Frances Morris, a Tate Modern 2016-ban kinevezett igazgatója osztozott a nagy tömegben kivonult brit és külföldi újságírókkal örömükben, hogy három év óta először a korábban természetesnek vett, kurátor vezette tájékoztató és körbejárás kísérte a múzeum biztos kasszasikernek ígérkező Cezanne kiállítását. A helyesírás nem elírás, Morris azonnal tisztázta, hogy az ékezet elhagyásának is van jelentősége, aláhúzva a képzőművész provence-i gyökereit, a szülőhelye, Aix-en-Provence környéki tájak ösztönző erejét. (Az ékezetről a Szépművészeti Múzeum tavalyi kiállításán is így döntöttek.) A chicagói Art Institute-ból érkezett anyag 65 olaj- és 17 papírra vetett festményből áll, melyeket 11 tematikusan szerkesztett teremben helyeztek el.
Paul Cezanne (1839-1906) a XIX. század második felének legnagyobbra és legtitokzatosabbnak tartott festője volt. Az alkotómunka folyamatát saját személyes élményei és érzései megvalósításának tekintette. A leginkább szemet és szívet gyönyörködtető csendéletekkel azonosított géniusz a közhelynek ellentmondva egy korai, a harmincas éveiben készült önarcképpel mutatkozik be az első teremben, magabiztos, érett és szofisztikált alkotóként feltüntetve magát. A kurátorok azért egy almás csendéletet is elhelyeztek indításként, emlékeztetve arra, hogy gyakran "legünnepeltebb témáján keresztül vizsgálta az ember viszonyát a tárgyak világához".
A show első fele kora szövegkörnyezetébe helyezi Cezanne-t, bekukkantva életébe, kapcsolataiba és az őt körülvevő kreatív körbe. A második "félidő" még szigorúbban ragaszkodik az egyes témákhoz. Csokorba szedve láthatunk merész csendéleteket, vagy fürdőző nőkről készült képeket. Az egyik legizgalmasabb terem az utolsó előtti, a "Művész művésze" című. A tárlat egyik meglepetése, legalábbis a laikusok számára, az a tény, hogy Cezanne buzgón látogatta a múzeumokat és előszeretettel merített korábbi nemzedékek motívumaiból. Különösen sokat jelentettek számára a XVII. századi szobrász, az ugyancsak Dél-Franciaországban élő Pierre Puget (1620-1694) munkái.
Mindez fordítva is igaz volt. Cezanne fürdőző női rendkívül népszerűek voltak. A kiállítási kalauz szerint művészek többet vásároltak meg Cezanne fürdőző nőiből, mint bármely más témából. Azon alkotók sorába, akik Cezanne munkákat mondhattak magukénak, tartozott a világhírű brit szobrász, Henry Moore, aki a Három fürdőző című festményben gyönyörködhetett, de Pablo Picasso és Henri Matisse is elmondhatták magukról ugyanezt. Matisse például, aki harminc évvel volt fiatalabb Cezanne-nál, meg volt győződve arról, hogy bálványa nem követ el hibát. A korai Cezanne-gyűjtők sorából kiemelésre kívánkozik még Edgar Degas, Paul Gauguiin, Claude Monet és Camille Pisarro neve. A példaképét közel száz évvel követő észak-amerikai absztrakt expresszionista művész, Jasper Johns három vízfestménnyel emeli a kiállítás színvonalát. Kortársai elsőként értékelték, - ahogy a Tate Modern igazgatója, Frances Morris fejtette ki újságírók előtt, - Cezanne "ikonikus, időnként látszólag kevéssé szofisztikált megközelítését a színekhez, technikához és anyagokhoz. A tárlat mindenképpen hozzá fog járulni Cezanne örökségének újrafelfedezéséhez és újraélesztéséhez".
A kritikusok által egyöntetű tetszéssel fogadott kiállítás fénypontjainak tartják az egyik kedvenc helyéről, az Aix-en-Provence környékét domináló Mont Sainte-Victoire mészkőhegyről készült festményeket, melyek nemzetközi mércével legtöbbre becsült alkotásai közé tartoznak. Hasonlóan izgalmasak az egyesével vagy csoportosan megjelenő fürdőzők, már csak azért is, mert életének utolsó tíz évében ez volt az egyetlen téma, melynek méretes festményeket szentelt. A zseniális mester folyamatosan kísérletezett, ismételten megnagyobbította a vásznak méretét, újabb és újabb festékrétegekkel egészítette ki őket, pigmentekkel, színösszeállításokkal egyaránt kísérletezve. Egy további terem azt érzékelteti, hogy Cezanne-t nem hagyták érintetlenül turbulens kora politikai témái sem, még ha barátaival, Pisarróval és Zolával összehasonlítva kevésbé volt szókimondó. A Scipio című kép például valószínűleg a rabszolgaság eltörlését célzó mozgalom hatását tükrözi.
London délutáni lapja, az Evening Standard feltétlenül tanácsolja, hogy az emberek nézzék meg showt, hiszen Cezanne, aki úgy érezte, hogy egyetlen almával képes lángra gyújtani Párizst, valóban utolérhetetlen színvonalra emelte a csendéletek rangját. Ilyen átfogó és gazdag Cezanne kiállítás nem érkezett még Londonba, de amikor a kollekció továbbáll, feltétlenül érdemes lesz elzarándokolni a Courtauld Intézetbe is, ahol az impresszionistákat London számára elsőként felfedező textilgyáros Samuel Courtauld állítja ki lenyűgöző gyűjteményét.
Infó:
Cezanne
Tate Modern, London
Nyitva: 2023. március 12-ig
belépődíj: 22 font
