Bár minden észérv az ellen szól, hogy megismétlődjön a két hónap híján 15 éve kezdődött koszovói háború - hiszen teljesen más a geopolitikai helyzet, és a NATO-hoz tartozó KFOR 3500 békefenntartója ügyel a rendre a köztársaságban -, vasárnap este mégis volt egy olyan pont, amikor kitörhetett volna egy fegyveres konfrontáció a szerbek és a koszovói albánok között. Észak-Koszovóban lövéseket, robbanásokat lehetett hallani, s a közösségi oldalakon olyan felvételek jelentek meg a koszovói határ felé haladó szerb katonai járművekről. Ráadásul nem sokkal korábban Aleksandar Vucic elnök közölte, megvédik az észak-koszovói honfitársakat, és ezer katonát vezényelhetnek a szerbek lakta északi országrészbe.
Elviekben az ENSZ 1244-es számú határozata nem zárja ki a lehetőségét, hogy bizonyos számú szerb katona és rendőr visszatérjen Koszovóba, az azonban teljesen esélytelen, hogy ezt a KFOR engedélyezné. A szerb kormány elviekben ma dönthet a katonák Észak-Koszovóba küldéséről, de Washington már kedden jelezte: szó sem lehet erről.
A mostani feszültséget az váltotta ki, hogy múlt csütörtökön a Koszovó és Szerbia közötti jarinjei határátkelőn a koszovói albán hatóságok letartóztattak egy volt szerb rendőrt, aki fenyegetőn lépettfel a helyi választási bizottság tagjaival szemben. Hétfőn elrendelték Dejan Pantic előzetes letartóztatását. A koszovói szerbek tiltakozásképpen barikádokat emeltek. Közben Vjosa Osmani koszovói elnök közölte, elhalasztják a december végére, négy észak-koszovói, tehát szerbek lakta településen tartandó helyhatósági választásokat. Erre azért lett volna szükség, mert az úgynevezett rendszámvita miatt a koszovói szerbek novemberben kivonultak a helyi intézményrendszerből.
Van-e esély a tartós megbékélésre? Már hónapok óta írnak a médiumok Franciaország és Németország közös javaslatáról, amely Szerbia és Koszovó viszonyát hivatott rendezni. Ez egyebek mellett rögzíti: tiszteletben kell tartaniuk egymás területi integritását, a határok sérthetetlenségét, Ugyanakkor a Slobodna Evropa, azaz a Szabad Európa szerb adása által megszerzett szöveg nem említi sem azt, hogy Belgrádnak el kell ismernie Koszovó önállóságát, sem azt, hogy Koszovót vegyék fel az ENSZ-be, ami a koszovói politikusok egyik legfontosabb követelése. A rádió által ismertetett dokumentum az első változata annak a tervnek, amelyet még nyár végén kaptak meg a felek. Számos brüsszeli és más európai forrás megerősítette a szöveg hitelességét. A közelmúltban megtartott EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón az európai diplomácia vezetője, Josep Borell újságíróknak megerősítette, hogy Koszovó és Szerbia megkapta a javaslat frissített változatát. A Szabad Európa forrásai szerint az új verzió ugyan tartalmaz változtatásokat, de a legfontosabb elemek nem változtak.
Az észak-koszovói feszültség érezhetően nőtt az ukrajnai háború kitörése óta. A nem éppen kivételes kompromisszumkészségéről ismert Albin Kurti koszovói miniszterelnök a Nyugat képviselőjeként lép fel, a szerbeket pedig Putyin egyfajta trójai falovának állítja be. A koszovói miniszterelnök tehát úgy érzi, Pristina geostratégiai helyzete megerősödött a háború kitörésével, hiszen hazája – csakúgy, mint Ukrajna Oroszországgal szemben – a nyugati értékrendet képviseli Szerbiával szemben. A koszovói miniszterelnök be is jelentette, hogy hazája benyújtja uniós csatlakozási kérelmét. Pristina EU-tagsága persze csak a nagyon távoli jövő zenéje és még a tagjelölti státusz megszerzése is szenzációval érne fel, részben a Szerbiával állandósult viták miatt, részben mert öt uniós tagország (Szlovákia, Románia, Ciprus, Spanyolország és Görögország) mind a mai napig nem ismerték el a függetlenségét.
Egyelőre az ENSZ-be való felvétel sem reális, különösen két állandó biztonsági tanácsi tag, Oroszország és Kína ellenállása miatt. Igaz, a világszervezethez való csatlakozás valójában nem prioritás Pristina számára a NATO-csatlakozáshoz képest. Ha tagja lenne az észak-atlanti szervezetnek, az Belgrád számára súlyos csapást jelentene, hiszen szóba sem jönne a szerb politikusok számára Koszovó területi integritásának veszélyeztetése. Erre azonban körülbelül annyi az esély, mint Ukrajna NATO-csatlakozására, vagyis a minimálisnál is kevesebb.
Az Európai Unió egyébként nem látja annyira feketén-fehéren a balkáni helyzetet, mint Kurti, s Brüsszelt egyre jobban bosszantja a koszovói kormányfőnek az a hajthatatlansága, amit a rendszámvita kérdésében is képviselt. Sőt, már Koszovó legrégebbi és legnagyobb pártfogója, az Egyesült Államok is mintha kezdené megelégelni Kurti harcias politikákát, bár szakításra biztosan nem kerül sor.
Csakhogy Aleksandar Vucic szerb elnök is a belpolitikai érdekek szerint alakítja hazája koszovói politikáját: sokszor hangoztatja, amíg ő az elnök, addig nem ismerik el a köztársaságot független államként. Kurtinak abban igaza van, hogy Szerbia a háború kitörése óta öles léptekkel közeledik Moszkva felé, számos orosz állampolgár, cég telepedett le Szerbiában, illetve oroszbarát politikusok sora alkotja a szerb kabinetet. A polgári titkosszolgálat, a BIA igazgatójává ráadásul Aleksandar Vulin volt belügyminisztert nevezték ki. Ez körülbelül olyan döntés volt Vucic elnök részéről, mintha egy orosz hírszerző tisztet tett volna meg a BIA vezetőjének, hiszen Vulin belügyi tárcavezetőként összejátszott az orosz hírszerzéssel. Mindemellett Oroszország érdeke is az, hogy feszültséget generáljon a Balkánon, elterelve a figyelmet a Moszkva szempontjából katasztrofálisan alakuló ukrajnai beavatkozásról.
A szerb-koszovói viszony komoly aggodalomra ad okot, de továbbra is kicsi az esély a fegyveres konfrontációra, még akkor is, ha különösen az észak-koszovói szerbek körében egy csoport ettől sem riadna vissza.
Régóta áhított vízumliberalizáció
A tervek szerint az Európai Unió 2024. január 1-jétől biztosítja a vízumliberalizációt Koszovó számára. Tíz éven át tárgyaltak a kérdésről, és most az uniós tagállamok áldásukat adták rá. Koszovó az egyedüli ország a Balkánon, amelynek állampolgárai csak vízummal utazhatnak az EU területére. A dokumentumot azonban gyakran nehéz beszerezni, ami különösen a fiatalokat frusztrálja. Koszovó Európa legfiatalabb állama, az átlagéletkor 29 év. A vízumliberalizációra vonatkozó 2024. január elsejei céldátum nem vált ki eufóriát közöttük. Sokan azt remélték, hogy már 2023-ban is korlátozások nélkül utazhatnak az Unió területére, mások viszont még ebben a dátumban sem biztosak.
Az EU – nem alaptalanul – attól tart, hogy a koszovóiak tömegesen áramlanának az EU-s államokba, főként Németországba. Koszovó továbbra is Európa egyik szegényháza, ahol az átlagbér kevesebb mint havi 500 euró. Ha a gazdasági teljesítmény nem javul, akkor hosszú távon újabb kivándorlási hullám indulhat meg, amitől a koszovói kormány is tart. Csak 2015 óta több mint 200 ezer koszovói hagyta el a kétmilliós országot.
Közben Szerbia is piszkos játszmát játszik. Egyre több menekült a balkáni útvonalon érkezik az Unió területére, s ez főleg a Belgrád által biztosított vízummentességnek is köszönhető: sok olyan ország polgára utazhat e dokumentum nélkül Szerbiába, majd onnan tovább az EU-ba, amelyek nem rendelkeznek uniós vízummentességgel. Szerbia így jutalmazza azokat az országokat, amelyek nem ismerik el Koszovót.
Nem gyógyultak be a lelki sebek
Az egész konfliktus az úgynevezett rendszámtábla-ügyből indult ki. A Koszovó északi részén élő szerbeknek szerb rendszámtábláikat koszovóiakra kell cserélniük. A pristinai központi kormány így akarja kiterjeszteni befolyását Észak-Koszovóra. Közölte: ha a gépkocsik nem rendelkeznek koszovói rendszámtáblával, akkor november 21-től 150 euró feletti parkolási bírságokat szabnak ki, tavasztól pedig minden szerb rendszámú autót elkoboznak.
A szerbek azonban nem voltak hajlandóak koszovóira cserélni a rendszámtáblájukat, mert ez de facto a köztársaság elismerését jelentené. Washington és az Európai Unió hathatós nyomásgyakorlásának köszönhetően az európai diplomácia vezetője, Josep Borell november 23-án bejelenthette, kompromisszum született az ügyben. Ennek értelmében Szerbia a továbbiakban nem ad ki rendszámtáblákat a koszovói városok számára, Koszovó pedig nem lép fel a szerb állampolgárok ellen.
A rendszámvita rendezése után mindkét kormány bejelentette, folytatni kívánja a tárgyalásokat egymással. Florian Bieber, Koszovó-szakértő, a Grazi Egyetem Kelet-európai Tanulmányok Központjának vezetője a Deutschlandfunknak nem túl derűlátóan nyilatkozott a jövőt illetően, mert a Koszovó és Szerbia között immár tíz éve megkötött megállapodásokat nagyrészt nem ültették át a gyakorlatba. „De soha nem lehet tudni, hogy ki a felelős, mert ezek a megállapodások nem nyilvánosak" – mutat rá.
Mindkét fél ragaszkodik a kemény retorikához. Szerbia továbbra is az ország illegálisan elszakított részének tekinti Koszovót, és azzal vádolja Pristinát, hogy elnyomja az ott élő szerb kisebbséget. Koszovó viszont azzal vádolja Belgrádot, hogy manipulálja saját szerb kisebbségét és ezzel szándékosan destabilizálja a helyzetet. Ráadásul még nem gyógyultak be a koszovói háború okozta sebek: az 1998-99-es harcokban az ENSZ adatai szerint több mint 10 000 koszovói albánt és mintegy 3000 szerbet is megöltek.
Enyhült a feszültség Észak-Koszovóban, de szó sincs arról, hogy közelednének az álláspontok Pristina és a szerbek közöttEgyelőre hajthatatlan a koszovói miniszterelnök