Vlagyimir Putyin
Az év legnegatívabb figurája kétségkívül a Kreml ura, aki az Ukrajna ellen február 24-én indított invázióval milliók életét tette tönkre, és átrendezte a világpolitika irányait.
A pályáját a KGB drezdai rezidenseként kezdő Vlagyimir Putyin 1990-es hazatérte után gyors politikai karriert futott be: 1998-ra a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatója, majd 1999-ben Borisz Jelcin elnök utolsó miniszterelnöke lett. Oroszlánrésze volt a második csecsen háború megindításában, ami az elnöki hatalomba lendítette őt 2000-ben, s nem riadt vissza a szíriai polgárháborúba való, 2015 óta tartó brutális beavatkozástól sem. A 2012-ben elfojtotta a harmadszori újraválasztása elleni tüntetéseket, s bevezette a „külföldi ügynökökről” szóló törvényt, amellyel számos ellenzéki személyt, civil szervezetet és sajtóorgánumot némítottak el.
Vezetése alatt Oroszország már 2014 tavasza óta korlátozott háborút vívott az Európai Unióba és a NATO-ba integrálódni vágyó Ukrajna ellen. Putyin nyíltan beszélt arról, hogy Oroszország biztonságát fenyegető törekvésnek tartja e két tömb keleti irányú bővítését, s ismerői szerint régóta dédelgetett terve volt Nagy-Oroszország „helyreállítása”. 2021 márciusa óta jelentős haderőt vont össze Ukrajna határai mentén, s decemberben azt követelte a NATO-tól, vonja vissza infrastruktúráját az 1997-es állapotoknak megfelelő vonalak mögé.
A 70 éves elnök azonban elemzők szerint elszámolta magát az orosz fegyveres erők képességeit illetően. Villámháborús tervei meghiúsultak, s hadserege nyár végére több nagy kudarcot is elszenvedett a Nyugat egyre jelentősebb támogatását élvező ukrán erőkkel szemben. A késve elrendelt mozgósítás, a főparancsnok lecserélése, a részben elfoglalt ukrán régiók Oroszországhoz csatolása és az ukrán polgári infrastruktúra szétzúzására októberben indított légicsapások sem látszanak Moszkva javára fordítani a háború menetét.
Kudarcai azt mutatják, hogy az odahaza és a világban egyre jobban elszigetelődő Putyin saját ideológiájának túsza lett. Elképzelése, hogy a független Ukrajna felszámolását a világ elfogadja majd, illúziónak bizonyult. Odahaza a mindent átható propaganda ellenére ezrek tüntettek a háború ellen, s az ukránok sem üdvözölte felszabadítóként a megszállókat. Az agresszió ehelyett felgyorsította Ukrajna nemzetté válását, a Putyin által szeptemberben elrendelt mozgósítás pedig százezrek emigrációjához vezetett.
Katonák és civilek tömeges halála és a menekültté válók milliói sem késztették Putyint arra, hogy változtasson stratégiáján. Hajthatatlansága elnyújtja a háborút, próbára téve Oroszország stabilitását is, ahol egyes források szerint az elit tagjai is már a háború elvesztésére és a rezsim megroggyanására számítanak. Közben pedig uralkodó nézetté vált Európában, hogy a kontinens biztonságát csak a Putyin-rezsim ellenében lehet megteremteni.
Eva Kaili
Bár csak nemrég tört ki a Katargate botrány az Európai Parlamentben, s az EP képviselők megvesztegetésével kapcsolatos vizsgálat még sok eddig ismeretlen részletet is feltárhat, a görög képviselőnek, Eva Kailinek ilyen rövid idő is elég volt ahhoz, hogy beverekedje magát a negatív hősök közé, hiszen az egész európai intézményrendszert megrázó ügy fő arca lett.
S ez még akkor is így van, ha messze nem csak ő érintett. Ugyan az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, s ő maga minden vádat tagad, azért az felettébb gyanús, hogy az épp menekülni készülő apjánál eurószázezreket találtak és az Öböl-beli országba többször ellátogató Kaili volt Katar egyik legnagyobb védelmezője az EP-ben: egyenesen megfélemlítéssel vádolta azokat a képviselőtársait, akik Doha nem éppen jó hírnevű munkaügyi módszereit merészelték bírálni. Kaili egykor hazájában a szocialisták minden idők legfiatalabb parlamenti képviselője volt, s talán éppen televíziós ismertségének köszönhető politikai villámkarrierje az oka annak, hogy ennyire elszaladt vele a ló, és később ennyire nem tartotta tiszteletben az EP magatartási kódexét. Ő és társai nem csak a szociáldemokrata frakció, hanem az egész EP hírnevét aláásták, ami azért komoly bűntett, mert az elmúlt években az EP az Európai Unió intézményrendszerében a jogállamiság védelmének legfőbb letéteményesévé vált. Ezért is kell a lehető legalaposabban feltárni a történteket és megbüntetni a tetteseket, politikai hovatartozástól függetlenül.
Elon Musk
Elon Musk az év elején még a világ leggazdagabb emberének számított - egy néha bolondos, de vizionárius milliárdosnak, aki az elektromos autógyártásban piacvezető Tesla és a legjelentősebb űrkutatási magánvállalat, a SpaceX sikereivel büszkélkedhet. A dél-afrikai-amerikai üzletember azonban mára lerombolta saját imázsát, és felfoghatatlan mennyiségű vagyonát is apasztotta. A Bloomberg kimutatása szerint tavaly óta 114 milliárd dollárt (43 ezermilliárd forintot) veszített, azaz többet, mint Bill Gates, Jeff Bezos vagy Warren Buffet jelenlegi vagyona, ezáltal Musk a világ mindössze második leggazdagabb emberévé minősült vissza.
A milliárdos a Twitter októberben végbement felvásárlásával veszített a legtöbbet. A madárcsicsergésről elnevezett közösségi oldal újdonsült “főcsiripelője” a vállalat munkatársainak felét leépítette, csaknem ötöde pedig kaotikus vezetési stílusa miatt önként távozott. A platform iránti bizalmat tovább rombolta a szélsőjobboldalt idéző megnyilvánulásaival, továbbá a közösséig oldal moderációs irányelveinek hirtelen és önkényes megváltoztatásával, amely újságírók átmeneti letiltásához is vezetett. Musk két hónap leforgása alatt szinte teljesen lerombolta a Twitter hitelét és ezzel saját 44 milliárd dolláros befektetését is. Tegnap egy általa, a platformon meghirdetett szavazáson a többség lemondásra szólította fel.
Boris Johnson
Boris Johnson volt brit miniszterelnök sokáig a teflonpolitikusok egyikének tűnt, hiszen sorozatos botrányai egyszerűen leperegtek róla. A partygate - a Covid-19 járvány miatt elrendelt karantén idején illegálisan megtartott kormányzati mulatozások miatt kirobbant botrány azonban fokozatosan lekoptatta a botránybíró védőréteget róla. Bukását végül a helyhatósági és időközi választási kudarcok alapozták meg, illetve az, hogy szemet hunyt Chris Pincher molesztálási ügyei felett. Johnson júliusban mondott le a miniszterelnöki posztról, illetve a kormányzó Konzervatív Párt vezetéséről, miután botrányai miatt a miniszterek és államtitkárok tömegesen távoztak kabinetjéből.
Johnson a kéthónapos tory vezetőválasztás végéig maradt hivatalban, majd átadta a stafétabotot Liz Trussnak. Az újdonsült kormányfő először a beiktatása másnapján elhunyt II. Erzsébet királynő temetését felügyelte, majd mini-büdzséjével majdhogynem a brit gazdaságot is sírba vitte. Truss megszégyenülve, a brit történelem legrövidebb ideig szolgáló miniszterelnökeként távozott. A kormányválság miatt Johnson karib-tengeri nyaralását megszakítva hazautazott, ám mégsem indult a tory vezetőválasztáson, mivel potenciális jelöltsége heves indulatokat váltott ki konzervatív körökben. Johnson azonban aligha tett le arról, hogy egyszer ismét pártjának és hazájának élére álljon, pedig botráynaival azok hírnevét is alaposan megkoptatta.
Benjamin Netanjahu, avagy mindent a hatalomért
Már a november eleji választások előtt egyértelmű volt, hogy a Benjamin Netanjahu nevével fémjelzett jobb-szélsőjobb-ultravallásos blokk győzelme esetén „példátlan kormánya lesz" Izraelnek. Netanjahu koalíciója, - amennyiben összejön - a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának, a zsidó jogállamnak a végét jelentheti. Az csak hab a tortán, hogy a kormányfő ellen három komoly korrupciós ügyben folyik eljárás. A szélsőséges partnereknek kiszolgáltatott Netanjahu gyakorlatilag minden, vagy majdnem minden kérésüket teljesíti ahhoz, hogy visszatérhessen a hatalomba. Olyan kéréseket, amelyek a teljes izraeli társadalom működését írják át. A legtöbb fontos tárca fanatikusok kezébe kerül, és ha csak egy töredéke is megvalósul annak, amit Netanjahu szövetségeseinek megígért a koalíciós tárgyalások során, akkor egy teljesen más ország, teljesen más kormányzati rendszerrel jelenik meg a közel-keleti térképen.
Amint Avigdor Lieberman, a jobboldali szekuláris Jiszráél Bejtenu vezetője figyelmeztette az izraeli társadalmat, hogy Netanjahu alakuló új koalíciójának az igazságügyi és jogi rendszer átalakítására irányuló politikája, illetve a vallási vezetők befolyása a kormányzásra "ajatollah-rezsimet", az iráni teokratikus rendszer „kék-fehér változatát" hozza létre a zsidó államban. A nők szegregációját lehetővé tevő törvényt ugyanúgy el fogják fogadni, mint a vallási oktatás rátelepedését a világira is, vagy mint azokat az igazságügyi- és alaptörvény módosításokat, amelyeknek köszönhetően a koalíció jogerősen elítélt vezetői vígan elfoglalhatják majd kormányzati tisztségeiket. A Netanjahu elleni korrupciós per leáll, a börtönt már egyszer megjárt, jelenleg felfüggesztett büntetését töltő Árje Deri miniszter és miniszterelnök-helyettes lehet. Új törvény fog közvetlen hatáskört biztosítani a rendőrség felett Itama Ben Gvirnek, aki ellen 53 alkalommal emeltek vádat, 2007-ben el is ítélték rasszizmusra való felbujtásért. A „büszke homofób” Becalel Szmotrich eddig csak három hetet ült börtönben, ám több olyan elhíresült kijelentést tett, amely erőszakra buzdít. Ők annak a koalíciónak a vezetői, akik Netanjahunak köszönhetően napokon belül átveszik Izrael kormányzását.
