Nagy visszhangot váltott ki a napokban a brit Office for National Statistics (ONS) által kiadott közlemény, mely a legutóbbi, 2021-es népszámlálás adatai alapján jelezte, Anglia és Wales nem számít többé keresztény tartománynak, mert együttesen 27,5 millióan, azaz a lakosságnak csak a 46,2 százaléka vallotta magát e valláshoz tartozónak. A tízévenként elvégzett cenzus 2001-es adatai 71,7, a 2011-esé még 59,3 százalékos keresztény többséget jeleztek, azaz úgy is lehet fogalmazni, hogy húsz év alatt 6,9 millió zömében anglikán és római katolikus hitű angliai és walesi lakos "tűnt el". A cenzus alapján a két tartományban közel minden tizenegyedik lakos tartozik nem keresztény vallásokhoz. A leggyorsabban a muzulmánok aránya emelkedett, 4,8-ről 6,5 százalékra, ami együttesen 3,9 millió lelket tesz ki. Érzékletesebb a szám annak ismeretében, hogy Wales teljes lakossága 2022-ben 3,19 millió. A skóciai népszámlálási adatok később kerülnek nyilvánosságra.
A szikár számok mögött igazán érdekes jelenségek húzódnak meg, például az a tény, hogy a brit háztartások ötödében egyetlen hívőt sem találni, míg 14 százalékban hívők és nem hívők élnek együtt. Egy másik, a brit szociális attitűdökről készült összeállítás még nagyobb fölényt, 53 százalékot mutatott ki a magukat egyetlen vallással sem azonosítók között. A legerősebb keresztény érzéseket mutató városokat északon kell keresni, a Liverpoolhoz tartozó Knowsleyban például 66,6 százalék jár változó rendszerességgel a templomba. A legkevésbé vallásosak látszatra a walesiek, a 183 ezres Caerphillyben például 56,7 százalék nem istenhívő. A kelet-londoni Tower Hamlets-ben élnek a legmagasabb arányban muzulmánok, közel 40 százalékban. A cenzusba bevont két régió 81,7 százaléka tartotta magát fehérnek, ami tíz év alatt 4,3 százalékos visszaesést indikál. Ezen a proporción belül háromnegyeden tikkelték ki az angol, walesi, skót, északír, illetve a brit kockát, jóval kevesebben, mint húsz évvel korábban. A The Times napilapnak nyilatkozó yorki érsek, Stephen Cottrell nem hangzott elkeseredettnek. Tapasztalata szerint "ha véget is ért az a korszak, amikor sokan szinte automatikusan kereszténynek vallották magukat, továbbra is igaz, hogy ugyanezek az emberek változatlanul keresik a lelki igazságot, bölcsességet és a követésre méltó értékeket".
A Church of England vasárnapi istentiszteletein a korábbi átlagosan 801 ezer helyett már csak 690 ezren vesznek részt. Ennek okai közé demográfiai tényezők is tartoznak, hiszen a hívők jelentős része idősebb korú, akik közül az élet rendjén túl sokan a koronavírus áldozataivá váltak. Nem lendítettek a népszerűségen a nagy botrányt kavart szexuális kihágások, illetve a női püspökök kinevezése és az LMBT jogok megítélésével kapcsolatban kialakult viták sem. Úgy tudni, még mindig érezhető a feszültség a közösségekben a Brexit terén: a maradást támogató püspökök és a kilépésre szavazott gyülekezetek között megtört a bizalom.
Az Anglikán Egyház, mint bevett államvallás nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna, hiszen a cenzus kimenetele megkérdőjelezi, mennyiben támaszthat továbbra is jogot az általa élvezett befolyásra és privilégiumokra. Igazolja egyben III. Károly még walesi hercegi mivoltában kifejtett szándékát, hogy nem csak "a", hanem "minden hit" védelmezője kíván lenni. Az Anglikán Egyház kivételezett helyzetére utal, hogy a Lordok Házában a legmagasabb rangú canterbury-i és yorki érseken kívül automatikusan további 24 érseknek és püspöknek biztosítanak automatikusan helyet. Ha a The Guardian napilapnak hinni lehet, Irán az egyetlen másik ország, amely törvényhozói felelősséggel ruházza fel a klérust. Hasonló súllyal bír az Anglikán Egyház az oktatásban is. A közel 5000 anglikán iskola színvonala megközelíti a magán iskoláékét, de csak azok juthatnak be, akik évekre visszamenőleg rendszeresen megjelentek a vasárnapi miséken és a gyülekezeti programokon. Az állam és az egyház különválasztását programjára tűző National Secular Society vezérigazgatója, Stephen Evans szerint a kereszténység számszerű visszaszorulása bizonyítja, "mennyire igazságtalan, antidemokratikus és tűnik egyre abszurdabbnak, fenntarthatatlanabbnak a Church of England beágyazódása az alkotmányos struktúrába".
Különösen a jelenlegi nagy-britanniai megélhetési válság közepette nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az anglikán (és a többi) egyházi közösségnek a rászorulók érdekében tett erőfeszítéseit.
