Tolom anyám után a banyatankot. Lassan lépked előre, néha levesz egy gyümölcsöt a pultról, hátra szól, nem hallom, mit, gondolom azt, hogy milyen csúnya, mert utána vissza is rakja. Elérünk a kedvenc zöldségeséhez, aki mindig úgy köszönti, mintha emlékezne rá, közben csak anyám van oda érte, néha még otthon is megkérdezi tőlem, hogy vajon most mit csinálhat. Nem tudom, anyám, biztos a zöldségeket pakolja, vagy arra gondol, hogy az a különös öregasszony, aki mindennap jön a fiával, mit csinálhat otthon. Elképzelem, hogy titkos kapcsolat van közöttük, amiről nem tud senki, én sem, csak néha bukik ki anyámból, hogy mit csinálhat, mert annyira hiányoznak egymásnak, hogy nem bírja tovább, beszélnie kell róla. Megborzongok, reflexből leveszek egy almát, beleharapok, anyám megvetően néz rám, most ezt is ki kell fizetnie, pedig nem írta bele a kockás füzetbe. Minden piacozás előtt leül, sorra vesszük, hogy mit kell venni, mellé írja az árát, beszorozva annyival, amennyi kell belőle. Mindig mellette kell ülnöm, nem szólhatok bele, mert megszakítom a gondolatmenetét, de ha bemegyek a szobába, üvölt, hogy na, most ezzel zavartam meg. A kedvenc zöldségese bepakol a banyatankba, ömlik ki belőle a rengeteg nejlonszatyor, anyám lopta az egyik árustól, legalább ezen spóroljunk.
Otthon lepakolok, anyám mögöttem áll egy ideig, mikor látja, hogy nem felejtettem el, hogy mit tanított, mi hova való, bemegy a nagyszobába, bekapcsolja a tévét, lefekszik a kanapéra, reccsen az egész, kiabál, hogy anyám túl kövér. Nézi a Barátok közt ismétlését, átrakták este tizenegyre, nem tudja premieridőben nézni, csak az ismétlés maradt. Mondja anyám, hogy ez így már nem jó, mert mindent tud előre, hogy honnan, azt nem tudom. Lemegy egy jelenet, András megcsalta Csillát, akinek gyereke van András testvérétől, aki meghalt egy balesetben, anyám mindig elmeséli az első résztől kezdve a kapcsolatokat, eddig figyelek, aztán kikapcsolom az agyam. Anyám felordít, tudtam előre, hogy ez lesz, mondja, aztán megint és megint, aztán vége a résznek.
Délután rákérdez, hogy mi van a barátnőmmel. Megvan-e még. Nincs, de ezt tudod. Miért nincs? Nem működött. Anyám már jól ismeri ezt a szófordulatot, a Story magazinban is mindig ezt írják, amikor két sztár szétmegy. Közös megegyezésen alapuló válás. Hozzáteszi, hogy az enyém csak szakítás, mert sosem volt feleségem. Bemegy a fürdőszobába, hogy bedezodorozza a hónalját, és hozzáteszi, hogy nem is lesz. Rékával egy hónapja lett vége. Találkoztunk, megcsókolt, úgy tett, mintha semmi baj nem lenne. Kisétáltunk a folyóhoz, ami már furcsa volt, mert moziba akartunk menni, de egyre csak a víz fele tolt. Egy ideig azt hittem, hogy közös öngyilkosságot akar elkövetni, de ilyenek lehet, hogy csak nekem fordulnak meg a fejemben. Vége van, nem bírom tovább, mondta. Nem értettem, hogy minek, először a filmre gondoltam, amire nem ültünk be a moziban, de az még el sem kezdődött, még csak most játszották a reklámokat előtte. Megfulladok, lihegett visszafojtva Réka, aztán otthagyott, elsétált. Hazamentem anyámhoz, elmeséltem neki, rákérdezett, hogy de biztos nem azért hagyott el, mert olyan csúnya az otthonunk, és nem akart közénk tartozni? Nem. A növényeket sem öntözöd soha, nézd meg, hogy néznek ki, tele van tetűvel, de az istenért nem akarsz elmenni a boltba, hogy vegyél tetűirtót. Anyám az az ember, aki szívből meg tud utálni, ha félre van gombolva az inged. Mert abban a rossz helyen lévő gombban minden benne van. Hogy reggel olyan hanyag voltál, hogy nem figyeltél, vagy az, hogy nem kapcsoltál villanyt, és úgy öltöztél fel, ezért lusta vagy. Egyszer átmentünk a szomszédhoz, anyám elment vécére, addig beszélgettem a szomszéddal, anyám kijött, halálra vált arccal, és a fülembe súgta, hogy fáradt, menjünk haza. Már a kapuban kiszaladt a száján, hogy tele volt a vécé üres Domestos-flakonnal. Vagyis egy üres volt az új mellett, de látszott, hogy már rászáradt a por. Hogy lehet így élni?
Megjelent az életünkben Józsi. A postán ismerkedtek meg. Épp a mosdóba mentem ki, magammal kellett vinnem anyám csomagjait, mert ő nem tud rájuk figyelni, miközben fizet. Betuszkoltam őket a fülkébe, a narancsok szétgurultak, anyámnak nem mondtam el. Mire visszaértem, ott állt Józsi, kezében a bukszájával, szája fölött azzal az undorító, gulyásleves-maradékos bajszával. Kajánul vigyorgott anyámra, aki már fizetett, mert nem lengette kezében a sorszámát. Csatlakoztam hozzájuk, Józsi meghívott minket fagyizni. Anyám bármennyi gombócot kérhetett, én csak kettőt. Epret és málnát választottam, anyámék kiröhögtek, hogy az a kettő majdnem ugyanolyan, miért nem kértem mást. Csendben ettem a fagyit, közben őket figyeltem. Anyámnak megszűntem létezni arra az egy órára, csak Józsi volt. Az utcán nekem jött egy férfi, elsodorta a vállam, egészen kifordult a testem, de az meg csak ment tovább, hátra se fordult, hogy elnézést kérjen. Néztem anyámra, hogy látta-e, de előrébb volt, loholt haza, rég láttam ennyire gyorsnak. Otthon a telefon mellé tette Józsi telefonszámát, palacsintát sütött meg húslevest, pedig vasárnap volt, ezeket hétfőn szokta, hogy mire hazaérek a munkából, legyen mit ennem.
Józsi az életünk része lett. Először csak hétvégén jött, aztán már mindennap. Megosztoztunk a szűk konyhán, ott ült velem, mikor anyám főzött. Hárman beszélgettünk, aztán már csak ők ketten olyan dolgokról, amiket én nem ismerhettem. Legyintettek, anyám beküldött a szobába, teregessek addig ki. Józsi jött utánam, vette ki a kezemből a munkát, mutatta, hogy a lepedőt jobban hajtsam szét, mert ha így szárad meg, akkor büdös lesz. Anyám átkarolta hátulról, dicsérte, hogy mennyire ügyes. Lefekszenek a kanapéra, anyámnak kilátszik a bugyija, kibukkan mellőle a szőr, kicsit nézem, aztán bemegyek a saját szobámba, hogy ne halljam őket. Már nem nézi az ismétlést, fent maradnak este tizenegyig, beszélgetnek és nevetnek, hogy miről tudnak ennyit és eddig, azt nem tudom. Néha a fülemet a falra tapasztom, mert úgy hallom, mintha engem beszélnének ki, de a tévén kívül nem jut át más zaj a falon.
Anyám megengedi a vizet, csordultig van a kád, Józsi így szeret fürdeni, a Balatonon érzi magát. Öt percet van a kádban, aztán ki kell ugrani, mert olyan forró, hogy nem tud megmaradni benne. Szólok anyámnak, hogy sok lesz így a vízszámla, de anyám csak legyint megint, mint mindenre az elmúlt hónapokban, ha Józsi körül forog a téma. Majd Józsi kifizeti. Kérdezném, hogy mikor lesz az a majd, de arra is az a válasz, hogy majd. Két majd egyenlő soha. Beállok a fürdőszobába, halkan engedem a vizet, anyámnak rossz a füle, nem hallja, este nyolcig folyatom, ott állok mellette, mint egy láng mellett, amit őrizni kell. Remegve várom a hónap elejét, fűtésszámla, villany, nem jön a víz. Anyám egyik nap felsikolt, több tízezres lett a vízszámla, nézek Józsira, azt hiszem, hogy elég ez a nézés. Józsi átkarolja anyámat, a kezébe dugja az összeget, öt perc múlva a takaró alatt fekszenek, anyám hangosan nyög, Józsi üvölt, hogy nem bírom, aztán elhallgatnak.
Anyám egyszer megsértődött rám gyerekkoromban. Nem akartam hazamenni a bölcsődéből, volt ott egy pelenka, amivel csak akkor tudtam játszani, ha már mindenki hazament. Tetszett, sőt egyenesen imádtam. Nem csináltam vele különösebben semmit, csak simogattam, mert olyan finom, csúszós anyagból volt. Én voltam az utolsó, anyám szólongatott, hogy már menni kéne, észre se vettem, annyira megbabonázott a pelenka. Kirángatott a teremből, a dadus nézett utánunk, szerintem ő már tudta előre, hogy mit fogok kapni, anyám szerint őt sajnálta és lenézte, hogy ennyire nem szeretem a saját anyámat, hogy nem akarok vele hazamenni. Elvitt utána a játszótérre, hogy este ne kelljen altatni, csak magamtól bedőljek az ágyba. Integettem neki a mászóka tetejéről, de észre sem vett. Virágot szedtem neki, nem fogadta el. Elkezdett játszani egy másik gyerekkel, amit amúgy is nehezen viseltem, odamentem, toporzékoltam, hogy ő csak engem szerethet, vigyen haza, vele akarok lenni. Anyám megenyhült, bocsánatot kért a többi gyerektől, felvitt a lakásba, aznap a karjai közt aludtam el.
Esszük a bablevest, Józsi csinálta, finom, de nem dicsérem meg. A húsban benne hagyta a porcot, ropog a fogam alatt, óvatoson kiveszem a számból, felmutatom, hogy lássa, ő sem tökéletes. Előveszi a telefonját, be van törve a képernyő, nem akarja megcsináltatni, így is tudja használni, csak el kell fordítania. Anyám nézi, kérdezi, hogy biztos nem szeretné lecserélni, csak pár ezer forint. Nem, jó ez így neki. Anyámmal összetalálkozik a térdünk az asztal alatt, keresi a tekintetem, én már tudom. Józsi aznap költözött ki.
Tolom anyám után a banyatankot, elmegyünk a kedvenc zöldségese mellett. Anyám nem néz feléje, a zöldséges nem vesz észre minket. Leveszek egy barackot, megszagolom, anyámnak mutatom, hogy milyen ronda, túlérett. Anyám bólint, mosolyog, és megyünk tovább.
