A gravitáció eltűnése
(A kéz genealógiája)
Megszámoltam, hány dolgot fogott meg a kezem ma?
Először az állólámpát.
Majd a villanykapcsolót.
Utána a papucsokat állítottam párhuzamba,
mielőtt beledugtam a lábakat.
Majd a szobaajtó kilincse következett.
A legkisebb helyiségbe siettem.
Felhajtottam a vécédeszkát, hogy le ne vizeljem.
Utána a papírt téptem a hengerről.
A vizet is megfogtam,
ami kifolyt a csapból.
A szappan kicsúszott a tenyeremből és a kádba ugrott.
Utána kellett nyúlnom.
A fejem beleakadt a törölközőtartóba.
Koppant a fém a koponyámon.
Megfogtam a fogkefét.
Majd a fésűt. A pizsamanadrágom. A gatyámat.
Utána a szendvicset.
A táskát, amibe belehelyeztem az ennivalót.
Jött a lépcsőházi ajtó.
Majd a piros lámpa nyomógombjához értem.
Ezt követően a villamos fogantyújába kapaszkodtam –
A munkahelyemen kezet fogtam a portással.
Elég kemény a kézfogása. Nagyon megszorítja a kezem.
Vagyunk olyan nexusban, hogy figyelmeztessem.
Óvatos legyen a kézfogásnál.
A válasza nem lepett meg. Bányász voltam.
Nem érzékelem, ha szorítok.
Egy géppapírt a nyomtatóból vettem ki.
Papírrepülőt hajtogattam.
S kidobtam a nyitott ablakom.
Valaki majd megragadja az általam készített origamit.
Talán létrejön így valami kapcsolat.
Azután még megfogtam a kezemmel egy legyet.
Visszafele, hazáig, sok mezei virágot szakítottam le
az út szélén.
Összesen 177 kézzel végzett műveletet végeztem el.
Isten kezeket teremtett, hogy áldjunk vele.
Minden, amihez hozzáérünk, beszélni kezd hozzánk.
Csak lépjen működésbe a lelkünkben
az Abszolút Hallás.
Ugyanazon egy szellem
(Isten által belefújt pneuma)
Ami elkövetkezik, az a régmúltból jön.
Már régóta megvan, ami most történik.
Elő van készítve, amit még nem tapasztal
A világ, de már sejthető.
Mi haszna van az embernek
Abból a nyughatatlan fáradozásból,
Ami által különbnek akar látszani
Másoknál? Időpocsékolás és erőlködés
Bármely tevékenység, ami nem a szívügyünk.
Ami volt, ugyanaz, ami elkövetkezik.
Ami ezután történik, ismétli önmagát,
Mint a szél, a történelem körbejár.
Ugyanarra a helyre térnek vissza a vizek is.
A hegyek alá, s a kövek között csörgedezik,
Az eső leesik és többé nem megy vissza az égbe.
De megeszi a kavicsot, a füvet és a falevelet.
Fentről dagasztják, működtetik az ügyeket.
Mert a láthatatlan permanensen oktatja,
Tanítja az Eget.
