Az Egyesült Államok új budapesti nagykövetének beszédes neve van. Lehet Sajtóembernek vagy Nyomásgyakorlónak is fordítani. Megérkezése óta mindkettőre rászolgált, egyrészt rendkívül kreatív a közösségi médiában, másrészt rendszeresen véleményt nyilvánít olyan ügyekben, amelyekben a magyar kormány szembehelyezkedik az amerikaival. Ilyenkor ironikusan, maga is eljátszadozva a nevében lévő lehetőséggel hozzáteszi, hogy ez nem nyomásgyakorlás akar lenni.
Kormányunk és sajtója persze nem szereti a viccet, azt meg végképp nem, ha valaki hangot mer adni az ellenvéleményének, netán figyelmezteti őket a Fidesznek a magyar nemzeti érdekkel ellentétes politikájára. Most például botrányosnak tartják, hogy az amerikai nagykövetség egy csak félig tréfás videót tett közzé arról, miket mondtak magyar kormányzati szereplők és a kormány által – közpénzből – fizetett kommentátorok a Nyugatról és az Egyesült Államokról, feltéve a kérdést, hogy Putyint, Kövér László parlamenti elnököt, Bencsik Demokrata-főszerkesztőt vagy Mráz Nézőpont-igazgatót idézték. Nem attól forrt fel a vérük, hogy ezek az idézetek összekeverhetők, hanem attól, hogy valaki merészelte jelezni, mennyire nincs rendben az ilyesmi szövetségesek között.
David Pressman nem magánemberként, hanem az Egyesült Államok kormányának hivatalos képviselőjeként van Budapesten. Amit a nagykövetség most még csak tréfásan, mintegy barátságosan jelez, az az amerikai kormány hivatalos véleménye és hamarosan el fog maradni mellőle a mosoly. A nagykövet személye itt másodlagos. Az Orbán-kormány és sajtója a Trumpot képviselő cinikus David Cornstein kivételével Pressman elődeivel sem volt kíméletes, már 2001-ben is puffogtak a konzervatív Nancy Goodman Brinkerre. A Moszkvából - és most már Budapestről is - szított Amerika-ellenesség Putyin érdeke. A magyar embereké a fordítottja lenne.
