abjatár ötödik zsoltára,
részlet, valláspolitikai
tett megetetni a királlyal
az oltár kenyerét szombaton,
de adjátok meg a királynak,
ami a királyé, a főpap
is megszerzi, ami az övé,
minden egyéb hiábavaló,
az örökkévaló csak akkor
létezik, ha nincs, meggyilkolja
a fekete betű a lélek
illatát, megfojt az olvasás
abjatár hatodik zsoltára,
vallomás, a versek árnyéka
hallgatást táncol a papírra,
létezhetetlen a létezés,
a templomban fáradt árusok
árulják a szent titkokat, míg
tükröket repeszt a csönd, lova
az időnek örökkévaló,
hátán hordja az ígéretek
illatát, némán lerajzolja
az angyalok széttárt szárnya
közt a szűz gyermekét a bal
lator, megőrzi a por, mint
tükör mélye a ráncokat,
galamb csőrében elárult
titok, árnyék az udvaron
abjatár negyedik zsoltára,
nem hitelesített másolat,
üres vagyok, mint az angyalok
szárnya, hófehér papír, tükör,
ami megmutatja a csöndet,
kenyér és bor között hallgatás,
nem ismerjük fel a névtelent,
szűz gyermeke játszik a kertben,
a feltámadás valósága
olyan, mint a test halála, nincs
közünk a versbe írt szavakhoz,
ráncos a tükörkép, rímtelen