A száraz novembert hazánkban 2014 óta rendezik meg, a projekt ötletgazdája a Kék Pont Alapítvány, amely az ország egyik vezető addiktológiai műhelye. „Az alapítvány nagy hangsúlyt fektet az öngondozásra, ezeknek a programoknak a sorába illeszkedik a száraz november is. 2003-ban indult a mértékletességet népszerűsítő kampányunk, és a Merj kevesebbet! szlogenünk is akkor született. A mértékletesség erénye az ókori polgárok életében fontos szerepet játszott, Arisztotelésznél még az első és legfontosabb helyen szerepelt. A középkorban Aquinói Tamás már csak a harmadik helyre sorolta, és aztán mára teljesen el is tűnt ez az erény. Ilyen szempontból ez a mozgalom egy lázadás is a túlfogyasztással szembe” - nyilatkozta lapunknak Dávid Ferenc projektkoordinátor.
A száraz november nem egy leszoktató kampány, hanem azoknak szól, akik isznak, és inni is akarnak. „A mértékletesség erénye első szinten abban segít minket, hogy ne váljunk a rabjává valamilyen örömünknek. A második szinten pedig a gyönyörfogadásról szól: olyan mértékben használom azt a dolgot, hogy a legmagasabb intenzitású öröm keletkezzen számomra. Nem elengedem az alkoholt, hanem a helyére teszem. Akkor fogom jutalmazni magam vele, amikor valóban ott van a helye. Nem devalválom azzal, hogy mindennapi örömforrássá silányítom.”
A siker forrása az is, hogy ebben a programban megpróbálnak nagyon egyszerűen fogalmazni. „Nem mondunk olyanokat, hogy alacsonyküszöbű– ez kit érdekel? Ehelyett azt mondjuk: próbáld meg, hogy milyen az, amikor nem iszol, és ezzel többé tudsz válni. A száraz november ebből a szempontból jó, mert itt „nemcsinálni” kell valamit” – magyarázta Dávid Ferenc. Egy ilyen egyszerű, mindenki számára érthető üzenet, hogy jobban leszel. Az anyagi motiváció kevésbé működik. Inkább a bőr szépsége, a testsúly csökkenése, az alvás minősége, a józanabb gondolkodás, a memória javulása – ezeket említik a résztvevők. „Aki napi egy sörről jön le, két hét után a föld fölött jár két méterrel. Akkor jönnek rá, hogy egy csomó rossz dolog, amit megszoktak, valójában nem része az életnek” – tette hozzá a projektkoordinátor. Ilyen értelemben ez mindenképpen egy győztes futam, nincs olyan, aki megcsinálja, és azt mondja, hogy nekem ez nem volt jó.
A felépülésnek az egyik nagyon fontos eleme a fordulópont. A dolgok átkeretezése. Az, hogy az ember megtanul nemet mondani az alkoholra, segíti őt az életében minden területen, hogy jobb döntéseket hozzon. „Tavaly, a covid alatt is azt kommunikáltuk, hogy talán soha nem volt olyan jó ötlet nem inni, mint most, mert minden józanságunkra, minden emberi kapcsolatunkra, bátorságunkra szükség van a következő időszakban. A bizonyosság korának vége. Aki alkalmazkodik a bizonytalanhoz, az fog túlélni. Az idei kampányban pedig az ünnepeket helyeztük előtérbe, mert azt látjuk, hogy az emberek fogyasztanak alkoholt a hétköznapokon és az ünnepeken is – de az ünnepeken többet. A boltokban megjelennek a leárazott italok, az óriásplakátok, amelyek arra ösztönöznek, hogy igyunk többet. Igen ám, csak a világ épp ettől a pusholástól ment tönkre. Azt kellene tudatosítani, hogy az ünnepekkel visszakapunk egy sokkal magasabb minőségű emberi kapcsolatra épülő élményt” – zárta a projektkoordinátor.
Ezek a gondolatok megjelennek a Száraz november egymás között Facebook-csoportban, ahol mintegy kétezer tag, középosztálybeli nők és férfiak vallanak arról, hogy nekik milyen kihívást jelent a nem ivás. Ez nem az alapítvány csoportja, hanem egy organikusan felépült közösség.
Szabó Bernadett
11 éve elváltam, nehéz volt megélni két gyerekkel egyedül, albérletben, akkor kezdtem el sörözni, borozni. Kellett az az érzés, hogy amikor ittam, megszűnt az a nyomás, ami rajtam volt. Jobb volt a kedvem, és a gyerekekkel is türelmesebb voltam. Vágytam arra a könnyedségre, amit az ital adott. A helyzet, amiben éltem, teljesen amortizált. Tudtam én, hogy ez nem jó, mert ráadásul felerősítette a pikkelysömörömet is, de nem foglalkoztam vele. Úgy gondoltam, hogy ha hétvégén elfogy egy üveg bor, az nem gond. Aztán az anyám meghalt alkoholizmusban. Apám is sörrel kezdte a napot, esténként pedig úgy be tudott rúgni, hogy másnap nem emlékezett semmire. Láttam én, hogy rossz az alkohol hatása, mégsem mondtam azt, hogy le kellene tenni.
Már tavaly is meg akartam csinálni a száraz novembert, de nem volt hozzá erőm. Idén június közepén rosszul lettem, szívinfarktustüneteim voltak. Kiderült, hogy kijött a refluxom. Amikor nem ittam, akkor jól voltam. De amikor lecsúszott hétvégén az az üveg bor, másnap majd meghaltam a tüdőszorításommal. Akkor kezdtem visszafogni magam. Erre jött még, hogy a fiam mondogatta, hogy már megint iszom. Úgyhogy idén belevágtam. Elkezdtem sportolni, kórusba is járok, hogy ne az alkoholhoz nyúljak stresszoldóként. Sokat segít a Facebook-csoport is.
Hiányzik az az érzés, hogy kicsit fejbe kólintson az alkohol, de rendbe kell rakni magamat agyban. Le akarok fogyni, mert zavar, hogy így nézek ki, de nem más miatt, hanem magam miatt. December 9-én lesz a munkahelyemen csapatépítő tréning, korlátlan italfogyasztással, és az a célom, hogy ott is nemet mondjak. Hosszú távon pedig amikor már nem remegek érte, akkor jöhet. De amíg úgy gondolok az alkoholra, hogy már alig várom azt az érzést, azt a bódulatot, addig nem szabad. Irigykedem azokra az emberekre, akik évek óta nem isznak. Elégedettséget érzek, amiért most nem iszom, és ha végigcsinálom a novembert, az egy sikerélmény lesz. Ahogy az edzőterem is az minden alkalommal. Ezekből próbálok meg építkezni.
Bajcsi Norbert
Súlyos alkoholista voltam, kábítószerrel együtt. Az utcán éltem, többször voltam a pszichiátrián, és többszöri terápia után kerültem Ráckeresztúrra, ott kezdtem el gyógyulni 2016 decemberében. Életemben először ott néztem szembe az alkoholizmusommal, és ott tanultam meg olyan dolgokat, amik a mai napig is józanul tudnak tartani. A 15 hónapos terápia után Budapesten kezdtem új életet. Ez is fontos volt, hogy nem mentem vissza Székesfehérvárra, az alkoholista szüleimhez, nevelőapámhoz, hogy ne rántson vissza a régi közeg. Amikor először találkoztam a száraz november programmal, 11 hónapja voltam tiszta, és kíváncsi voltam, hogy hogyan állnak hozzá ehhez olyan emberek, akik még nem jutottak el a szenvedélybetegség csúcsára. Beléptem ebbe a Facebook-csoportba, ahol őszintén leírtam magamról mindent. Szimpatikus volt, hogy le merték írni azt is, ha valaki belebukott, mindenki őszinte volt. Nagyon sokan végigcsinálják ezt az egy hónapot, és felismerik, hogy problémájuk van az alkohollal, és nem azzal kezdi december 1-jén, hogy megint iszik, hanem benne marad a felépülésben. Azóta minden évben részt veszek ebben a kampányban, igyekszem segíteni másoknak.
Az építőiparban dolgozom, de mellette sok helyen önkénteskedem. Hetente-kéthetente járok egy olyan helyre, ahol aktív szenvedélybetegeknek segítünk. Nagyon fontos, hogy én ebben hiteles segítő tudok lenni, mivel én is végigmentem ezen az úton, és nekem sikerült. Jobban bele tudnak kapaszkodni abba, amit én mondok, mintha bevinnék őket egy zárt osztályra, és ott az orvos vagy az ápoló ugyanezt mondja. Bennem akkor tudatosult, hogy nagy a baj, az volt a mélypont az életemben, amikor nem engedtek be a zárt osztályra. Felfogtam, hogy én még oda sem vagyok jó. Nekem is az segített annak idején, hogy a terápián találkoztam egy olyan sráccal, akiről tudtam, hogy neki is gondjai voltak, de ő akkor már öt éve józan volt.
Nyáron előfordul, hogy a Balaton-parton megkívánok egy hideg sört, de tudom, hogy bennem van az alkoholizmusra való hajlam, a függőség, nem tudom, hogy meg tudnék-e állni egy sörnél. Nem kockáztatom meg a visszaesést, inkább egyáltalán nem iszom.
