Ronaldinho és Rivaldo ezúttal kimaradt.
A kérdés persze az: mi lesz húsz év után? Merthogy a labdarúgás egyetlen ötszörös világbajnoka két évtizede nem nyert aranyérmet. Nem ez a leghosszabb brazil diéta: az 1970-es és az 1994-es diadal között huszonnégy hosszú esztendő telt el.
Ami biztos: az utódok nem türelmetlenek. Olyan kényelmesen gurigáztak hatvan percen át, mintha lementek volna pihenni a Copacabanára. Úgy tetszett, Allison kapus – miként a szerbek ellen – még a pasziánszt is kirakja néhányszor, hogy ne unatkozzék annyira, de a többiek sem erőltették magukat a világbajnokság legkellemesebb helyszínén.
Azért ez az aréna a legjobb klímájú hely, mert itt nem alkalmaznak légkondicionáló berendezést, amely „ezerrel” fújja a hideget az emberekre, hogy 18 fokra hűtse a hőmérsékletet; a meleg csökkentését e helyütt a kikötői légmozgásra bízzák.
A brazil drukkerek a jó időben is lefagyhattak volna a tili-tolitól, de nem tették, mert tisztában voltak vele: válogatottjuk újabban legalább olyan príma hátul, mint elöl. Ebben az évben hat meccsen nem kapott gólt, további három találkozóján is csak egyet-egyet. A kilenc meccs közül nyolcat nyert meg és 29-3-as gólkülönbséget produkált az idén, s nemhogy elhárította a gólveszélyt, de rendszerint a kapuja közelébe sem engedte az ellenfelet.
E tekintetben mostani második vb-mérkőzése sem hozott változást; a svájciak oly távol maradtak a dél-amerikai 16-ostól, mintha attól húsz-harminc méternyire demarkációs zóna kezdődött volna. Egyébként is az a helyzet, hogy Brazília 1994 és 2010 között mindkét csoportmérkőzését megnyerte a vb elején, azaz a harmadik körben már a tartalékok játszhattak. Kilóg e sorból 2014 és 2018, de a mexikóiak és – figyelem! – a svájciak elleni döntetlen sem keltett riadalmat.
Most sem tűnt izgatottnak a jelentős brazil tábor: folyamatosan dalolt, talán épp attól az énekes-szerző Gilberto Giltől, akit atrocitás ért a szerbekkel vívott meccs után Katarban. A nyolcvan éves művésznek – szóban – nekiment egy Bolsonaro-hívő, mivel köztudott, hogy Gil 2003 és 2008 között kulturális miniszter volt a nemrégiben újraválasztott Lula elnök kormányában.
A fenomén Ronaldo szolidaritást vállalt a muzsikussal.
Labdarúgó-követői pedig egy óra múltán felhagytak a lassú passzolgatással, és a felpörgetett tempóban már sokkal kevésbé tudtak ellenállni a szervezett, de álmosító svájciak. Vinicius Junior gólját még a VAR-szoba sólyomszemű urai érvénytelenítették, ám tíz perccel azután, hogy Tite szakvezető pályára küldte Antonyt és Gabriel Jesust, a mind sebesebb körhintába beleszédült az alpesi védelem.
A döntő ütést Casemiro vitte be egy bal felső sarkos, ragyogóan eltalált lövéssel (1-0), ezzel valószínűvé vált, hogy Brazília már továbbjutott együttese december 5-én, csoportelsőként visszatér a 974 stadionba, a nyolcaddöntőre. A csoportkör harmadik fordulójában akár a masszőr is játszhat...
Neymar bokáját meg továbbra is nyugodtan lehet kezelni. Tite kapitánysága idején a brazil válogatott 26-odszor lépett fel a talizmán nélkül, és 18-adszor győzött (6 döntetlen és 2 vereség mellett). Neymarral persze még jobb a Tite-mérleg: 52 mérkőzés, 41 győzelem, 8 döntetlen, 3 vereség.
Casemiro e periódusban a hatodik gólját érte el. Vezet Neymar 29-cel, mögötte Gabriel Jesus és Richarlison (19–19) következik. Neymar összteljesítménye: 122 mérkőzés, 75 gól és 55 gólpassz.
A társaknak még van hova fejlődniük. De ott, ahol az említetteken kívül beszállhat Rodrygo vagy Martinelli is, és háromféle variáció létezik csatársor összetételére, nem érdemes szorongani.
Amúgy Murat Yakin, a svájciak török származású szövetségi kapitánya is azt mondta: „A brazilok három, nagyjából egyforma erősségű válogatottat is ki tudnának állítani.” De hát ez nem a szánkó vagy a bobsport, amelyben létezhet Németország vagy Svájc I. és II. is.
Képzeljék el, ha egyszer véletlenül Brazília III. nyerne!
Hogy aztán mindhárom csapatot Tite irányítaná-e, az már csak a felvetés abszurditása miatt is kérdés, úgyhogy vissza a rögvalósághoz. Brazília csatlakozott Franciaországhoz a százszázalékos csapatok kicsiny mezőnyében – lapzártakor a portugálok meccse még tart –, ám nem Tite és Didier Deschamps jövedelme a legmagasabb a vb szakvezetői közül. Az első helyen a német Hansi Flick áll évi 6,5 millió euróval, második az angol Gareth Southgate 5,8 millióval. Deschamps 3,8 milliócskával a harmadik, Tite (3,6) a negyedik.
Nagy a gyanúm: egyáltalán nem lenne boldog, ha csapata csupán a legjobb négy közé kerülne be...
