Ezekben a vészterhes időkben, amikor nem egy független ország megtámadása miatt hanyatlik a Nyugat, romlik a pénz és zajlik árrobbanás az energiahordozók piacán, hanem a „brüsszeli szankciók” miatt, jól jön egy igazán józan hang. Kósa Lajos a korcsolyázók elnöke az első, aki megértette a kor szavát, hogy tényleg nem most van itt az ideje a soha ki nem használt gigantikus sportingatlanok építésének. Megvilágosodása után elhajtotta sportága két olimpiai bajnokát, akik Kínában kötöttek ki, és annyira elment a kedvük az egésztől, hogy még arra is hajlandók, hogy visszafizessék a szövetség által a felkészítésükre fordított 200 és 300 millió forint közötti összeget.
Kósa Lajos tehát élen jár a spórolásban, a Liu fivérek és edzőjük elüldözése után ennyivel kevesebb lesz a szövetségi kiadás, hiszen nincs kit finanszírozni, ami nagy fegyvertény ebben az ínséges korszakban.
De nem is ez a nagy dobása, hanem az, hogy ezek után nyilván nem tud bemenni a „főnökhöz”, mondván, most már tényleg kellene a Nemzeti Korcsolyázó Központ.
Az ingatlan két éve tartó tervezése átlépte az ötmilliárdos határt, az adófizetőknek úgy került ennyibe az új koris központ, hogy még egy kapavágást sem tett Mészáros vagy Garancsi valamelyik cége.
Jó, jó, kétszer kellett megtervezni, mert a kész dokumentumokat a kukába dobták, hiszen „megváltoztak az igények”, de hát ezek az igények mára úgy megváltoztak, hogy az egész az értelmét vesztette. Kósa Lajos szerencsére van olyan okos, hogy vita nélkül ezt is elintézte. Láthatóan kinőtte a koris elnöki posztot, államelnök is lehetne.
Ezért is roppant igaztalan, hogy párttársa, Kubatov Gábor az FTC vezetőjeként méltatlanul pellengérre állítja, amikor a Hír Tv-ben Liuék volt klubelnökeként azt mondja: „A Fradi mindent megtett, próbált közbe lépni, kommunikálni, de a szövetség úgy döntött, hogy az edzőjüket nem fizeti tovább.”
Pedig csak annyi történt: a korcsolyázó szövetség elvesztette korcsolyázó jellegét.