A skandináv országokban olyan politikai kultúra uralkodik, ami itthon idegen. A tisztesség olyan szinteket ér el, ami Magyarországon teljességgel érthetetlen. Nálunk már önmagában az is elképedés tárgya lehet, hogy egy politikus vállalja döntése következményeit, de ami még döbbenetesebb: le is mond. Ilyenre is csak Nyugaton, vagy Északon képesek. 2019-ben például amiatt bukott meg az akkori finn miniszterelnök, Antti Rinne, mert sztrájkba léptek a postai dolgozók és a munkabeszüntetés a Finnair légitársaságra is átterjedt. Itthon egy sztrájk esetén rögtön megtalálnák a bűnbakot. Igaz, a pedagógusok és diákok tömeges tiltakozásai egy ideig a kormánymédiában nem is léteztek, aztán kiderült, valami mégis volt, de csak lézengtek az utcákon, amikor pedig már nehéz volt letagadni a tüntetők tízezreit, a híreket „onnan” szerzők arról értesülhettek: emögöttis a baloldal ármánykodása áll.
De más közelmúltbeli és igen jellemző példákat is találhatunk az északi politikai kultúrára. A napokban Mette Frederiksen dán miniszterelnök jelentette be, előrehozott választást rendeznek hazájában, mert az egyik a pártjával, a szociáldemokratákkal szövetséges partner őt hibáztatta, amiért nem kezelte megfelelően a nyércállomány levágása körüli helyzetet. Az állatokat a bennük felfedezett mutáció miatt vágták le tömegesen. Az idő előtti voksolás miatt elképzelhető, hogy a baloldal itt is elveszti el a hatalmat, mert egyelőre jobban állnak a jobboldali pártok.
Itthon minden következmény nélkül lehetett elképesztően túlárazott lélegeztetőgépeket vásárolni vagy a Modernánál is drágábban venni abból a kínai Sinopharm vakcinából, amelyről kiderült, hogy messze a leggyengébb volt az összes közül. Az illetékes, aki elképesztő összegeket dobott ki az ablakon, még mindig a helyén van. Ez csak egy példa a sok közül. Skandinávia messze van. És csak távolodik.