Orwell világa
Egy focista nem doktor, pláne nem Szókratész – álmélkodtunk a tévé előtt a Mundial közvetítésén negyven éve. De Knézy Jenő megmondta: a brazilok nyolcasa tényleg orvos. Hosszú hajával és szakállával inkább gerillavezérnek tűnt, és már első meccsén bemutatkozott. Két leheletfinom mozdulattal tisztára játszotta magát a szovjetek térfelének közepén, azután távolról óriási gólt lőtt Daszajev kapujába. Olyan érzés volt, emlegette később, mint egy „végtelen orgazmus”.
Sócrates Brasileiro Sampaio de Souza Vieira de Oliveira (1954–2011) nem a favella gyermeke volt, mint sok más honfitársa, akit az élsport emel ki a nyomorból. Szülei művelt, jól szituált értelmiségiek, az ógörög filozófus után keresztelték el elsőszülöttjüket. A fiú is imádott olvasni; egyszer elborzadva látta, hogyan éget könyveket az apja az aktuális katonai puccs hírére, razziától tartva. Sokáig csak szórakozásból kergette a labdát a többiekkel. Úgy tartotta, léteznek fontosabb dolgok.
Kivételes tehetsége azonban utat tört, tizenévesen profi és közönségkedvenc lett. A 192 centis égimeszelőnek elnézték, hogy edzés helyett a São Pauló-i Egyetemre jár, meg a medikusok törzskocsmáiba. Ivott és dohányzott, nem is titkolta, de a gyepen elkápráztatta a nézőket. Úgy tervezte, ledoktorálván falura megy szegényeket gyógyítani, de másképpen alakult: igazi sztárcsapathoz, a Corinthianshoz szerződött, és főszerepet vállalt a következő sikerekben. „Bürokratikus” foci helyett improvizálni szeretett, művészien passzolt sarokkal.
Kitűnő irányító volt a pályán, és azon kívül is. Elérte, hogy a klubnál a döntések előtt szavazzanak, méghozzá úgy, hogy minden voks egyet ér: az elnöké, az edzőé, a játékosoké, a gyúróé, a szertárosé. Ez a parányi demokrácia lázadással ért fel a diktatúra ellen.
Góljait ökölbe szorított, égnek emelt kézzel ünnepelte, ahogy Fidel Castrótól látta, kamaszkorának egyik idoljától – a másik John Lennon volt. Rajongóinak, akik bálványozták, azt mondta: vasárnap akar meghalni, amikor bajnokok lesznek.
A Doktor arcát, nevét adta a szabad választásokat követelők mozgalmának. Az utca hőse lett, népszerűsége az egeket ostromolta. Akkor, ’82-ben juthatott volna a csúcsra, ha csapatkapitányként magasba emeli a világkupát, ahogyan arra ország-világ számított. Ám hiába rúgott gólt Zico passzából az olaszoknak is, Paolo Rossi mesterhármasa széttörte a brazil álmokat. Négy év múltán, Mexikóban tizenegyesekkel estek ki a franciák ellen. Ő is rontott. Az volt az utolsó labdaérintése sárga-kékben, többé nem hívták a válogatottba.
Praktizáló orvos sem lett már visszavonulása után, ám életfilozófiájához hűséges maradt. Egy amatőr csapat focistáit arra intette, hogy élvezzék a játékot, a szép pillanatokat – és soha ne feledjék, minden ember egyenlő. Festegetett is olykor, de jobbára naphosszat a cachaça cukornádpálinkát kortyolgatta. Aznap este, amikor doktor Sócrates 57 évesen belehalt az alkoholizmus szövődményeibe, a Corinthians egy gól nélküli döntetlennel bebiztosította bajnoki címét. Vasárnap volt.