Szétdurrant a kisgömböc, az erdélyi magyarság száz éves kisebbségi léte alatt először marad nyomtatott országos napilap nélkül

Három év alatt 7,45 milliárd magyarországi támogatást kapott a KESMA mintára felépített erdélyi médiabirodalom, mégis bejelentették a nyomtatott lapok bezárását. Mi lesz a következő lépés a Budapest-függővé tett erdélyi intézményrendszerben?

Sokkolta ez erdélyi közéletet az Erdélyi Médiatér Egyesülethez tartozó Prima Press Kft. szerda esti szűk szavú szolgálati közleménye, amelyben bejelentette, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel 2022. december 30-tól felfüggesztik a nyomtatott lapok kiadását, a lapterjesztést és kézbesítést, valamint a lapkereskedelmet. „Az elektronikus médiumok (online portálok, rádiók, újmédiás tartalmak) továbbra is az erdélyi magyar közösség szolgálatában állnak” – áll a közleményben.

A magyar kormány részéről 2017 végén meglepetésszerűen felkarolt és az erdélyi sajtótér legerősebb szereplőjévé növesztett Médiatér csoporthoz tartozó Prima Press a Krónika, a Székelyhon, a Székely Hírmondó napilapokat, az Előretolt Helyőrség irodalmi mellékletet, a Heti Hirdető hetilapot, valamint a Nőileg havi magazint adja ki. Lapterjesztő és lapkézbesítő hálózatuk az egész Székelyföldet fedte.

A döntés legérzékenyebb része, hogy a Krónika felszámolásával az erdélyi magyarság száz éves kisebbségi léte alatt talán először marad nyomtatott országos napilap nélkül.

Az egész médiabirodalmat a magyarországi KESMA mintára szervezték meg az ésszerűsítés és gazdaságossá tétel jegyében, de az új központi irányítású regionális lap nem tudta pótolni a helyi lapokat, így nem is tudta megszerezni csak azok olvasótáborának egy töredékét. Ez azonban nem gátolta meg a további terjeszkedést, a most felszámolásra ítélt Székely Hírmondót, Kovászna megye legkedveltebb napilapját szeptember elején „integrálta” az Erdélyi Médiatér Egyesület által 2018-ban felvásárolt Príma Press kiadó. Az új lap, amely a portfólió 31. terméke lett, társaival együtt szilveszterkor „lehúzhatja a rolót”.

A több mint 300 dolgozót alkalmazó cég dolgozói is a bejelentés előtt egy nappal, on-line értekezleten értesültek a döntésről. Arról viszont őket sem tájékoztatták, hogy az átalakítás milyen méretű leépítéssel jár, azt majd a továbbiakban közvetlen vezetőik fogják közölni mindenkivel.

„Mindannyian tudtuk, éreztük, hogy miközben egyfelől lapjaink online változatával mintegy kiegészítésként rásegítünk a nyomtatott sajtóra, másfelől éppen a vesztébe taszítjuk. Mint ahogyan azzal is tisztában voltunk, hogy jóval a háború kitörése előtt a papírárak, teljesen érthetetlen módon, az egekbe szálltak. Személy szerint azt viszont semmiként nem gondoltam volna, sőt még most sem jön, hogy elhiggyem, hogy az erdélyi magyar olvasók január elsejétől magyar nyelvű országos papír alapú napilap nélkül maradnak. Mint ahogyan a székelyföldi olvasók is kénytelenek lesznek búcsút venni a regionális identitástudat erősítésében jelentős szerepet játszó kedvenc újságjuktól. Ha takarékoskodás címen leépítésre került volna sor, és én lettem volna a cégcsoport egyetlen munkatársa, akitől a tulajdonosi kör megválik, fájt volna. Nem kicsit, de nem is annyira, mint amennyire fáj, hogy a hagyományos olvasóközönségünknek ekkora csalódást okozunk. A derült égből villámcsapásként érkező bejelentés formája már csak hab volt a tortán. Úgy hangzott el, mint amikor fél évszázaddal ezelőtt a harisnya-szemfelszedő műhelyben a pultnál unatkozó hölgy, cigizés közben közölte a nagymamámmal, hogy „Teri néni, ezt a kettőt vállaljuk, de a harmadikkal nincs mit kezdeni, azt eldobjuk!”. Amúgy ötvenhárom éves fejjel még így is vagyok annyira naiv, hogy abban reménykedjek: a bejelentés nem is annyira az újságíróknak és az olvasóknak szólt, mint inkább azoknak, akik az utóbbi évtizedben felelősséget vállaltak a sajtómunkatársakkal és olvasókkal szemben, és felépítették Erdély minden idők legnagyobb és talán legkedveltebb médiavállalkozását. Túl sok pénz, munka és szenvedély van ebben, hogy józanul gondolkodó személyek hagyják kártyavárként összeomlani” reagált megkeresésünkre Szucher Ervin a Krónika újságírója, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnökségi tagja.

Szűcs László MÚRE elnök a Népszavának úgy vélekedett,

Emlékeztetett, hogy szeptember elsejétől megszűnt Szatmár megye egyetlen nyomtatott magyar nyelvű napilapja, a Szatmári Friss Újság is, amely 2020-tól egy helyi RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt. Ezt még a székelyföldi lapok felszámolásánál is súlyosabbnak tartja a szakmai szervezet elnöke, mert a mintegy 33 százalékban magyar lakosságú megye teljesen magyar sajtó nélkül maradt, míg a két székely megyében továbbra is működik még egy-egy, nem a Médiatér birodalomhoz tartozó megyei napilap. A szatmári lapot is gazdasági nehézségekre, valamint a debreceni nyomda megszűnésére hivatkozva zárták be.

Szűcs elmondta, a szatmári eset után a MÚRE szakmai stratégiai konzultációt kezdeményezett és megpróbál a támogatáspolitikai döntéshozókkal is egyeztetni annak érdekében, hogy minél több magyar média megmenthető legyen.

Utóbbi téren aligha számíthat különösebb eredményre az erdélyi szakmai szervezet, amely a szatmári lap megszüntetése után igen kemény hangú állásfoglalásban a politikus tulajdonost, közvetve az RMDSZ-t okolta a történtekért. Állította, az egyetlen szatmári magyar napilap megszüntetése „jelentős csapás a romániai magyar sajtó szabadságára, ezzel együtt a szatmári magyarság anyanyelvi nyilvánossághoz, tájékozottsághoz való jogának megsértése”. „Ez nem Szatmár megyei ügy. A politika pedig, amely az utóbbi években könyékig benne volt a lap helyzetének súlyosbodásában, alighanem mossa kezeit. Pedig a politika az, amely előbb elveszi a sajtó szabadságát, majd létében fenyegeti” – olvasható az állásfoglalásban.

A székelyföldi lapok megszüntetése is nyilván nem csak, és nem elsősorban gazdasági ügy, hanem politikai döntés következménye, hiszen az Erdélyi Médiatér Egyesület és kiadója, a Príma Press az Orbán-kormány célzott támogatásaiból lett erdélyi piacvezető. Éppen ezért bedőlése is vegyes fogadtatású. Míg egyesek attól tartanak, hogy az erdélyi magyar média végét jelentheti, márpedig kisebbségi létben az anyanyelvi sajtó az identitás megőrzésének egyik alapvető pillére, mások valósággal üdvözlik a Budapestről irányított propaganda média végét, és az „agymosás megszűnését” remélik. Mindkét álláspontban van igazság is, mindazonáltal az erdélyi fidesz média sosem süllyedt a magyarországi propaganda médiumok szintjére.

A Sapientia Egyetemet még az első Orbán-kormány hozta létre, jelenleg több mint kétezer diák tanul ott, több városban. Rengeteg infrastrukturális beruházás történt, az egyetemet viszont sosem integrálták a román felsőoktatásba, teljes egészében a magyar költségvetéstől függ. De több egyházi magyar iskola és intézmény jött létre, ha holnaptól elzárják a pénzcsapot Budapesten az egyház aligha tudja fenntartani – legalábbis jelenlegi szinten – azokat. És akkor még nem is beszéltünk a milliárdokat felemésztő foci-, hoki és ökölvívó akadémiákról.