Csepp a tengerben a műanyagtilalom, a hulladék érdemben nem csökken

Nincs sok haszna annak, hogy az EU betiltott egyszer használatos, műanyagból készült eszközöket. A hulladék érdemben nem csökken, sőt, egyes esetekben még nőhet is.

Gumiabroncs, szintetikus ruhák mosása, tisztító- és illatszerek használata – ezek adják a szervezetünkbe jutó mikroműanyagok forrását. Mivel a műanyag csomagolóanyagok csak lassan, akár évszázadok alatt bomlanak le, ezek nem okozhatják a jelenleg a szervezetünkbe jutó szennyeződéseket. Erről beszélt lapunknak Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára, aki így elsősorban szemléletformáló intézkedésnek tekinti az Európai Unió tavaly nyáron minden tagállamban hatályba lépett irányelvét, amellyel megtiltja bizonyos egyszer használatos műanyag termékek, SUP-ok (Single Use Plastic) forgalmazását. Ilyenek például a szívószálak, keverőpálcák, lufipálcák vagy az egyszer használatos műanyag és hungarocellből készült edények.

Nagy szerint az összes csomagolóanyagon belül (az evőeszközök, lufipálcák és szívószálak nem tartoznak ezek közé) a SUP-ok aránya alig 5-10 százalékot tesz ki, és ebben már benne vannak a PET palackok is, amelyeket nem tiltottak be. Ezért úgy becsüli, hogy a betiltott termékek mindössze néhány százalékot tehetnek ki, vagyis ettől érdemi mennyiségben nem fognak visszaszorulni a műanyagok. Lapunk kereste a Technológiai és Ipari Minisztériumot, hogy az összes betiltott termék mekkora mennyiséget jelent, illetve az összes műanyag hulladék mekkora hányadát érinti a rendelet, de semmilyen számot nem írtak. Azt viszont igen, hogy rendelet betartását "a hulladékgazdálkodási hatóság ellenőrzi és jár el a jogsértések esetén“.

Kicsi, de veszélyes

Annyi biztos, hogy a mikroműanyagok egyre nagyobb veszélyt jelentenek. „Olyan, mintha egy kiborg-csecsemő születne: már nem csak emberi sejtekből van, hanem biológiai és szervetlen anyagok keveréke” – mondta két évvel ezelőtt a Guardian-nek Antonio Ragusa, a római San Giovanni Calibita Fatebenefratelli kórház szülész-nőgyógyász osztályának igazgatója. Az orvos vezetésével akkor fejezték be hat terhes nő vizsgálatát, melynek célja az volt, hogy megállapítsák, mekkora műanyag tartalma van egy újszülött csecsemőnek.

vagyis mesterséges anyagot. A kutatásról közzétett tanulmányukban a szerzők arról írnak, a gyermek fejlődését meghatározó placentában a potenciálisan kártékony részecskék jelenléte aggodalomra ad okot, amelyek akár a magzat növekedését is meggátolhatják.

Ők azt valószínűsítették, hogy a 0,01 mm nagyságú, szabad szemmel láthatatlan darabkák ételek, italok elfogyasztásból az emésztőrendszeren át, illetve műszálas ruhákból és műanyag tartalmú kozmetikai szerekből belégzés útján juthatnak a szervezetbe. A mikroműanyagok jelentős része nem ürül ki, hanem felhalmozódik a létfontosságú szervekben. Az egészségügyi veszélyekkel kapcsolatos kutatások még alig kezdődtek el, így az, hogy milyen károkat okozhatnak, egyelőre nem tisztázott: az allergiától a nemzésképtelenségig fél tucatnyi elváltozást hoztak már összefüggésbe a parányi darabkákkal.

Halványzöld átállás

– Nehéz betartani, ellenőrizni, számon kérni – indokolta a CSAOSZ főtitkára, hogy miért nem tartja a „jogalkotás csúcsának“ az említett uniós irányelvet. Példaként említi az expandált polisztirol (magyarul hungarocell) ételdobozok, poharak és palackok esetét: mivel az unió szöveg szerint csak az expandált termékeket tiltotta be, a gyártók átálltak az extrudálásra. Ez egy más gyártási eljárás, ugyanazt a műanyag granulátumot használják hozzá. Vagyis a szemétbe ugyanaz kerül, mint a tiltás előtt. Most emiatt némi értelmezési vita is van a gyártók és az Európai Unió között.

A főtitkár egy másik példával is a sokszor átgondolatlan szabályozásra mutat rá. Betiltották a kenyeres zacskókat, ennek hatására több szupermarket láncban is olyan papír zacskókra álltak át, amelyekbe átlátszó műanyag betét van, hogy látható legyen, mi van benne. Ez egyrészt zavart okoz a vásárlóban, hogy akkor hova is kell tenni a szelektívben (a legjobb szétszedni és külön), másrészt Nagy szerint egy ilyen kombinált zacskó súlya háromszorosa is lehet a tisztán plasztiknak. Ráadásul a papírt a zacskóhoz valószínűleg külföldről, Ausztriából vagy akár Svédországból kell hozni, szemben a szinte kizárólag hazai forrásból, itthon is előállítható műanyag zacskókkal. Adott esetben tehát – a szállításból adódó – plusz CO2 kibocsátással is járhat egy „zöld“ megoldásra történő átgondolatlan áttérés. Nem beszélve a növekvő papírigényről.

Nagy Miklós említ még egy zavarba ejtő szabályozási anomáliát: attól is függhet, hogy az adott csomagolóanyag tiltott kategóriába esik-e, hogy mit tesznek bele. "Ha ugyanabba a dobozba tejfölt csomagolok, akkor az ételtartónak minősül, de ha tejet, akkor italos doboznak", amely így más elbírálás alá esik, pedig ugyanarról a dobozról van szó. „Tavaly nyáron, amikor hatályba lépett az irányelv, égtek a telefonjaim, kérdések ezreit kaptam” – illusztrálja, mekkora feladat előtt álltak és állnak a gyártók.

– Amikor a vékony bevásárló szatyrokat tiltották be, akkor a minisztérium nagyjából öt alternatívát sorolt fel, amelyek közül négy még több műanyagot tartalmazó megoldás volt. – említ egy korábbi példát arra, mekkora kihívást jelenthet a műanyagok elleni "harc“. (Igaz, a forgalomban maradt műanyag hordtáskák termékdíját tavaly 33-szorosára, 1900 forint/kg-ra növelte a kormány.)

Adunk a hulladéknak egy pofont

„Még mindenhol látunk műanyag zacskókat, főleg kis forgalmú, vagy vidéki helyeken, de a nagy étteremláncok jellemzően már átálltak valamilyen helyettesítő termékre, például papír dobozokra, szívószálakra“ – osztja meg lapunkkal felemás tapasztalatait Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag szakértője. A rendelet értelmében addig lehet még forgalmazni a tiltott eszközöket, amíg a raktárkészletek ki nem merülnek, újat beszerezni nem lehet. Simon arra számít, hogy jövő ilyenkorra végleg eltűnnek ezek az eszközök.

Ám ahol váltottak, esetenként több problémát okoznak, mint amennyit megoldanak: Simon látott olyan helyet, ahol papírra cserélték ugyan a szívószálat, de azt műanyagba nejlonba csomagolták.

Ráadásul ezek az anyagok jellemzően kukoricakeményítőből készülnek, ami nem biztos, hogy a legetikusabb megoldás élelmiszerválságok idején. Éppen ezek miatt a kormány szintén tavaly óta nulláról ötszáz forintra emelte a PLA-k kilónkénti termékdíját.

Simon Gergely egyetért azzal, hogy "tonnában elhanyagolható“ a betiltott termékek mennyisége, az Európai Unió szerinte inkább arra próbált koncentrálni, amiből látványosan nagyon hamar szemét lesz. A be nem tiltott PET palackok nagyságrendekkel nagyobb mennyiséget képviselnek, de a vegyianyag szakértő bízik abban, hogy hamarosan betétdíjas rendszert vezetnek be, így a palackok nagy része újrahasznosulhat.

A következő lépés Magyarországon az egyszer használatos műanyag poharak betiltása lesz, jövő év januárjától. Simon Gergely üdvözli ezt, Nagy Miklós viszont életszerűtlen lépésnek nevezi az unióban egyedülálló hazai tiltást. Ilyen poharakat használnak még sok kocsmában, szabadtéri szórakozó helyeken, illetve a kávéautomatákban. Nagy szerint ezek a csomagolóeszközök nem véletlenül terjedtek el: az életmódunk kényszeríti ki ezeket a megoldásokat, például azt az alapvetést, hogy egy köztéri kávéautomata poharat is ad, hiszen senki nem bögrével a zsebében járkál.