Hajrá, Óceánia!

A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket, harsogja a pránia! Hajrá, óceániaiak!opagandagépezet, s vele kánonban a kormánypárti politikusok, városvezetők, fideszes megmondóemberek. És persze Orbán Viktor is minden létező témához hozzá tudja kapcsolni a „kizárólag erkölcsi és érzelmi alapon született”, Oroszországgal szemben meghozott, általa kártékonynak nevezett szigorításokat. Melyek a honi hatalom szerint egyedüli és kizárólagos okai a válságnak, az Európa-rekorder hazai inflációnak, a lassan recesszióba forduló magyar gazdaság viszontagságainak. Óriásplakátok, sajtó- és közösségi oldali hirdetések, propagandavideók sulykolják az orbáni szólamokat, melyek hasonlóan a korábbi dózerkampányokhoz, ha lassan is, de eljutnak az érintettekhez. A keménymagot persze nem kellett meggyőzni, ők a kezdetektől az orosz propagandához simuló kormányzati narratívát ismételgetik papagájmódra, ám mostanra a nyár közepén a gazdasági visszaesés, az elszabadult árak miatt még a hatalom felelősségét emlegetők egy részénél is hatott az agymosás: a legfrissebb felmérés szerint a szankciókat elutasítók aránya három hónap alatt több, mint tíz százalékkal nőtt, s ma már a magyarok 52 százaléka elutasítja az EU által az oroszokkal szemben alkalmazott szigort.

Igazából persze nincs ebben semmi meglepő, abban az országban, ahol hét évvel a nagy menekültválság és a határkerítés megépítése után még mindig értő fülekre talál a migránsozás, ahol tizenkét év szabad rablás, hazudozás után választást lehet nyerni némi gyurcsányozással, illetve egy átlátszó és ezerszer megcáfolt hazugsággal, hogy az ellenzék katonákat küldene a szomszédban dúló háborúba, ahol a megfelelő anyagi megbecsültségükért és jobb oktatásért küzdő pedagógusokat és diákokat az ellenzék által felhergelt tömegként lehet bemutatni. Miért éppen egy világgazdasági kérdésben lenne tájékozott a többség? Melynek nagy része a hivatalosan állami média néven futó kormánypropaganda, az érdekkörbe szippantott kereskedelmi csatornák, a teljes vidéket lefedő megyei napilaphálózat alapján tájékozódik, illetve hiszi azt, hogy tájékoztatják, s fogalma sincs róla, hogy folyamatosan félreinformálják, s egy nagy, központilag vezérelt Patyomkin-világ alanya. Hogy szinte már az orwelli Óceánia lakója, akivel bármikor el tudják hitetni, hogy Eurázsia a barát és Keletázsia az ellenség. Vagy, ha az érdek azt diktálja, fordítva, akár napok alatt is.

Ezért teheti meg a kormány, hogy súlyos milliárdokért hazug és álnok nemzeti konzultációt is hirdet a szankciókról, s kétség sem férhet hozzá, az irányított kérdések borítékolhatóvá teszik majd a végeredményt, melyet majd véres kardként lóbál a továbbiakban az erre szakosodott sajtója. Mely arról természetesen nem tesz említést, hogy a kormány Brüsszelben minden egyes szankciót megszavazott, ahogyan a közös uniós állásfoglalásra is rábólintott, mely szerint az energiaválságért kizárólag Oroszországot terheli a felelősség. S persze arról is mélyen hallatnak, hogy a gáz ára, immár 70 százalékkal alacsonyabb, mint augusztusban, s kevesebb, mint mielőtt bevezették a szankciókat. Melyek tehát egyértelműen hatásosak. Ahogyan a hazug kormánypropaganda is. Eurázsia rossz. Keletázsia is. Egyedül Óceánia tökéletes.