ígéreteinek megszegésével, stb. Mert ez a rendkívüli helyzet kihirdetésének valódi célja.
Majd kilenc évtizede volt már rá példa, tőlünk észak-nyugatra, egy Magyarországgal később szövetséges nagyhatalom esetében, hogy a kormányzatnak adott egyszeri felhatalmazást a parlament működtetésének szüneteltetése követte, majd a kormányzat megszüntette a törvényhozást, azaz nyílt diktatúrát léptetett életbe. Ha az ottani kormány ezt egyszeri felhatalmazással megtehette, mi akadályozhatja a mai magyar kormányt abban, hogy a lényegében korlátlan idejű felhatalmazást a parlamentarizmus végleges felszámolására használja fel?
1938 novemberében, a közelgő második világháború árnyékában, a Csehszlovákia feldarabolásáról döntő müncheni konferencia és az ahhoz kapcsolódó első bécsi döntés után Imrédy Béla miniszterelnök a rendeleti úton történő kormányzás bevezetésére törekedett.
Az ennek jegyében előterjesztett egyszeri felhatalmazási kérését a képviselőház leszavazta. Az akkor is kétharmados többséggel rendelkező kormánypárt képviselőinek több mint egyharmada is a pártvezér-miniszterelnök javaslata ellen szavazott ugyanis, mi több, kilépett a pártból, ami Imrédyt lemondásra kényszerítette.
Ha a történettudomány teljes joggal autoriter rendszernek minősíti a fenti módon működő korabeli magyarországi („Horthy”-)rendszert, akkor minek nevezhetjük a mai Orbán-rendszert? Azt, amelyben a vezér akarata korlátlanul érvényesülhet, mert a kormánypárti kétharmad képviselői – gondolkodás, mérlegelés és felelősségvállalás nélkül – minden javaslatát (köztük a valós indokok nélkül immár többedik alkalommal kihirdetett szükségállapotot) szó nélkül, egyhangúlag megszavazzák? Mit sem törődve azzal, hogy ezzel a kormány ellenőrzésére vonatkozó saját jogosítványaikat is korlátozzák.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
